fbpx

A „sámán tudatállapota” kifejezés több, mint egyszerű címke, amely a sámán által a Szellemvilágba és vissza tett utazás (révülés) során megtapasztalt változó tudatállapotot jelöli. Beletartozik a sámánban állandóan megtalálható tudatosság is.

Egyúttal része is egy tudatnak, amellyel mindannyian mindig kapcsolatban állunk. Az élet egyik nagy és gyönyörű misztériuma, hogy osztozunk egyazon tudatban, s mind­annyian annyira másféleképp jelenítjük azt meg. A sámán tudattállapotának megváltoztatása csak egy módszer, a sok közül, amellyel tudatosan közelebb lehet férkőzni eh­hez a tudathoz.

 

A révülés előkészületei
A sámánszeánsz, saját magam és mások tapasztalatai szerint, alapve­tően három szakaszra oszlik: az előkészületekre, a révülésre és a visszatérésre.

Az előkészületek első lépéseitől kezdve változni kezd a sámán tudatállapota, tudata kitágul, amint érzékeli a Szellemek meghitt kö­zelségét.
Azért használom a „kitágul” szót, mert számomra ilyen érzés. Olyan, mintha több lenne a mellkasomban, a testemben, mint amennyi belefér, mégis van elég hely.

Ebben a mélyülő tudatosságban a Szellemekhez utazni készülő pontosan megfogalmazza, miért is megy a Másik Világba: mi az elintéznivalója, a küldetése, milyen okból lép kapcsolatba a Szellemekkel. Bár hétköznapi tudatállapotom még csak épp elkezdett változni, ez a változás már elég nekem arra, hogy elta­karítsam a látásomat egyébként elhomályosító hétköznapi ügyek nagy részét, s így koncentrációm az előttem álló küldetésre irányul.

A szent tűz meggyújtása, az oltár felállítása és a szent tárgyak megfürdetése füstben mind-mind része az előkészületeknek, ám ezzel egy időben egyre inkább érzékelem a Szellemeket, közelségük egyre kézzelfoghatóbb, akárcsak a küldetésem, legyen az segítségkérés mások­nak vagy magamnak.

Az a tapasztalatom, hogy a lehető legvilágosabb szándékkal kell indulnom, különben könnyen úgy járhatok, mint Alice csodaországbeli kalandjaival: tudom, hogy valami történt, csak azt nem tudom, mi. Ugyanez történhet akkor is, ha a cél csupán a sámán-extázis megtapasztalása. Ugyanis az extázis csak az átjáró a Szelle­mek világába, a megértés kulcsa a szándék.

Van ennek azonban néhány érdekes és látszólag paradox aspek­tusa. Például néha, amikor eljutok szellemsegítőimhez és elmondom nekik, miért jöttem, a küldetés nem pontosan úgy jön ki a számból, ahogyan a testem elhagyása előtt oly gondosan megfogalmaztam. Ennek fő oka az, hogy amikor először’ megfogalmazom a feladatot, a tudatállapotom már elkezdett ugyan változni, mégis még elég közel vagyok életemet illető személyes vágyaimhoz, reményeimhez, félelme­imhez, ha pedig másért révülök, akkor az illető életkörülményeihez, és ezek befolyásolnak.

 

A sámán tudatállapota

 

Amikor azonban átlépem a szellemvilág küszöbét, változás történik bennem, s minden küszöbátlépés újabb változással jár. Minél mélyebbre és minél távolabb kerülök saját hétköznapi való­ságomtól, annál inkább magam mögött hagyom egómat. Ennek az az eredményeképpen mire tanítóimhoz és segítőimhez érek a szellemvi­lágban és felteszem a kérdésemet, evilági helyzetértékelésem univerzálisabb távlatot kap, és így majd azt mutatják nekem, amire szüksé­gem van, nem pedig azt, amiről azt gondoltam, tudni akarom.

Igen gyakori, hogy bár a feladat, amivel indulok nagyon is megfele­lő, a Szellemek válasza mégis rendkívül meglepő, amint azt egy gyó­gyító szertartásban megéltem. Betegség akkor fordulhat elő, ha sza­kadás vagy akadály kerül az élet áramlásába. A sámán megváltozott tudatállapotban, a szellemekkel együtt ügyködik az akadály eltávolításán.

Ebben a konkrét esetben egy olyan nő érdekében dolgoztam, akinek vastagbélgyulladását két éve sikertelenül kezelték az orvosok. A diagnosztikai munka során egy óriáskígyót, egy pitont láttam összetekeredve az alhasában. A piton közölte, hogy ő a nő segítő szelleme és már jó ideje hasztalan próbálja magára vonni annak figyelmét.

Tanítóm azt mondta, szedjem ki a pitont, tegyem egy bizonyos kövembe, majd a követ adjam az asszonynak. Mindezt megtettem. így a nő nemcsak tudomást szerzett a pitonról és annak jó szándékáról, hanem a követ kezébe véve köz­vetlenül kommunikálhatott is vele. Mialatt kiszedtem a pitont a be­lekből, az elmondta, azt akarja, hogy a nő lépjen saját spirituális útjá­ra. Én átadtam az üzenetet. A munka idején semmit nem tudtam a nőről.

A gyógyítás után elmondta, hogy szülei Indiából származnak. Őt hindunak nevelték ugyan, de nem élt mély vallásos vagy spirituális életet, hanem egy iparváros kórházának pszichiátriai osztályán dolgo­zott pszichológusként. Két hónapra rá levelet kaptam tőle, amely szerint a gyógyító szertartás óta a betegség semmilyen tünetét nem tapasztalta. Szabadsága alatt meglátogatta nagybátyját, egy gurut, aki ugyanarra bíztatta, mint a piton: keresse spirituális útját.

 

Forrás: Jonathan Horwitz

Pin It on Pinterest