Másokhoz hasonlítod magad? Mások sokkal szebbek, vonzóbbak, sikeresebbek, mint te? Vagy éppen fordítva, te vagy sokkal szebb, sikeresebb és vonzóbb másoknál?
Azt feltételezem, hogy időnként ebből, hogy másokhoz hasonlítod magad te jössz ki győztesként, valamikor pedig elmarasztalod magad. Amikor jobbnak találod magad a többieknél, az jó érzés, amikor meg nem, az rossz érzés. Az összehasonlítás az ego egyik kedvenc eszköze, hogy továbbra is fenntarthassa önmagát. Összehasonlíthatja magát a külső megjelenés vontakozásában, vagy felmér másokat és velük szemben hasonlítod össze magad az elmédben. Az összehasonlítás alapja lehet a tudás, a képzettség, a társadalmi réteg, a fizikai erő, a vagyon – mekkora egy másik ember vagyona és hozzá képest nekem mekkora vagyonom van. Sokkal vagyonosabb vagyok, mint ő vagy sokkal kevésbé vagyok vagyonos, mint ő.
Amikor másokhoz hasonlítod magad, annak mélyén ott rejlik az egó vágya, hogy felerősítse a saját értékességét. Mindenki, akinek nálad kevesebb van, vagy nem annyira szép, mint te, vagy nálad kevesebbet képes tenni, furcsamód ez valahogy felerősíti az én-érzetedet. Ennek persze nincs túl sok értelme, egy kicsit talán abszúrdnak is tűnik. Az ego működése azonban ilyen. Az ego úgy érzi, hogy valaki elért valami olyat, amit te nem értél el. Úgy érzi, mintha az én-érzetét elvette volna tőle valaki. Leértékelődik és boldogtalan.
Ha teljesen bele vagy ragadva az egóba, nem fogsz örülni annak, ha a közvetlen környezetedben valakivel jó dolog történik. Mert az ego számára mások megerősödése olyan, mintha őt ezzel elhalványítanák. Legalábbis az ego identitás szemében tűnik úgy. Ha elmagyarázzák, hogyan működik az ego, rá fogsz jönni, mennyire abszurd az, hogy kevesebbnek érzed magad azért, mert valaki többet kapott nálad, vagy valami olyat tesz, vagy valami olyat tesz, amire te nem vagy képes. Láthatod, mennyire nincs valóságalapja ennek az identitásnak. Tényleg azt érzed, nem vagy értékes csak mert egy hozzád közel álló emberrel valami jó dolog történt?
Időnként pedig, ha az ego nagyon erős benned és neked semmilyen éberséged sincs erre, még magadnak sem fogod bevallani azt, hogy rossz érzés az, ha valamelyik közeli hozzátartozóddal jó dolog történik. Ez egy meg nem figyelt érzelem, ami ki fog bukni belőled, amikor a másik személlyel beszélsz, méghozzá úgy, hogy megpróbálod csökkenteni annak értékét, ami neki megvan, neked pedig nincs. És ezt teljesen öntudatlanul teszed.
Ha viszont már tudatában vagy ennek a mintának, akkor benned ott az éberség. Ha semmilyen éberség nem lenne benned, akkor nem keresnéd a fenti kérdésre a választ, akkor el sem olvasnád ezt a cikket. Csak öntudatlanul végigjátszanád ezt a mintát. És a következő alkalommal, amikor valaki a közvetlen környezetedben egy új, gyönyörű ruhát vesz – te pedig teljes mértékben az ego csapdájában vergődnél – ránéznél az illetőre és valami benned összehúzódna. De erről fogalmad se lenne, mert nincs elég éberség benned. Ez az összehúzó energia azonban felszállna az elmédbe. És aztán öntudatlan szavak hagynák el a szádat, amivel leértékeled a ruhát. Valami ilyesmit mondanál: – Ó, ez a ruha a húgodon jobban állna!
És ezután, ha az illető szintén öntudatlan, mélyen megbántottnak érezné magát. Az éberség hiánya miatt az emberek bántják egymást, és elmarasztalják a másikat azért, hogy ők jobban érezzék magukat. Amint az ego kimondja, hogy ez a ruha jobban állna valaki máson, máris jobban kezdi érezni magát ettől. Mert ezzel le tudja fokozni a másik ember értékességét. Ez egy őrült, téveszmés rendszer, mégis sok ember nyakig bele van tekeredve.
