Mit jelent ez a négy lépcsőfok? A tudatalatti információk, érzések, képek hangok, melyek figyelmeztetnek, előre mutatnak, akár a jövőbe is. Mindenki tapasztalt már ilyet, egy fura érzés, amely nem tudni honnan jön, de ott van, és nem tudsz nem figyelni rá.
A tudatalatti úgy tárolja a nekünk szükséges információkat, mint egy számítógép a bármikor előhívható adatokat. Vajon mi kell ahhoz, hogy ezt a sok, számunkra fontos információt előhívjuk? Röviden összefoglalva a 4 lépés.
1. lépcsőfok: GONDOLATAINK RENDEZÉSE
Eddigi életünk felhalmozott tapasztalatainak hála, képesek vagyunk felidézni elfelejtettnek hitt dolgokat és eseményeket. Dereng valami, mert a „számítógép” néha kéretlenül is előhív valamit, amit szinte már elfelejtettünk.
Az első lépcsőnél nincs szükség sok erőfeszítésre. Sokszor elegendő, ha rendezzük gondolatainkat és lassan elindulunk a remélt eredmény felé. Gyakran egyetlen gondolattól is működésbe lép a tudatalattink és közli, amire kíváncsiak vagyunk. A hibaszázalék kisebb, mint a következő három lépcsőfoknál. Itt arra támaszkodunk, ami rejtve bár, de bennünk van.
A tudatalattinak nem parancsolhatunk!
Tudatalattink már elraktározza a legkorábbi gyermekkori élményeket is, a jó és rossz szokásokat, neveltetésünket, a jó vagy kevésbé jó barátok hatásait, a tanulás és a szakma eredményeit, de a szüleinktől, őseinktől örökölt hajlamokat is. A jellemünket formáló felsorolt tényezők összességét a tudattalan tárolja számunkra. van köztük, amiket szívesen kitörölnénk, de itt csődöt mond az akarat. A tudatalattinak nem parancsolhatunk. Meg kell változtatnunk a szokásainkat, más „képet” kell festenünk magunkról, amelyek aztán meggyőzően elfoglalják az eddig tárolt képek helyét. Sok ember emlékezőtehetsége a korral javul, valószínűleg azért, mert az érettebb ember jobban ráér önmagára figyelni, befelé fordulni és emlékeken tűnődni.
2. Lépcsőfok: A MEGÉRZÉS KÉPESSÉGE
Mindannyiunkkal megtörtént már, hogy előre megláttunk valamit, ami hamarosan bekövetkezett. A megérzés képessége azonban erősen korlátozott. A munkával járó stressz, a közlekedés zajai, a televízió zörejei és más zavaró tényezők alig hagynak időt, hogy odafigyeljünk önmagunkra. A környezeti hatások gyakran elfedik a tudatalattiból kapott jelzéseket.
Sokan nem képesek rá, hogy munka után, fáradtan ne televíziót nézzenek, hanem behúzódjanak egy csendes sarokba és megpróbáljanak valamit kibányászni a bennük rejtőző információkból, azért, hogy megsejtsenek valamit a hamarosan bekövetkező eseményekből. A modern ember sokat vesztett önmagából. Nem úgy az úgynevezett elmaradott országok bennszülöttei, akik még nem veszítették el természetadta érzékenységüket.
Azok az emberek, akik még képesek önmagukra és saját természetadta képességeikre hagyatkozni, tisztábban látnak, mint azok, akik ki vannak szolgáltatva a civilizáció „áldásainak”. Az úgynevezett primitív emberek olyan dolgokat és eseményeket képesek előre látni, amelyek sokak számára örökre rejtve maradnak.
Hogyan aktiválhatjuk a megérzés képességét?
Leginkább azzal, ha minden környezeti hatást kikapcsolva megpróbálunk visszatérni önmagunkba, szembe nézni a lelki konfliktusokkal és megoldani őket.
3. Lépcsőfok BEFELÉ FIGYELÉS
Ez a fokozat már nem mindenki számára elérhető. Mentális tréningre van szükségünk hozzá. Meg kell tanulnunk odafigyelni a szellemünkre és egyetlen pontra, az elérendő célra összpontosítani a gondolatainkat. A test, a szellem, a gondolkodás és a kedélyállapot tökéletes harmóniájára van szüksége. A befelé figyelés azt jelenti, hogy minden gondolatunkon uralkodunk. A befelé figyelés sok energiát szabadít fel: érzékeink megnyugszanak és alváshoz hasonló állapotba kerülünk. Kizárjuk a külvilágot és csak befelé figyelünk. Szemünk csukva van, olyan mentális világba jutunk, ahol csak a szellem éber.
Ez az alvás és ébrenlét közötti állapot hasonló az álomhoz. Az álmok nyomvonalán a tudattalan felé közeledünk, kérdéseket teszünk fel és befelé figyelünk. Tudjuk, hogy a tudatalattink „kapcsolótáblája” az agy hátsó részében helyezkedik el, innen érkeznek azok az elektromos hullámok, amelyek alvás vagy befelé fordulás közben többé-kevésbé különös képekké állnak össze.
A befelé fordulás lehetővé teszi, hogy szellemünket tudatosan arra az egyetlen pontra irányítsuk, amelyet meg akarunk fejteni. Ez a magunkba fordulás készít fel minket a negyedik és egyben utolsó lépcsőfokra, amelynek eléréséhez sok türelemre, kitartásra, éber szellemre van szükségünk.
Meditálj! Érdemes!
Próbáld meg! Meditálj! Koncentrálj a fent leírt módon, zárd ki a külvilágot, foglalkozz csak a szellemeddel. Nemcsak az idegeid erősödnek meg, de a tudatalattiból is sikerül olyan felismeréseket a felszínre hoznod, amelyek pozitívan befolyásolják az életed. A siker csak rajtad múlik. Ne veszítsd el a türelmedet.
4. Lépcsőfok A TELEPÁTIA ÉS A MEGÉRZÉS
Telepátiának azt a jelenséget nevezzük, amikor érzékszerveink igénybevétele nélkül lelki folyamatokat indítunk el valaki másban, azaz a „Küldő” üzen a „Címzettnek”.
A megérzés olyan, később bekövetkező folyamatokat képes előre jelezni, amelyekre nincs semmiféle fizikai magyarázat. A parapszichológiai kutatásoknak köszönhetően már tudjuk, hogy valóban képesek vagyunk előre megérezni később bekövetkező eseményeket. Biztosan előfordult már veled is, hogy ugyanarra a dologra gondoltatok egy másik emberrel, mindez ugyanabban az időben. Aztán mindketten meglepődtetek a furcsa egybeesésen. A gondolatok ilyen telepatikus közvetítése alapesetben ritkán adatik meg, hacsak nem kezdünk el kitartóan dolgozni önmagunkon.
Sokunknak talán már volt megérzése, látomása, csak nem jegyezte fel és feledésbe merült. Tanács: tartsunk mindig papírt és tollat az ágyunk mellett, hogy rögzíthessük a legérdekesebb álmainkat. Innentől kezdve már csak várnunk kell, hogy melyik álmunk, látomásunk tartalmazott a jövőre nézve információkat, útmutatókat.
Sok sikert!
Forrás: Erika Sauer Jósok, Látnokok, Kártyavetők
