Mi a Neuro-lingvisztikus programozás – NLP?

A Neuro-Lingvisztikus Programozás – NLP kifejezés három egyszerű gondolatot foglal magába.

A „Neuro” azt az alapgon­dolatot fejezi ki, hagy minden magatartás az érzékelés neurológiai folyamataiban gyökerezik. Öt érzékszer­vünkkel tapasztaljuk a körülöttünk levő világot, értelmet, jelentést adunk az információnak, majd ez alapján cselekszünk. Idegrendszerünk működése nemcsak a láthatatlan gondolkodási folyamatokat, hanem a gondolatokra és az eseményekre adott látható fiziológiai reakciókat is magában foglalja. Az utóbbi egyszerűen visszatükrözi az előzőt. A „Lingvisztikus” (nyelvi) azt jelzi, hogy a nyelvet használjuk gondola­taink és viselkedésünk strukturálására, és a másokkal való kommunikációra. A „Programozás” azokra a módszerekre utal, melyeket célunk elérése érdek­éhen, gondolataink és tetteink szervezésére alkalmazunk.

Az NLP a szubjektív emberi tapasztalat szerkezetével foglalkozik. Azzal, hogy hogyan rendszerezzük azt, amit hallunk, érzünk, és hogyan dolgozzuk fel, szűrjük át a külső világot érzékszerveinken keresztül. Kutatja azt is, hogy mindezt hogyan írjuk le a nyelv eszközével, és hogy miképp cselekszünk szán­dékosan vagy akaratlanul célunk elérése érdekében.

Az NLP a személyes kiválóság művészete és tudománya. Művészet azért, mert mindenki egyedi személyiségét és stílusát viszi bele abba, amit csinál, és ez szavakkal vagy technikákkal nem ragadható meg. Tudomány azért, mert létezik módszer és folyamat azoknak a mintáknak a felderítésére, amelyeket a kiemelkedő egyének kiemelkedő eredmények elérésére használnak. Ezt a fo­lyamatot nevezzük modellelemzésnek, és az így feltárt mintákat, eszközöket és technikákat egyre nagyobb mértékben használják a tanácsadásban, az oktatás­ban és az üzleti életben egyaránt, a hatékonyabb kommunikáció, a személyes fejlődés és a tanulás gyorsítása érdekében.

Tettél már valaha valamit olyan könnyedán és hatékonyan, hogy még a lé­legzeted is elállt? Előfordult, hogy igazán el voltál ragadtatva attól, amit csináltál, és csodálkozottál, hogy hogyan is vitted véghez? Az NLP megmutatja, hogyan értheted meg és modellezheted saját sikereidet úgy, hogy sokkal több ilyen pillanatot élhess át. Ezzel a módszerrel felfedezheted és kibontakoztathatod személyes géniuszodat, a legjobbat hozhatod ki önmagából és másokból.

 

 

Az NLP a kívánt eredmények elérésének gyakorlati eszköze, alkalmazása során a folyamatban részt vevők számára is értékeket hozunk létre. A kiváló és az átlagos közti különbséget tanulmányozza. Az oktatás, a tanácsadás, az üzle­ti élet és a terápia egyaránt rendkívül hatékony technikáit dolgozza ki.

Az NLP két, egymást kiegészítő irányba fejlődött. Az egyik a bármilyen területen megnyilvánuló kiválóság mintáinak felderítési módszere. A másik a kiemelkedő emberek által alkalma­zott gondolkodásmód és kommunikáció hatékony módszere. Ezek a minták és eszközök önmagukban is alkalmazhatók, de visszahatva erősítik a modellezési folyamatot is.

Bármilyen is a külső világ, felderítésére és leképezésére érzékszerveinket hasz­náljuk. A világ a lehetséges érzékszervi benyomások végtelensége, és mi csak nagyon kis részét észleljük. Az észlelt részt tovább szűrjük saját egyedi tapasz­talataink, a kultúra, a nyelv, a hiedelmek, az értékek, az érdekek és a feltevések szűrőin keresztül. Mindenki saját érzékszervi benyomásaiból és egyedi élettapasztalatából épített, teljesen egyéni valóságban él, és annak alapján cselek­szik, amit a világról alkotott modelljében észlel.