Ha másokhoz hasonlítod magad, viszont már benned van az éberség ezzel kapcsolatban, akkor te már nem vagy teljesen belegabalyodva. Valamilyen mértékben még mindig működik benned, de nem ragadtál bele teljesen.
Hogy másokhoz hasonlítod magad, annak az értékességhez, az önbecsüléshez van köze. Ha ez pl. a külső megjelenéshez kapcsolódik, van egy képed arról, hogy ki vagy. Ez pedig a test megjelenéséhez köthető felszíni kép. A megoldás természetesen nagyon egyszerű. Helyezd a figyelmedet a felszínről – ami a tested megjelenése, a viseleted, a ruháid – mélyebre az energiamezőre, vagy a benned lévő életteliségre, vagy más néven a tudatos jelenlétre, amely áthatja lényed minden porcikáját.
Ennek semmi köze a külső megjelenéshez, sem a testalkalkathoz, sem a ruházathoz. Ha elindulsz ebbe a dimenzióba, ahol már nem a külső forma vagy, hanem léted legmélyebb eszenciáját érzékeled, a forma mögötti életet, akkor már nincs szükséged arra, hogy a formával azonosítsd magad. Ekkor már nem érzed fenyegetőnek azt, hogy valaki más formája látszólag szebb, mint a tiéd.
Ha ilyenkor másokhoz hasonlítod magad, ez már érintetlenül hagyja az én-érzetedet, az önbecsülésedet. Ekkor pedig felszabadulsz, és méltányolni fogod mások szépségét. Továbbá elégedett leszel a saját megjelenéseddel is, míg aztán telnek az évek, és a tested már nem biztos, hogy olyan jól fog kinézni, mint korábban. Észre fogod venni, hogy ahogy a külső szépséged kezd elhervadni, a körülőtted élők jobban fognak kinézni, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy fiatalabbak nálad. Értékelheted a külsejüket, mert ez is az élet manifesztációja.
A létformák az élet gyönyörű, külső megjelenési formái, de anélkül, hogy fenyegetve éreznéd a saját én-érzetedet, mert azokbak a helyes emberekben, akik körülötted vannak, érezni fogod az életeszenciát, és így saját magadban is érzed ugyanezt. Méltányolhatod tehát a többi ember szépségét úgy, hogy közben a te külsőd az idő elteltével már nem úgy néz ki, mint régen.
Csodálatos szabadság van abban, ha a körülötted lévő szépséget értékeled, még úgy is, ha a saját tested már nem kimondottan szép külsőleg. Van ugyanis egy olyan szépség benned, aminek semmi köze a formához. Nevezhetjük ezt a mindenség szépségének eszenciájának, amely maga az élet lényege.
Ha megvan az esszencia, nagyrabecsülheted a tűnékeny formát, például egy virágot. A legtöbb ego nem érzi magát fenyegetve egy virágtól. De az emberek esetében egy másik embert is nagyrabecsülhetsz, és el fog tűnni,hogy másokhoz hasonlítod magad. Találd meg önmagad esszenciáját, hogy így megérinthesd a létezést, az életteliséget, vagy más néven a jelenlétet önmagában, amely átjárja a fizikai testedet. Ez az esszencia azonban a fizikai test.
Ekkor kiszabadulsz a formák fogságából. Te a mindenek mögött meglévő tudatosság vagy. Önmagadat életként, tudatosságként, ne dologként ismerd fel, és ezzel megszabadultál az egótól. Az egó csak egy pótlék arra, hogy önmagadat valamilyen formában keresed. Ez az a káprázat, amely a boldogtala élet oka. Csodálatos és felszabadító látni az egó abszurditását.
Amint meglátod a mintázatokat, amikről eddig szó volt, látni fogod mennyire őrültség kisebbnek érezni magad, amikor valaki mással jó dolgok történnek, vagy nagyobbnak érezned magad, ha valakivel valami rossz dolog történik. A tudatosságban érezni fogod az intenzív szépséget, ami benned van, amikor azt a külvilágban látod éppen. Ez egy csodálatos dolog.
Forrás: Eckhart Tolle tanításai
