Ha mélyebben is benne vagy a spirituális világban és sokat olvasol a témában, bizonyára ismerős az a nézet, mely szerint egy átalakulás kellős közepén tart az emberiség.
Leválik a rossz, a régi és helyet ad az újnak, ami közelebb visz minket a magasabb énhez. Hogy ez mennyi időbe telik az kérdés, de azt már érezzük, hogy fájdalmas. És azt is, hogy nincs más út.
Life és spirituális coachként gyakran találkozom azzal a megjegyzéssel, hogy csak divatszakma vagy hogy ma már bárki lehet coach. Ezzel nem értek egyet. Egyrészt azért nem, mert ha nem őszintén csinálod, akkor úgy is kiderül és senki nem keres majd, másfelől úgy hiszem, hogy a coachok, terapeuták, spirituális segítők mind azért vannak itt, hogy támogassanak bennünket. Többen közülük biztosra veszem, hogy csillagszülöttek. Egy olyan korszakot élünk, amikor muszáj, hogy legyen támaszunk és gyakran ez külső személy kell, hogy legyen, nem a családunk, barátaink, vagy mi egymagunk.
Minden bizonytalan, megállás nélkül érkeznek az utasítások, mit kellene tennünk, hogyan kellene viselkednünk, éreznünk, mit mondjuk és hogyan nézzünk ki, és a felsorolásnak még koránt sincs vége. Ráadásul mindezzel úgy kell megküzdenünk, hogy generációs sérelmeket cipelünk magunkban, amelyek még jobban nyomasztanak. Azt gondolom, ez az időszak ennek a fájdalomnak a végét kell, hogy jelentse.
Az angolban van egy kifejezés: cycle breaker. Az a személy, aki felismeri és megtöri a generációs traumákat.
Több kutatás is bebizonyította, hogy nem kell nekünk magunknak elszenvednünk a traumát, hogy a génjeinkben hordozzuk hatásait. És a gyógymód is bennünk kereshető. Egy unoka lehet az, aki meggyógyítja a nagyszülője elszenvedett fájdalmát.
Hogyan lehetséges ez?
Nem fogok nagyon belemenni a biológiájába, szól erről több remek könyv, többet között Mark Wolynn Örökölt családminták és Orvos –Tóth Noémi Örökölt sors című kötetei. De annyit dióhéjban, hogy a sejtek emlékeznek, és beléjük vésődnek az érzelmek, tapasztalatok, félelem és minden, amit egy traumatikus élmény jelent. Ezek a sejtek pedig tovább öröklődnek a gyerekeinkben és azok gyerekeibe, éppen úgy, mint a szeplőnk, a hajunk színe vagy a ferde kisujjunk. Ezért lehetséges az, hogy látszólag semmilyen kiváltó oka nincs egy állapotnak, például irracionális félelem valamitől vagy depresszió, mégis ellehetetleníti az életünket. Ennek többnyire a családban megbúvó elnyomott fájdalom az oka.
Itt az idő gyógyulni
Nem csak coachként hallom ezeket a történeteket, de én magam is tapasztalom az életemben. Ennek hatására ástam bele magam mélyen a témába és meggyőződésem, hogy most kezd el kibontakozni valami az emberiségben. Itt az idő és a hely a gyógyulásra. Nem szeretnék senki nevében sem beszélni, de azt érzem, nem véletlen a sok blog, ami valamilyen traumatikus élmény hatására indul, nem csak az elszenvedő személynek segít, hanem a hasonló helyzetben lévőknek is. Az évtizedek óta csendben megbúvó történések most kerülnek napvilágra, hiszen ebben a pillanatban van itt az ideje, hogy ne betegítsen tovább.
Nézd csak meg, mennyi önéletrajz, blog és film készül, mind annak reményében, hogy jobb legyen a világ és egy boldogabb generáció szülessen a Földre.
Ha te is cycle breakernek érzed magad, tudd, hogy csodálatos vagy és egy szebb jövőt hordozol magadban.
Persze a kezdeti lépések iszonyat nehezek lesznek, tanácstalanság, sötétben tapogatózás és magány, néha még azt is érezheted, hogy hiba volt megpiszkálni a dogokat. De, ha kitartasz, megtapasztalod a felszabadultság érzését.Hogyha úgy döntesz, hogy belevágsz, mindenképpen beszélj erről másokkal, szakemberrel, barátokkal, hogy ne egyedül cipeld a terhet, és vedd figyelembe, hogy nálad eljött –e már az ideje annak, hogy beleásd magad a múltba!