A világ olyan mérhetetlenül nagy és gazdag, hogy először egyszerűsítenünk kell, hogy értelmezhessük. A térképkészítés jó analógiája annak, ahogy a vilá­got értelmezzük. A térképek szelektívek, információkat adnak s hagynak ki, és felbecsülhetetlen értéket jelentenek a terület felfedezése során. Egy elkészített térkép milyensége attól függ, hogy mit veszünk észre és hová akarunk eljutni. A térkép nem azonos azzal a területtel, amelyet ábrázol. A világnak csak a számunkra érdekes aspektusait követjük figyelemmel, ami érdektelen, azt figyelmen kívül hagyjuk. A világ mindig gazdagabb, mint a róla alkotott gon­dolataink. Az észleléseink elé helyezett szűrők határozzák meg, hogy milyen világban élünk.

Például: Az erdei séta során egészen mást tapasztal és eltérő dolgokat vesz észre a művész, a favágó és a botanikus. Ha úgy járunk a világban, hogy a kiválósá­got keressük, akkor kiválóságot találunk. Ha a problémákat keressük, akkor problémákat találunk. Az arab közmondás szerint: „Hogy milyennek látsz egy darab kenyeret, az attól függ, hogy éhes vagy-e, vagy sem.”

A beszűkítő, korlátozó hiedelem, az ilyen jellegű érdeklődés és észlelés a világot szegényessé, előre kiszámíthatóvá és unalmassá teszi. Ugyanaz a világ gazdag és izgalmas is lehet. A különbség nem a világban van, hanem a szűrők­ben, amelyeken keresztül észleljük.

Sok természetes, hasznos és szükséges szűrőnk van. A nyelv is szűrő. Gon­dolataink és tapasztalataink térképe, mely a valós világtól távolabbi szintre he­lyeződött. Gondolj egy pillanatra arra, mit jelent neked a „szépség” szó. Kétségtelenül vannak emlékeid és tapasztalataid, belső képek, hangok és érzé­sek, amelyek lehetővé teszik, hogy értelmezd ezt a szót. Ugyanígy másoknak a tiédtől eltérő emlékei és tapasztalatai vannak, és a tiédtől eltérő módon gondolkodnak majd erről a szóról. Kinek van igaza? Mindkettőjüknek, külön- külön, saját realitásukon belül. A szó nem azonos az általa leírt tapasztalattal, az emberek mégis harcolnak, sőt néha meg is halnak abban a hitben, hogy a térkép maga a táj.

Hitünk, meggyőződéseink szintén szűrőként hatnak, és arra késztetnek, hogy bizonyos módokon cselekedjünk, és hogy egyes dolgokat mások rová­sára vegyünk észre. Az NLP, ami a saját magunkról és a világról való gon­dolkodás egyik módszerét kínálja, maga is szűrő.

 

Az NLP használatához nem kell a hitünket vagy akárcsak egyetlen értékünket megváltoztatnunk.

Egyszerűen legyünk kíváncsiak, és álljunk készen a kísérletezésre! Min­den, az emberekkel kapcsolatos általánosításunk valakire nézve hazug­ságnak bizonyul, mert minden ember egyedi, így az NLP nem tart igényt arra, hogy objektíven igaz legyen. Az NLP modell, melynek célja – mint minden modellnek – az, hogy hasznos legyen. Az NLP-nek van néhány igen hasznos alapelve. Viselkedj úgy, mintha ezek iga­zak lennének, és figyeld meg a különbséget. Szűrőd megváltoztatásával megváltoztathatod a világodat is.

Az NLP néhány alapszűrőjére mint Magatartási keretekre hivatkoznak. Ezek cselekvéseinkre vonatkozó gondolkodásmódok. Az első a célirányult­ság, a problémairányultság helyett. A célirányultság a következőt jelenti: sa­ját akaratunknak, mások akaratának, valamint a rendelkezésre álló erőforrá­soknak a meghatározása, és mindezek felhasználása a cél elérése érdekében. A problémairányultságot gyakran „hibakeretnek” nevezik. Ez annak részletes analízisét jelenti, hogy mi a rossz. Olyan kérdések feltevését jelenti, mint „Mi­ért van problémám? Hogyan korlátoz engem? Kinek a hibája?” Az ilyen kérdé­sek általában nem vezetnek hasznos válaszhoz. Ha pedig ilyen kérdéseket te­szünk fel, rosszabbul fogjuk érezni magunkat, mint azt megelőzően, és semmi sem történik a probléma megoldásában.

