Mester Marianna

Mester Marianna

tulajdonos, szerkesztő, cikkíró

Már kamaszkoromban is sokat foglalkoztam önismerettel. 14 éves voltam, mikor megvettem az első Enneagram könyvemet. Figyeltem az embereket és figyeltem önmagamat is különböző szituációkban. Észrevettem, hogy egy adott dologra mennyi válaszreakció érkezhet. Érdekelt, hogy vajon mi határozza meg az emberek reakcióit? Mi határozza meg az én reakcióimat?

Az iskolai évek múltával azonban egyre kevesebb időt tudtam szakítani az önismeretre és megfigyelésekre. Sokat dolgoztam, fáradtan értem haza. Az életem a következő 3 dologból állt: munka, evés, alvás. Elvesztettem a kapcsolatot önmagammal. Minden figyelmem kifelé irányult és nem befelé, egészen addig a napig, mikor elvesztettem a páromat, a kislányom édesapját.

A gyász az ember figyelmét befelé fordítja, az érzéseire, az emlékeire. Az egyik meghatározó élményem az volt, mikor láttam a páromat hazajönni a halála után. Elmondta nekem, hogy semmi baj, és jól érzi magát, nem kell aggódnom. Hihetetlen élmény volt. Onnantól kezdve visszatértem egykori önmagamhoz, újra aktívan foglalkoztam a spiritualitással, a tudatossággal.

Éveken keresztül a sámánizmus tanításait és eszközeit tanulmányoztam. Rengeteg sámánutazásban volt részem, tanítottam, támogattam, tanácsokat adtam.

A sámán kifejezéshez gyakran olyan értelmezéseket társítanak, mint a varázsló, mágus, sarlatán, szemfényvesztő, stb. A sámánizmus szó is egyre elcsépeltebb lesz, mivel kevesen értik igazán, hogy mit is takar ez a kifejezés. Sokan összekeverik az orvoslással és úgy tekintenek a sámánra, mint valami kuruzslóra. Ezért a sámán lét sokak fejében negatív hatással társul és nevetség tárgyát képezi. Viszont, ha át akarom adni a tudásomat, ha azt akarom, hogy az emberek megértsék, mi is ez a tevékenység, akkor azt nem tudom más szavakkal leírni, így marad a sámán és a sámánizmus.

A sámánizmus egyik alapvető tanítása, hogy minden kapcsolatban áll egymással. Ez ugyanúgy alapgondolata a buddhizmusnak is, így sikerült összegyúrnom a buddhizmusból és a sámánizmusból egy olyan tudást és tapasztalást, amivel képes vagyok másokat támogatni, az életük jobbá tételéhez hozzájárulni.

A sámán közvetlenül a tudattal foglalkozik. Tudatállapotának megváltoztatásával jut el egy olyan valóságba, ami a hétköznapi valóságunkkal párhuzamosan létezik.  Egy sámán nem transzba esik, nem veszíti el az eszméletét a folyamat során, nem sodródik tudattalanul ebben az állapotban. A sámán tudatállapotának megváltoztatását szándékosan idézi elő.

A sámánizmuson kívül nagy hatással volt rám a zen buddhizmus, Eckhardt Tolle és Dr. Wayne W. Dyer tanításai. Sok időt töltöttem önmagam megfigyelésével. Fokozatosan, egyre több olyan mintát fedeztem fel magamban, ami nem az enyém volt. Beidegződéseket, melyek csak akadályoztak a haladásban. Ezek elengedése hol egyszerű volt és gyors, hol pedig nehéz és hosszadalmas, de mindig éreztem a pozitív eredményét.

Gyermekkorom óta láttam dolgokat, beszéltem róluk, de nem hittek nekem. Ők nem látták.  Így egy idő után már én is elhittem, hogy csak képzelődőm. Aztán felnőttem, és ráébredtem arra, hogy ez bizony nem képzelődés, hanem egy képesség. Sok olyan ismerősöm van, akik szintén érzékelik ezeket az energiákat, és ez nagyon megnyugtatott. Bevallom volt idő, mikor féltem attól, hogy komoly gond van velem, hogy olyan dolgokat látok és érzek, melyek nem is léteznek.

Léteznek, de nem mindenki számára láthatóak. Sokszor nem konkrét dolgokat látok, hanem inkább szimbólumokat, melyek elvezetnek valahová, rámutatnak valamire, ehhez azonban meg kell fejteni őket, és ez nem mindig könnyű. Ezért nem szoktam elhamarkodott kijelentéseket tenni. Mindig egy lépést hátrálni kell, szemlélni, mindenféle érzelmi ráhatás nélkül.

Az, hogy az energiát milyen módon látom, sokszor befolyásolja az is, hogy éppen mivel foglalkozom.

Ha például egy olyan személy fordul hozzám, aki a sámánizmusról szeretne többet megtudni, és a sámán technikákat gyakorolja, akkor az energia erőállatként jelenik meg előttem. Pontosan azért, mert az adott személynek ez a legmegfelelőbb mód, hogy értse a kapott információt, hiszen ebben él.

Sokan azt gondolják, hogy milyen egyszerű dolga van annak, aki „lát”, azt hiszik, az ilyen embereknek végtelenül egyszerű az élete, mert sok olyat tudnak, amit más nem, így biztos könnyebben is boldogulnak. Igen, volt már rá példa, hogy amit előre láttam, az megkönnyítette a jövőben történő élmények feldolgozását. De sokszor érkezik hozzám olyan információ, ami inkább csak összekuszálja a dolgokat, és nem is mindig sikerül kibogozni.

Persze vannak olyan időszakok is, mikor az égvilágon semmit sem látok, mert beteg vagyok, vagy kimerült, esetleg feszült és ideges. Ahhoz, hogy tisztán lássak, tiszta elmére is szükségem van és energiára. Ha éppen lemerülőben vagyok, akkor nincsenek álmok, se látomások, de még megérzések sem.

 

A képességemnek nagy hasznát veszem a gyereknevelésben is.

Ha bármelyik gyermekem felriad az éjszaka közepén, mert éppen látott valamit a sötétben, vagy éppen el sem mert aludni, mert valami van a szobában, a szekrény mellett, a plafonon vagy akárhol, azt mindig tudom orvosolni. Nyilván itt nem arra gondolok, hogy legyintek egyet, és azt mondom:

  • Nincs ott semmi, csak képzelődsz!

Mindig megkérdezem, mit látnak, és általában azt látják, amit én is! Soha nem vonom kétségbe, amit mesélnek, soha nem állítom azt, hogy csak odaképzelik, és soha nem „hülyézem” le a gyerekeimet, mert tudom, hogy mit látnak!

Tudom, hogy a tudatosság útját járni nem mindig könnyű. Van, amikor úgy érezzük, belehal a lelkünk, pedig csak az a részünk távozik, ami sosem volt a miénk. Mindig vannak kétkedők, aki nevetségessé próbálnak tenni, támadók, akik agresszívan próbálnak visszarántani a tudatlan, robotszerű életbe. Én mégis azt üzenem, hogy ne add fel, mert megéri végigmenni ezen az úton! Ha elakadsz, vagy tanácstalanná, esetleg magányossá válsz, fordulj hozzánk bizalommal. Nagy szeretettel ajánljuk fel tudásunkat, tapasztalásunkat, hogy átsegítsünk téged a nehéz időszakokon.