A nők klinikai vizsgálatokból való több évtizedes kizárása manapság súlyos következményekkel jár a nők egészségét illetően.

Megfordíthatja-e végre az új kutatás a félreértéseket, és segíthet-e a nőknek kihasználni egyedülálló biológiájuk erejét?

Kayla Osterhoff neuropszichofiziológus az elme-test kapcsolatot tanulmányozza a nők egészségére összpontosítva.

„Nos, a legtöbb ember valószínűleg nincs tisztában ezzel, de valójában a nők jelentik a legnagyobb hiányt az egészségtudományi kutatásban, amely ma létezik” – mondta Osterhoff. „Ezt egy olyan probléma állandósítja, amely 1977-ben nyilvánult meg, amikor az FDA hivatalosan kitiltotta a fogamzóképes nőket a klinikai kutatásból. Ez a tilalom 1993-ig érvényben maradt, és ma is fennáll, a károk pedig megmaradtak, a nőket továbbra is kizárják a klinikai kutatásokból.”

„Az ok, amiért a nőket kihagyják a klinikai kutatásból az az, hogy a nők biológiailag összetettek, vagyis biológiailag, biokémiailag és fiziológiailag folyamatosan változnak a női hormonciklusuk miatt, amely fiziológiájukat vezérli. A másik ok, hogy a nők kockázatos kutatási alanyok, mivel a vizsgálat során bármikor teherbe eshetnek. Tehát, bár etikai szempontból érthető, nem maradhat érvényben, mert a nőket valójában ezzel a hiánnyal hatalom nélkül hagyják”” – mondta.

Ennek a tudományos szakadéknak a következményei mélyrehatóak voltak a nők egészségében, amire egy nemrégiben készült tanulmány világított rá.

„1997-től napjainkig azt találták, hogy az Egyesült Államok piacáról kivont gyógyszerek többségét olyan mellékhatások miatt távolították el, amelyek főleg vagy kizárólag nőknél jelentkeztek” – mondta Osterhoff. „A nők az összes autoimmun betegség 78 százalékát teszik ki, és a nők kétszer gyakrabban szenvednek depressziótól, mint férfi társaik. A nők pedig 200 százalékkal gyakrabban élnek át kiégést, mint a férfiak.”

Ezek a súlyos következmények mind abból a félreértésből fakadnak, amit Osterhoff „hiányzó láncszemnek” nevez a nők egészségében.

„A hiányzó láncszem a következő: a nők fiziológiailag alapvetően négy különböző személynek felelnek meg egy hónap leforgása alatt, és ennek az az oka, hogy biológiájukk, fiziológiájuk (és) biokémiájuk folyamatosan változik a női hormonok áramlásával. Két kulcsfontosságú hormon, az ösztrogén és a progeszteron befolyásolja a nők globális fiziológiáját.”

A feltörekvő kutatások végre kezdik igazolni e bioritmusok sajátos fiziológiai jellemzőit. Osterhoff egy lépéssel tovább ment annak megvizsgálása érdekében, hogy ezt a négy különálló fázist hogyan tudják a nők kihasználni, hogy jobban eligazodjanak az életükben, és elősegítsék a jólétet a ciklus során.

„Nekünk, nőknek meg kell értenünk, hogy ez a biológiai összetettség, amely távol tart minket a kutatástól, valójában a mi szuperképességünk ” – mondta Osterhoff.

„Az ilyen neurológiai változások miatt az első fázisban egy nő fokozott kognitív empátiát, más néven intuíciót tapasztal. A második fázisban nagyobb navigációs és stratégiai képességekkel rendelkezünk. A harmadik fázisban kognitív képességünk a karizma – ebben a fázisban mi vagyunk befolyásosabbak. A negyedik fázis az, amit én „agyi fázisnak” nevezek – megnövekedett tanulási és fejlődési képességünk van.”

Hogyan használhatják a nők és a társadalom a legjobban ezt a felfogást?

„Ahhoz, hogy a nők megfelelő támogatásban részesüljenek, meg kell értenünk, hogy folyamatosan változunk, és biológiánk különböző szakaszaiban más környezetre, más infrastruktúrára és különböző támogató rendszerekre van szükségünk. Tehát itt az a legfontosabb, hogy a nőket egyformán be kell vonnunk a kutatásba. Különleges tanulmányokat is kell végeznünk, amelyek elsősorban csak a nőkre összpontosítanak, hogy elkezdhessük megváltoztatni azt a szemléletmódot, ahogyan a nőket nézzük és támogatjuk ebben a világban.”