A második keret az, hogy „Hogyan?” kérdéseket teszünk fel „Miért?” kérdések helyett. A „Hogyan?” kérdések megértetik a probléma szerkezetét. A „Miért?” kérdések inkább igazolásokat és okokat eredményeznek anélkül, hogy bármi is változna. A harmadik keret pedig a Kudarc helyett a Vissza­jelzés. Nincs kudarc, csak következmények vannak. Ezek visszajelzésként, korrekció céljából használhatók, nagyszerű lehetőséget nyújtva arra, hogy megtudjunk valamit, amit addig nem vettünk észre. Hajlamosak vagyunk ku­darcként megélni azt a következményt, amely nem felel meg akaratunknak, holott a tapasztalatot erőfeszítéseink átirányítására is használhatjuk. A Vissza­jelzés a célt tartja szem előtt. A Kudarc a kilátástalanság. A két szó teljesen különböző gondolkodásmódot képvisel.

A negyedik keret a Szükségszerűségek helyett a Lehetőségek megfontolása. Ez esetben is a fókusz eltolásáról van szó. Azt vizsgáljuk, mit tehetünk, mi­lyen választási lehetőségek állnak rendelkezésünkre, ahelyett, hogy a helyzet kényszereire koncentrálnánk. Az akadályok gyakran kevésbé ijesztőek, mint amilyennek látszanak.

 

Végül az NLP a Kíváncsiság és Lelkesedés irányát követi, és nem Rette­géseket állít fel.

Nagyon egyszerű, de mélyreható következményekkel járó gondolat. A kisgyerekek rendkívül gyorsan tanulnak, mert mindenre kíván­csiak. Sok mindent nem tudnak – és ennek tudatában is vannak -, így nem törődnek azzal, hogy esetleg butának nézik őket, ha megkérdeznek valamit.

Mindannyiunk számára rendelkezésre áll (vagy megteremthető) minden belső erőforrás, amelyre céljaink elérése érdeké­ben szükségünk van. Sokkal nagyobb a valószínűsége a sikernek, ha úgy teszünk, mintha ez már igaz lenne, és nem az ellenkezőjére alapozva cselekszünk.

Jóllehet a világ nyújtotta információnak csak nagyon kis részét vagyunk képe­sek tudatosan felfogni, tudattalanul ennél sokkal többet érzékelünk és sokkal többre reagálunk. Tudatos elménknek számos korláta van. Úgy tűnik, egy in­formációnak egyszerre legfeljebb hét változóját vagy részét képes követni.

Ezt a gondolatot George Miller amerikai pszichológus körvonalazta 1956- ban A Mágikus hetes szám, plusz-mínusz kettő című klasszikus írásában. Ezen részinformációk milyensége nem meghatározott, bármi lehet az autóvezetéstől kezdve addig, hogy belenézünk a visszapillantó tükörbe. Az egyik lehetséges tanulási mód a magatartás apró elemeink tudatos elsajátítása, majd azokból egyre nagyobb egységek létrehozása, míg szokássá és tudattalanná válnak. Szokásokat alakítunk ki, hogy felszabaduljunk más dolgok észlelésére.

Tehát tudatosságunk hét plusz-mínusz két részinformációra korlátozódik, akár gondolataink belső világából, akár a külső világból származik. Ezzel szemben tudattalan testünk teljes éltető folyamatának részét alkotja minden, amit a jelen pillanatban észlelhetnénk, de nem észlelünk. A tudattalan sok­kal bölcsebb, mint tudatos elménk. Annak feltételezése, hogy képesek va­gyunk megérteni a végtelenül bonyolult világot azzal a tudatos értelemmel, mely egyszerre csak körülbelül hét részinformációt képes megragadni, nyil­vánvalóan nevetséges.

A tudatos és tudattalan fogalma központi jelentőségű annak a modellnek a szempontjából, ahogyan tanulunk. Az NLP-ben az a tudatos, ami a jelen pil­lanatban tudatos, mint éppen most ez a mondat. Tudattalan valami akkor, ha a jelen pillanatban nem tudatos.

