Mély tudatosság az állatokban
Az emberek többsége számára az egyik legnehezebben áttörhető akadály az, hogy észleljék az állati rokonainkban fellelhető mély tudatosságot. Az emberi ego amely megköveteli, hogy minden más teremtmény fölé helyezzük magunkat, valószínűleg ez a lélekromboló akadály az emberi spirituális evolúció előtt, amely arra kényszerít minket, hogy az ember érzékszervi tapasztalatainak korlátozott szűrőjén keresztül éljük az életünket. Ennek eredményeként hajlamosak vagyunk elpusztítani otthonunkat, és bántani azokat, akiktől a legtöbbet tanulhatnánk.
A tudomány bizonyítja, hogy az állatok öntudatosak
Nézzünk meg különböző tényeket az állatok intelligenciájáról, amelyeket a tudomány egyre gyakrabban mutat be. Az első tény a legismertebb – a nyelv, a megismerés és a problémamegoldó képességek által leírt intelligencia.
A legújabb tanulmányok azt mutatják, hogy a delfinek és más cetfélék az intelligencia annyiféle típusával rendelkeznek, hogy őket „nem emberi személyeknek” kell tekinteni.
„A tudomány bebizonyította, hogy az egyéniség – tudatosság, öntudat – már nem egyedülálló emberi tulajdonság.”
/Tom White etikai professzor, a Los Angeles-i Loyola Marymount Egyetem, a BBC News-ban/
A cetfélék hatékonyan alkalmazzák a racionális folyamatokat a problémák leküzdésére, és részt vesznek a csapat erőfeszítéseiben – még a fajok között is. Nyilvánvalóan összetett nyelvtudással rendelkeznek olyannyira, hogy még a föld óceánjainak egyik területéről származó bálna dalok is népszerűvé válhatnak, és a világ más részeire vándorolhatnak, mint a slágerek. A cetfélék is együttérzést mutatnak és vitathatatlanul öntudatosak.
„Ősi, érző földi lakosok, hatalmas intelligenciával és hatalmas életerővel. Nem valaki, akit megölhetsz, hanem valaki, akitől tanulhatsz.
/Dr. John C. Lilly, a delfinekkel végzett kutatásáról/
Varjak
A varjak emberszerű intelligenciával rendelkeznek, amely magában foglalja a problémamegoldást olyan szinten, mint ahogy a legtöbb hatéves gyermek képes rá. Bonyolult és árnyalt nyelvet, valamint öntudatot, kiváló személyes felismerést, jellemmeghatározást, személyes kötődéseket és kooperatív, közösségorientált viselkedést mutatnak. Ezek mind olyan jellemzők, amelyek az elefántokra is igazak, akiknek az infraszonikus beszéde (amelyet akár hat mérföldnyire is hallhatnak) felgyorsulásakor figyelemreméltóan tagoltan hangzik, mint a beszélgetés.
Kutyák
Még az ember legjobb barátjáról, a kutyáról is kiderült, – amit az MRI agy-vizsgálat elemzésének tudománya is bizonyít -hogy az emberekéhez hasonló neurológiai aktivitást mutat. Ezenkívül a kutyák, macskák és más állatok kognitív és „extra-szenzoros” képességeket mutatnak, amelyek egy mélyebb intelligenciához kapcsolódnak. Ez hitelesebbé teheti azt az állítást, miszerint az állati intelligencia teljessége bizonyos szempontok szerint felülmúlja a sajátjainkat.
Rupert Sheldrake, Ph.D., a kutyák telepatikus képességeivel kapcsolatos közvetlen, videofájlokkal dokumentált kísérleteiben és a Kutyák, amelyek tudják, amikor gazdáik hazajönnek című könyvében bemutatta, hogy a kutyák mennyire vannak tisztában azzal, amikor távol lévő gazdáik a hazatérésre gondolnak. Kísérletei különféle időtartamú távollétek után hazatérő kutyatulajdonosok, és a kutyák videofájlokkal dokumentált egyidejű válaszai egyértelműen jelzik gazdájuk szándékainak és cselekedeteinek távoli tudatosságát.
Állatok és telepátia
Régóta ismert, hogy sok állat megbízhatóan „telepatikus” tudatosságot tanúsít a közelgő földrengések, szökőárak és más katasztrofális jelenségekkel kapcsolatban. A kutyák – nagyrészt megmagyarázhatatlan ESP-vel – megbízhatóbban olvassák az érzelmi állapotokat, mint a hazugságvizsgáló, és az epilepsziában szenvedő betegek közelgő rohamainak észlelésére és figyelmeztetésére, valamint a kórházi betegek rákos észlelésére is képesek – jóval a szokásos orvosi vizsgálatok előtt.
Mindannyian pszichésen kapcsolatba léphetünk az állatokkal.
Mindez összefügg azzal, amit Dr. Sheldrake „morfikus rezonanciának” nevez, az energetikai koherencia láthatatlan összekötő terének létezésére, amit lényegében a közös tudatmező (isteni mátrix) fogalma ír le, ahol az anyagi világot átitatja az intelligencia energiája, a szellemi élet fizikai megvalósítása.
Az állatok az emberekkel ellentétben egyszerűen a lényüket élik. Tudatuk csatlakozik ehhez a Forráshoz, így elérik a tudatos, magasan fejlett, multi-szenzoros tapasztalat tisztaságát, amelyet az emberek soha nem valósítanak meg többnyire értelmük interferenciája miatt.
Az állatok érzékei felszínes, egoista gondolkodás általi mentessége lehetővé teszik számukra, hogy részt vegyenek egy végtelenül gazdagabb világban, közvetlenül kapcsolódva ahhoz, amit a lét isteni mezejének nevezhetünk.
Nagyon érzékenyek, rendkívül tudatosak és mélyen intelligensek. Egy olyan világban, amely valójában sokkal valóságosabb, mint amit az emberi érzékszervi észlelés és gondolkodás valaha is megenged.
Az állatok fokozzák szellemi fejlődésünket
Alex, az afrikai szürke papagáj több mint harminc napi munka után gyakorlatilag beszélgető, kutató munkatársa és a legjobb barátja lett Dr. Irene Pepperburg-nek. Utolsó szavai ezek voltak Irene-hoz, amikor a halála előtti este elhagyta a laboratóriumot: „Te jó vagy. Viszlát holnap. Szeretlek.”
Azt hiszem, ettünk abból a mitológiai, tiltott gyümölcsből, a jó és a rossz megismerésének fájáról. Ez rúgott ki minket, embereket a Paradicsomból, nem? Azóta is küzdünk azzal, hogy mi a mi igazi szerepünk, és továbbra is ragaszkodunk ahhoz, hogy az önjogosult pusztításunkat rákényszerítsük az egész isteni létre, amelyről továbbra sem tudunk szinte semmit.
„Nem látok delegációt a négylábúak számára. Nem látok helyet a sasoknak. Elfeledkezünk, és magunkat felsőbbrendűnek tartjuk, de végül is csupán a teremtés részei vagyunk … az elemek, az állatok, és a madarak kegyelmi állapotban élnek. Abszolútak. Nem tehetnek rosszat. Ezt csak mi, a kétlábúak tehetjük meg. És amikor ezt megtesszük testvéreinkkel, akkor a Teremtő szemében mi járunk a legrosszabbul. ”
Oren Lyons, az ENSZ-nek, 1977
Forrás: Robert Kopecky, a Hogyan éljük túl az életet (és a halált) című könyv szerzője
