Mi hozza létre a spirituális egot és hogyan tudunk túllépni rajta?
A gondolkodó (folyton agyaló) ember azt hiszi, hogy a gondolataival mindent megold, pedig nem. Semmit nem old meg. Mégis fennmarad az illúziója, hogy minden logikus és megérthető. Pedig csak annyi történt, hogy valamit beillesztett a hitrendszerébe. A gondolkodó ember, az ego-ban ragad, sosem ismerheti fel, hogy egy zárt körben, egy labirintusban bolyong.
A gondolkodó ember, a gondolkodást úgy éli meg, mint egy fejlődést. Megért dolgokat, amiket aztán logikusnak talál. Holott semmi nem lett logikusabb, csak belehelyezte az adott információt a hitrendszerébe. És miután beleillett a hitrendszerébe, komfortos érzet alakul ki benne, és megnyugszik. Egy hamis komfortérzetre alapozza a tudását.
Ez egy veszélyes folyamat, és létrehozza a spirituális ego-t.
A spirituális ego-val rendelkező ember meg van róla győződve, hogy jó irányba halad, de igazából mindaz a folyamat, ami lezajlik benne, nem más, mint az új információk behelyezése a sémái közé. Ez a legnagyobb önbecsapás, ami Magyarországon nagyon gyakori.
A magyar ember azt szereti, ha a dolgok érthetők, elmével felfoghatók. Ha logikus, akkor jöhet, ha nem logikus, akkor nem is megyek bele a megélésébe sem. Inkább csak nézem, és kívül maradok. A spirituális ego legyőzése csak a belső csendben tud működni, csak a csend oldja fel. Pont a spirituális ego-val bíró ember az, aki nem megy a csendbe, sőt félni fog a belső csendtől, elmenekül a mélység elől.
A spirituális ego-val rendelkező emberrel nem fogsz tudni mit kezdeni, hagyni kell. A spirituális ego-s embert felismered arról, hogy ítélkezik, folyamatosan minősít, mindenki mást. A spirituális ego mindig a mester, a tanító egojával van elfoglalva, nem a mondandójával.
Nem lát túl az egon, és mások egoján sem. Nem a másik ember lényét figyeli és szereti, hanem az egojához viszonyul. Hiába tud sok mindent, nem tud szeretni, nem tud elfogadni, csak osztja az észt. Mindig ellenállhatatlan vágyat érezz arra, hogy éreztesse veled, ő már sokkal tovább jutott a spirituális fejlődésben, mint te, majd kioktat arról, hogy mit csinálsz rosszul.
Az igazi spirituális ember csendben van. A spirituális ego-val bíró folyamatosan beszél.
A világ, az élet és az univerzum nem logikus. A valóság nem logikus. Ebből fakadóan esélytelen vagyok az elmémmel megérteni és elfogadni. Az az ember, aki eljutott a végső felismerésre, az ráébred, hogy csak a csend marad. Egy dolgot kell megtanulni, a csendet. Amikor a belső csendet éled tartósan, akkor minden információ lejön, amit tudnod kell, viszont abban semmi nem lesz logikus.
Mindent, amit a csendben megélsz, nem az elméd fogja megélni, mert az elméd ezt fel nem foghatja. Engedd el azt a kényszert, hogy gondolkodni kell.
A beszéd a gondolkodás megnyilvánulása. A gondolkodás kitép a csendedből, a kényszeres beszéd blokkokat és falakat épít köréd. A legtöbbet a kényszeres beszéddel ártunk, és rombolunk, mert a beszéd mindig a gondolkodásból fakad.
Abban a pillanatban, amikor a csend megtörik, önmagaddal való kapcsolatod, a szellemmel való kapcsolatod megszűnik. Figyeld meg a gondolataidat. Aszerint, hogy milyen illúzióvilág épült fel benned, vannak olyan tevékenységek, érzések, folyamatok, tettek, történések, emberek és események a világban, amelyeket nem is fogalmazol meg gondolati szinten anélkül, hogy ne minősítenéd, vagy ne ítélnéd meg. Az ítélkezések nagy része nem is tudatos, hanem rutinos.
Kezd el figyelni a gondolataid, hogy mennyi rutinszerű ítélkezést hajt végre akár egy mondaton belül az elméd. Minden ilyen gondolat a csendedet megtöri, és ahogy megtöri a csendedet, elszakítja a kapcsolódásodat az önvalóddal, az igazi éneddel, a szellemeddel, az univerzummal, az énnel.
Minden egyes pillanat, amikor megtörik a belső csended, kiránt abból a valóságból, amit tényleg érzékelhetnél, és ami tényleg valóság és nem illúzió. Minden egyes gondolat visszaránt az illúzióba, nem csak visszaránt, de meg is erősíti azt.
Ha már sikerült megtapasztalnod a csendet, ha csak rövid időre is, akkor küzdeni fogsz magadban a belső csendért, mert már ráéreztél, hogy ez jó neked. Hogy akarsz túllépni az illúziódon, ha újra és újra beleesel a gondolkodás tévedésébe? Hogy akarsz túllépni az illúziódon, ha újra és újra megerősíted a gondolataiddal? Még csak oda sem figyelsz rá, észre sem veszed.
Az első gondolatot észrevenni, időben leállítani az komoly feladat. Ha már ott a gondolat, akkor ott a minősítés, jön polaritás is, és visszakerültél az illúzióba.
Légy őszinte magadhoz, gondold végig az elmúlt heteket. Mivel telik el több időd, a csenddel vagy a kényszeres gondolkodással? A gondolkodás soha nem logikus, csak azt hiszed. A gondolkodás csak a sémák, ítélkezések, minősítések, viszonyítások, viszonyulások folyamatos használata. Az így létrejövő folyamat, ami maga a gondolkodás, csak egy illúzió, a logikáról, a logikus világról.
A logikus világ jelentése: az elme által megértett világ. Megértés: mindaz, amit a hitrendszeredbe be tudsz illeszteni. Amit a hitrendszeredbe nem sikerül beilleszteni, az számodra nem lesz megértett, és nem lesz logikus, ezért elmondhatjuk, hogy a gondolkodás, az ego kígyómérge, egy olyan kígyóé, amely önmaga farkába harap.
