A sámánok világa három síkra tagolódik: a felső világra, azaz a fény világára – a középső világra, ahol minden összemosódik – és az alsó világra, az erő, az ősök, a szellemek és a gyökerek világára. A Totemállat meditációban, saját totemállatunkat (erőállatunkat) az alsó világban találjuk meg, mivel ő azért az erőért felel, amelyre földi utunkon éppen szükségünk van.

Minden látható jelenség mögött egy szellemlény tevékenykedik. Az állatok hatalmas szellemmel rendelkeznek. Ez lehet a sajátjuk, vagy az is lehet, hogy egy magasabb lény, egy mester által arra hivatottak, hogy szóljanak hozzánk. Az erőállatok választanak ki bennünket azáltal, hogy megmutatkoznak, és nem fordítva. Minden állat rendelkezik valamilyen különleges ismertetőjeggyel, különleges élettérrel és sajátos képességekkel. Ha megfejtjük, hogy melyek ezek, akkor felismerhetjük az erőt és a medicinát, amelyet az állat nekünk szán. Belső irányításunk, a forrás, a szellemi világ tudja, hogy mi az, ami jó nekünk, nyugodtan megbízhatunk benne.

Általában a dobszó segítségével utazik az ember az alsó világba. Kérjünk meg valakit, hogy ütemesen doboljon, vagy tegyünk fel egy monoton ritmusú sámándobos CD-t vagy akár a youtube-ról is letölthetjük. Természetesen kereplővel, fémedénnyel és más hangszerekkel is lehetséges az utazás, ha ezekhez hozzáférünk.

Mielőtt elkezdjük a totemállat meditációt, gondoskodjunk arról, hogy legalább egy fél órán keresztül ne zavarjanak, kapcsoljuk ki a telefont, a mobilt és a csengőt, zárjuk be az ajtót.

Készítsük elő a teret úgy, hogy jól érezzük magunkat benne, el tudjunk lazulni, vagy esetleg le tudjunk dőlni. Ha megijedünk az út alatt, vagy amit látunk, az túlságosan megrázó, akkor egyszerűen szálljunk ki.

Képzeljünk el egy valóságos bejáratot, ami az alsóbb világba vezet: gyökerek, forrás, hasadékok, tó, sziklarepedés, barlangok… Ez azért fontos, hogy kapcsolatot teremtsünk a mindennapok világa és a másvilág között. A totemállat meditáció előtt akár tehetünk egy sétát, és kutathatunk bejáratok után.

Ha megtaláljuk a bejáratot, akkor sötétítsük el azt a teret, ahol vagyunk, bugyoláljuk be magunkat melegen, és gondoskodjunk arról, hogy a következő fél órában semmi ne terelje el a figyelmünket. Aztán kezdődjön a totemállat meditáció az általunk kiválasztott hangszer segítségével. Kérjük a szellemvilágot arra, hogy óvjon meg bennünket, irányítson, és mutassa meg a totemállatunkat. Menjünk oda az alsó világba vezető kapuhoz, és lépjünk be rajta.

Az alsó világban, az erő világában találkozunk majd az erőállatunkkal. Hívhatjuk őt, és megkérhetjük arra, hogy jelenjen meg előttünk. Az a mi erőt adó állatunk, amelyik legalább háromszor vagy négyszer és több oldalról megmutatkozik, vagy mi magunk az adott állattá alakulunk át, és az ő testében, vele együtt utazunk.

Ha egy állatot, akivel az alsó világban találkozunk, arra kérünk, hogy mutassa meg a fényét és jelezzen, hogy ő e az erőállatunk, akkor meg kell mutatkoznia. Ha az állat ekkor helyben marad és bólint, akkor ő az. Ha nem, akkor a feltett kérdés után el kell távoznia, mivel lelki síkon a szabad akarat és a rezonancia szabálya érvényesül. Előfordul, hogy az erőállatunk megharap bennünket, ezzel azt vizsgálja, hogy készen állunk-e arra, hogy felvegyük az erejét.

Ha a meditáció során megtaláltuk totemállatunkat, adjunk hálát.

Kérhetünk egy – a mindennapok valóságára vonatkozó – jelet tőle. Térjünk ezután vissza a valóságba (kivárhatjuk a dobszó végét is). Nyújtózkodjunk egyet és heveredjünk le, igyunk egy pohár vizet és figyeljünk arra, hogy újra teljes egészében az „itt és most”, azaz a jelen részeivé váljunk. Ha az erőt adó állatunkra az első utazás során nem lelünk rá, akkor egy kis idő elteltével próbáljuk meg újra. Ha nehezünkre esik a föld mélyébe hatolni, akkor kérjük a szellemeinket, egy természeti lényt, hogy vezessen és kísérjen el.

Jegyezzük fel a totemállat meditációban tapasztaltakat, az erőállattal való találkozásunkat. Készíthetünk magunknak egy „erőtáblát”, amelyben egy darab anyagra vagy bőrre lefestjük, felhímezzük, felvázoljuk az állatunkat és azt, ami bennünket összeköt vele, majd beleerősíthetjük ezt egy kör alakú keretbe. A totemállat most mellénk szegődik, és átadja nekünk az erejét, amelyre szükségünk van az elkövetkező életszakaszban. Ezután az élet bármely dolgáról kérdezhetjük az állatunkat, átadhatjuk magunkat irányításának és elfogadhatjuk tanácsát.

Ismételt totemállat meditációban egy erőállat elvezethet bennünket egy másikhoz, aki segíthet egy bizonyos ügy elintézésében. Ne ítélkezzünk; minden úgy jó, ahogy van. Tegyük fel, hogy az erőt adó állat keresése során egy krokodilt találunk, akitől nagyon félünk. Következő utazásunk során talán egy teknősbéka jelenik meg előttünk, aki a krokodil erejével együtt gondtalanul és veszélytelenül él a vízben és problémamentesen éli saját életét.

A krokodil például az ősök veszélyes erejét testesítheti meg, egy kollektív örökséget vagy családi struktúrát jelez, amely hatással van az életünkre és nem engedi, hogy önmagunk legyünk. Ha ezt az emocionálisan veszélyes élethelyzetet felismerjük, és az feloldódik, akkor a krokodil örökre eltűnhet és a teknősbéka egy delfinné alakulhat át. Jelet fogunk kapni és észrevesszük, hogy ez valóban így van.

Olyan sok út van, ahány féle ember, számos jelentés és értelmezés létezik, csakúgy, mint élethelyzet. Legjobb, ha az üzenetet és a rendeltetést magától az állattól tudjuk meg, mert a nagy szellem általa jelenik meg és szól hozzánk.

 

Forrás: Jeanne Ruland, Az állatok ereje végigkíséri életünket