A spirituális önmegújítás arról szól, hogy időt szánunk a megújulásra, elengedve a múltat, hogy egy új önmagad megszülethessen egy új életszakaszban. Ez egy rendkívül nagy horderejű dolog.
Miután a párom meghalt, úgy éreztem, hogy egyfolytában olyasvalamiket őrizgetek, amiket „lerágott csontoknak” is nevezhetnék – ilyen volt például a félelem, a kétely, a megbánás, az aggodalom, a dolgok, amiket meg kellett volna tennem, a tünetek, amelyeket már korábban észre kellett volna vennem, olyan gondolatok, mint például „bárcsak többet faggattam volna az orvosokat, lehet, hogy a dolgok máshogy alakultak volna” stb. így járkáltam körbe-körbe a saját ketrecemben megállás nélkül.
Ezen a kemény úton tanultam meg azt, hogy csak úgy tudom újra összerakni az életemet, ha állandóan megújítom saját magamat. Hagynom kellett, hogy a régi önmagam az enyészeté legyen, hogy helyet készítsek az újjászületésnek. Készítettem egy személyes leltárt arról, hogy megláthassam, mennyi időt is szenteltem ezeknek a lerágott csontoknak. Kiderült, hogy a jövőmtől fosztottam meg magam azáltal, hogy a múlt lerágott csontjait őrizgettem.
Az a helyzet, hogy ha nem hagyjuk a múltat elnyugodni, az életünk olyanná válik majd, mint az ördögszekér, amely felszedegeti a régi sérelmeket, és ötvözi azokat az újakkal, amelyek az útjába kerülnek, amíg csak nem kezdünk annyi sérelmet hordozni, hogy már nem tudunk előrehaladni.
C. S. Lewis a Surprised by Joy: The Shape of my Early Life („Meglepett az öröm: gyerekkorom formái”) című könyvében ezt írja:
„Minden cselekedetemnek, gondolatomnak és vágyamnak harmóniába kellett kerülnie az univerzális szellemmel. Megvizsgáltam magam egy valóban gyakorlati jellegű célból. És ott találtam meg azt, ami megdöbbentett: a vágyak állatkertjét, az ambíciók elmegyógyintézetét, a félelmek óvodáját, dédelgetett utálatunk háremét.”
C. S. Lewis életében is voltak lerágott csontok. Nem ugyanazok, mint az enyéim, de mégiscsak lerágott csontok. Egy bizonyos szinten rájövünk, hogy mindannyiunknak vannak ilyen dolgai.
David O. McKay vallási vezető szavai:
„Az élet legnagyobb küzdelmeit naponta megvívjuk a lélek csendes kamráiban.”
Ha ott megnyered a csatákat, ha lerendezed azokat a dolgokat, amelyek belső konfliktust okoznak, akkor egyfajta békeérzés fog majd el, és érezni, tudni fogod azt, miként állítsd be életedet a fejlődés áramába. A holisztikus jóllét eme felbecsülhetetlen értékű összetevője a jutalma annak a kemény és eredményes munkának, amit elvégeztél befelé haladva, hogy fel tudd fedezni valódi hivatásod. A belső motiváció adja a kulcsot ahhoz, hogy rátalálhass a célodra, és új irányba állítsd a vitorládat.
Mindannyian keresztülmegyünk hullámvölgyeken, illetve hullámhegyeken egyaránt, és azok a bizonyos völgyek gyakorta áthatolhatatlannak tűnnek, miközben a hegy egy megmászhatatlan, messzi álomnak látszik. Sokan ott ragadunk a völgyekben, míg néhányunknak sikerül feljutni a hegy csúcsára, agilisabban és jobban, mint addig bármikor, készen állva a következő kihívásra.
Mi a különbség azok között, akiknek több a hegycsúcson töltött pillanatuk, és azok között, akik úgy tűnik, megrekedtek a völgyben?
Folyamatos, módszeres és tudatos, spirituális önmegújítási erőfeszítések nélkül ott ragadhatunk a „lerágott csontok völgyében” A spirituális önmegújítás törvénye itt is világos: meg kell vizsgálnunk önmagunkat, ha meg akarjuk találni a célunkat és értelmes életet akarunk élni – azaz nagyszerű életet.
A spirituális önmegújulás négy törvénye, négy létfontosságú üzenet ahhoz, hogy újra meghódítsd a saját hegycsúcsodat:
KÉSZÍTS SZEMÉLYES LELTÁRT!
Amikor személyes leltárt készítesz, meg kell vizsgálnod a saját völgyedet – leginkább lerágott csontok között álldogálsz? A nem sikerült kapcsolat, a válás, egy szeretett ember halála, egy bukott vállalkozás, vagy az életpályád, ami sosem indult be? Ezek felemésztik a léted alapját mind fizikai, mind érzelmi, mind spirituális szinten, s blokkolják a megújulás és a személyes fejlődés leghalványabb reményét is.
Az a személyes leltár, ami a legmélyebb gondolatainkat tárja fel, a következő kérdéseket hozza felszínre:
Negatív gondolatok: Hány napod telik el azzal, hogy olyan negatív gondolatokat dédelgetsz, amelyek blokkolják a lehetőségeket és az áldást?
- A hála hiánya: Hány napunk telik el azzal, hogy azon sajnálkozunk, milyen helyzetben vagyunk, s nem gondolunk arra, hogy ugyanakkor szoktak történni apró pozitív dolgok is?