Az éppen most hallható háttérrajzok valószí­nűleg nem voltak tudatosak mindaddig, míg ezt a mondatot el nem olvastad. Annak emléke, mikor életedben először láttál havat, majdnem biztos, hogy kí­vül esik tudatos emlékeiden. Ha valaha is segítettél egy kisgyereknek kerékpározni tanulni, akkor tudhatod, hogy ez a készség hogyan vált öntudatlanná benned. Az, hogy az elfogyasztott étel milyen folyamat révén hat a hajra és a köröm­re, valószínűleg örökre öntudatlan marad. Olyan kultúrában élünk, amelyben alapmeggyőződés, hogy annak, amit teszünk, legnagyobb részét tudatosan tesszük. Ezzel ellentétben viszont annak, amit teszünk, és amit a legjobban te­szünk, a legnagyobb részét öntudatlanul tesszük.

A hagyományos álláspont szerint egy készség elsajátítása négy szakaszból áll. Az első szakasz a tudattalan hozzá nem értés. Nemcsak hogy nem tudjuk, hogy hogyan kell valamit csinálni, de nem is tudjuk, hogy nem tudjuk. Ha soha nem vezetett például autót, akkor fogalma sincs arról, hogy milyen az. Tehát elkezdünk tanulni. Igen hamar felfedezzük korlátainkat. Veszünk néhány órát vezetésből, tudatosan szemmel tartjuk az összes műszert, kormá­nyozunk, sebességet váltunk és figyeljük az utat. Ez teljes figyelműnket igény­be veszi, még nem igazán értünk a vezetéshez, és inkább a mellékutcákban maradunk. Ez a tudatos hozzá nem értés szakasza, mikor lekoptatjuk a fogas­kerekeket, túlforgatjuk a kormányt, és szívinfarktust okozunk a kerékpáro­soknak. Bár ez a tanulási szakasz kényelmetlen, különösen a kerékpárosoknak, ekkor tanulunk legtöbbet.

 

 

Ez vezet át a tudatos hozzáértés szakaszába. Tudunk autót vezetni, de ez teljes összpontosítást igényel tőlünk. Megszereztük a készségeket, de még nem uraljuk őket. Végül eljön – és ez az egész erőfeszítés célja – az öntudatlan hozzáértés. A fáradsággal megtanult minden apró minta egyetlen harmonikus, egységes mű­ködéssé áll össze. Ekkor már képesek vagyunk rádiót hallgatni, a tájat élvezni, sőt beszélgetni is vezetés közben. A tudatos értelem kitűzi a végeredményt, és ráhagyja a tudattalan részre, hogy megvalósítsa, felszabadítva a figyelmünket más dolgok iránt.

Ha elég sokáig gyakorlunk valamit, elérjük a negyedik fokozatot, és szoká­sokat alakítunk ki. Ezen a ponton a készség tudattalanná vált. Lehet azonban, hogy a szokások nem a leghatékonyabbak a feladat szempontjából. Lehetséges, hogy a szűrőink miatt a tudattalan hozzáértés felé vezető úton fontos informá­ciók mellett megyünk el.

Tegyük fel, hogy viszonylag tűrhetően teniszezünk, de javítani szeretnénk a játékunkon. A tréner valószínűleg megfigyeli azt, azután elkezd változtatni dolgokat, például a lábmunkát, az ütőtartást, azt a módot, ahogy az ütőt vezet­jük a levegőben. Más szóval azt, ami számunkra egyetlen viselkedési egység volt – például tenyeres ütés -, összetevőire bontja, aztán újra összeállítja őket úgy, hogy jobban üssük a tenyerest. Azaz a tanulási fázisokon visszafelé halad­va kell visszatérnünk a tudatos hozzá nem értéshez, és az újratanulás előtt elő­ször felejtenünk kell. Ennek fő célja az új választási lehetőségek, a hatékonyabb minták beépítése.

Ugyanez történik az NLP tanulása során is. Már rendelkezünk kom­munikációs és tanulási készséggel. Az NLP segítségével ezek finomíthatok, módszerei több választási lehetőséget és nagyobb rugalmasságot kínálnak.

 

 

Forrásként Joseph O’ Connor & John Seymour NLP című könyvét használtam fel.