Miért kéne, hogy családi karmaként boruljon rád elődeid minden kínlódása, lelki problémája?

Olyan vagy, mint apád! – mondják.

A gyermekkori élmények, a ragaszkodások és elutasítások, szüleidhez fűződő minden viszonyod jeleket égettek a lelkedbe. Kötődtél apádhoz, miközben édesanyád nem is ismerted. Vagy imádtad édesanyád, de apáddal akadtak kemény küz­delmek. Netán mindkettőjük életének terhe nyomaszt év­tizedek óta.

„Nem akarok olyanná válni.” „Szeretnék már megbocsáta­ni a gyerekkoromban elkövetett sértések miatt.” „Nem akarok idős fejjel is nekik megfelelni.” Bizonyítani akarsz, mert túl sokszor voltál semmirekellő ah­hoz, hogy e belső kényszer végigkísérjen az úton. Vagyis nem jó ez az árnyékélet.

Ha úgy véled, ezt a nyomot kell követned, gondold át a lélek egyediségének nagyszerűségét. Valóban azt az utat kell járnod, amit gyermekkorodban köveztek számodra? Biztos, hogy szá­modra kövezték? Talán szüleid csak járták a sajátjukat, te is építgetted a tiédet, nem észrevéve, hogy sajátod helyett az öv­ékét folytatod.

Csak akkor tudsz kilépni a családi karmából, akkor tudsz mássá, tökéletesebb önmagaddá válni, ha felismered, mit is te­szel valójában. Akkor értjük meg az elmúlást, ha tudjuk, mi az, hogy élet, mi az a szerep, amit most játszunk. Mi van akkor, ha szüleink, elődeink életének ismeretére ki­csit több hangsúlyt helyezünk, mint általában szoktunk. Nem az én életem, mondod, és milyen igazad van. Valóban nem az, hiszen egyedi lélek, egyedi én (ego) vagy.

Kicsit mégis figyeld, hogyan éltek, hogy élnek, és vond le a tanulságokat. Lehet, sorsuk fejlesztése rád vár. Ne vedd magadra a szokásaikat, emelkedj felül, és vidd tovább, haladj előre a feladatteljesítéssel.

Először is határozd el, hogy éberséged nem hagyod lankad­ni, felkutatod életük kritikus pontjait, összefüggést keresel sa­ját személyiséged és elődeid jelleme között. Ne viseld, ha nem tetszik, ne mondd, ezt örököltem, nekem is így kell, ez az apai/ anyai keresztem. Minden élet az előző továbbfejlesztése. Min­dig hozzá kell adni valamit, szeretetből.

 

Hogyan kell megváltoztatni a családi karmát?

“Milyen jó lenne észrevenni, hol hiányzik!”– veted fel jogosan, hiszen a mulasztás legtöbb esetben nem szembeötlő.

Féltésnek tűnik a féltékenység, a birtoklási vágy, a kíváncsi­ság, a bírálat, az ellenőrzés, szóval mindaz, amit a szeretet ne­vében teszünk, sokszor talán jó szándékkal, mégis kövezve az utat saját poklunkba.

Onnan lehet tudni, hogy ez az ösvény nem oda visz, ahova jó lenne, hogy a másik szenved tőle. Lá­tod, hogy fájdalmai vannak, látod, hogy szomorú, mérges, el­keseredett. Vedd ezt észre, mert ha bánatának te vagy az oka, sürgősen változtatni kell valamin. Nemcsak azért, hogy – nagyjából – tiszta lélekkel vándo­roljunk át a másik világba, hanem hogy itt, ebben a világban, neki is megadjuk az esélyt saját sorsának beteljesítésére.

Itt a Földön éljük minden örömünket és szenvedésünket, semmi nem változtatja meg halálunk után ezt a magunk te­remtette helyzetet. Abban az állapotban éli tovább lelked a szellemi világ különböző szintjeit, ahogy ezekben a földi évek­ben tett, érzett és gondolkodott. Ha átgondolod, mivé lettél őseid hagyatékán, milyen sorsot viszel tovább lehet, rájössz, milyen konkrét jellemvonások, szituációk azok, amelyeken módosítanod kellene ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabb életet élj. Mindig azért születik a lélek, hogy fejlődjön, javítson korábbi köreiben elhibázott tettein.

A lélek oda születik, ahol megfelelőnek találja tanulási folyamatához a feltételeket. Vagyis ha az önzetlenséget kell megtanulnia, akkor önző szü­lőt keres. Ha a bizalmat, akkor féltékenyt. Ha a megbocsátást, akkor egy folyton hibázót. És így tovább. Az élet adta nehézségek a beavató stációink.

 

Ha szeretettel el tudod fogadni szüleid milyenségét, ballépéseit, hibázásait, és felül tudsz emelkedni rajtuk azzal a tudattal, hogy mindez ér­ted van, te akartad, szükséged van ezekre a helyzetekre, hogy értelmét vedd, mázsás kövek gördülhetnek le lelkedről.

 

A legördülés azonban nem elég a fejlődéshez, látnod kell magad ebben a viszonyrendszerben. Milyen feladatokkal küzdöttek elődeid, leginkább szüleid? S milyen nehézségeid vannak neked e pillanatban? Találsz-e összefüggést? Követed-e vajon a nyomukat, eljátszod-e ugyanazokat a játszmákat? Felismered-e, mennyire nem tettél hozzá semmit hagyatékukhoz, csak másolsz ahe­lyett, hogy felfedeznéd a szüleid és saját sorsod közötti hason­lóságot? Nekem is így kell tennem? Van módom a családi karma megváltoztatásra?

Idős szüleim együtt élnek, de boldogtalan házasságban. Én is így akarom? Vagy elváltak, és most mindketten békésen élnek új körülményeik között. Én miért vergődöm saját kapcsola­tomban ahelyett, hogy kitekintenék életükre, és levonva tanul­ságát megköszönném a Mindenhatónak a tanítást? Minden kapcsolatrendszer, mely kötődik életedhez, komoly tanítást hordoz, értékeld így ezeket. Fedezd fel, mit kell módosítanod ahhoz, hogy szüleid dön­téseit ne másold be saját életedbe, hogy megváltoztasd a családi karmát.

 

Forrás: Berente Ági: Élet, halál, karma