- A megbocsátás hiánya: Mennyire bocsátottunk meg már saját magunknak és másoknak a múltbeli sérelmek és az elszalasztott lehetőségek miatt?
- Nem a helyükön kezelt prioritások: Mennyi figyelmet fordítunk arra és mennyi erőfeszítést teszünk annak érdekében, hogy valóban elérjük a céljainkat?
Az ima, a meditáció és az, hogy ráhangolódunk az intuíciónkra, mind kulcsfontosságú elemei annak, hogy irányt szabjunk az életünknek.
HATÁROZD MEG A FEJLŐDÉS IRÁNYÁT!
Sok nagy vezetőt azért tartanak nagy embernek – például Martin Luther Kinget -, mert olyasvalamit tettek, amit szinte senki sem gondolt lehetségesnek: pontosan megszabták a fejlődés irányát az eljövendő generációk számára is. Nemcsak arra helyezték a hangsúlyt, hogy karrierjük vagy munkájuk legyen – volt konkrét elképzelésük és küldetéstudatuk. A spirituális önmegújítás érdekében létfontosságú dolog, hogy a hangsúlyokat máshová helyezzük át, s megszabjuk a fejlődés irányát saját életünkben. Ha új prioritásokhoz újfajta elkötelezettség társul, az megint segíteni fog abban, hogy életben tartsuk a reményt.
A fejlődés irányának a beállítása azt jelenti, hogy kitűzöd a céljaidat és megfogalmazod az elképzeléseidet, amelyeket az életed során meg akarsz valósítani. Mindazonáltal ez nem arról szól, hogy pozíciót szerzel, vagy híres és hatalmas ember leszel a legkívánatosabb forgatókönyv szerint. Amint azt látjuk is majd, a holisztikus jóllét szempontjából a céloknak tartalmazniuk kell az emberiség szolgálatát, a világ jobbá tételére való törekvést.
ÚJÍTSD MEG A REMÉNYT ÉS A MOTIVÁCIÓT!
A remény és az optimizmus hajt minket előre, hogy elérjük a céljainkat. A vehemens optimizmus, ami ellenáll minden sokkhatásnak, hibának és akadálynak, feltétlenül szükséges a spirituális önmegújításhoz. A könyörtelen akadályokkal is szembeszáll, és megtalálja az utat a sikerhez. Sok különleges egyéniség jellemzője volt a vehemens optimizmus.
Winston Churchill arról híresült el, hogy a nyugati világ számára életben tartotta a reményt a második világháború korai napjaiban. Hasonlóképpen Martin Luther King életben tartotta a reményt milliók számára, akik követték őt, leginkább a déli régió egyházaiban, s fellépett az intézményesített rasszizmus ellen. Ezt úgy érte el, hogy segített a követőinek elképzelni egy jobb jövőt. Segített nekik abban, hogy elképzeljenek egy olyan országot, ahol „az embereket nem a bőrszínük alapján ítélik meg, hanem a jellemük lényeges elemei alapján”.
Életben tartotta a reményüket és a motivációjukat még akkor is, amikor az emberi történelem néhány legkegyetlenebb igazságtalanságát kellett átélniük. Szembe kellett nézniük a lincselésekkel, a könnygázzal, a lovakkal, a kutyákkal és a puskákkal. Mindezen akadályok ellenére hatalmas csoportokban követték pásztorukat: hallgatták dr. Kinget, hallgatták, amint táplálja a reményüket és a motivációjukat. Ez a spirituális önmegújítás törvényének az egyik legeklatánsabb példája.
Ezeknek a nagy kaliberű vezetőknek sokkal merészebb álmaik voltak, mint amire egy ember képesnek tarthatná magát, nagyobb célokkal rendelkeztek, mint az őket követő generációk összes elképzelése együttvéve. Reményük és optimizmusuk vezetett a mi történelmi korunk néhány legnagyszerűbb mozgalmához, átalakítva az emberiséget, jobbá, erősebbé és ellenállóbbá téve az embereket.
SPIRITUÁLIS ÁTALAKULÁS
A spirituális átalakulás hajtóereje az, ha a tudatosság növekszik: van egy tudatos elköteleződés az önfegyelemben megélt élet iránt, illetve az iránt, hogy aktív szolgálatot tegyünk a világnak. A spirituális gyakorlatok, például a meditáció, a tanulás és a szolgálat napi szokásokká válnak. A szellemi tulajdonságok, például az együttérzés, a bölcsesség és a mindent felölelő szeretet átveszik a központi szerepet. A spirituális önmegújítás azt jelenti, hogy magunk mögött hagyjuk a régi, korlátolt identitásunkat, és tágabbá, erősebbé válunk, egyre közelebb kerülve valódi ön magunkhoz.
A spirituális átalakulás nincs hozzáláncolva ahhoz, amit mások gondolnak – és nem befolyásolják őket a társadalom által diktált sikermutatók sem (mint például a pénz, a munkahelyi rang stb.) Ha már keresztülmentél egy ilyesfajta átalakuláson, a figyelmed már keresztülment egy fejlődési folyamaton – életed már nem a hullámvölgyekre koncentrál; most már a hegycsúcsok vannak a fókuszban, azáltal, hogy szolgálod az emberiséget, és a jelenben éred el a boldogság állapotát. Az átalakult lélek azt kérdezi: „Mit adhatok én az emberiségnek?”; nem pedig ezt: „Mit tud nekem adni az emberiség?”
