Az új fizika, a kvantumfizika, egy olyan terület, amivel az orvoslás nem foglalkozik, pedig a kvantumfizika szemléletmódja komoly előrelépést jelentene a modern orvoslásban.
Már 1967-ben az őssejt kultúrákkal foglalkoztam. Immár több mint 40 éve. Az emberek azt gondolják, hogy ezek az őssejtek valami nagyon új dolgok. Nem, az őssejtek már régóta ismertek, egyszerűen csak egy nagyon szűk kör tanulmányozta őket. Az volt az érdekes, hogy a kísérletek során genetikailag azonos őssejteket klónoztam. Rájöttem, hogy ha fogom ezeket a genetikailag azonos őssejteket, és szétosztom őket különböző petri csészékbe, majd megváltoztatom a környezetet ezekben az edényekben, akkor az egyikben izomsejtekké válnak, a másikban csontsejtekké, a harmadikban zsírsejtekké, a környezettől függvényében.
Ilyenkor megáll az ember és elgondolkodik, hiszen eredetileg ők genetikailag azonosak. Tehát mi az, ami meghatározza, hogy izom, csont vagy zsírsejtekké váljanak? A válasz egyértelműen az, hogy a környezetből származó információ. Ennek hatására én egy másik úton indultam el, mint a pályatársaim. Az ő fókuszukba a genom került. Azon dolgoztak, hogy létrejöhessen a genom projekt, miközben én a saját kutatásaimat végeztem. Én a kevésbé járt és népszerű úton indultam el. Azt vizsgáltam, hogy milyen hatása van a környezetnek a sejtek működésére. A többiek eközben azt vizsgálták, hogy a gének hogyan irányítják a sejteket.
A tanulmányaimat kiadták rendkívül tekintélyes folyóiratok. Az eredmények kristálytiszták voltak, nem félreérthetők: a sejt sorsát elsősorban az a környezet határozza meg, amibe került. Amikor mindezt publikáltam, természetesen nagyon lelkes voltam. Viszont teljesen egyedül találtam magam a tudósközösségben, azért, mert megértettem és megkérdőjeleztem a központi dogmát.
Ez a központi dogma az alappillére a modern orvoslásnak. Ezt az eszmét Francis Crick hozta létre. Ő volt az Jim Watsonnal együtt, aki meghatározta a DNS kettős-spirál szerkezetét. A központi dogma egész egyszerűen azt mondja, hogy az információ a DNS-ből indul ki és az RNS-en át jut el a fehérjéig. Ez került bele az összes szakkönyvbe, és még mindig ez van bennük. Tehát azt állítja, hogy a DNS-től áramlik ki és csak egy irányban, a fehérjék felé az információ.
Mivel a tested fehérjékből épül fel, amit a DNS programoz, tehát azt kell hinned – mondja a dogma – hogy a sorsodat, az életedet a gének határozzák meg, amit a fogantatáskor kaptál. Így aztán a genetikai örökségünk áldozatává válunk, hiszen nem mi választottuk a génjeinket. Nem tudjuk megváltoztatni őket. A gének irányítják az életünket. Tehát az áldozatai vagyunk azoknak a meghatározott géneknek. Ez az az üzenet, amit a hagyományos tudomány tanított és tanít. Valójában ez teljesen hibás.
Amikor otthagytam az orvoslást és visszanéztem, rájöttem, hogy sohasem néztem meg mit is jelent a dogma szó valójában. Amikor fellapoztam egy szótárt, megdöbbentem, mert a definícija a dogmának a következő: „vallási meggyőződésen és nem tudományos tényen alapuló igazság.” Megkérdőjeleztem a dogmát, ez hivatalosan eretnekké tett, egy olyan területen, amit tudománybak hívnak, ami viszont definíció szerint vallás.
Sokat hallani a kvantumfizika és a kvantum-mechanika vagy newtoni-fizika és newtoni-mechanika. Amit észrevehetsz az az, hogy a fizika és a mechanika szinonimák. Tehát a fizika valójában azt a mechanikát jelenti, ami szerint az univerzum működik. Az új fizika, a kvantumfizika, egy olyan terület, amivel nem foglalkoztam, ugyanúgy, ahogy bármely kollégám sem az orvosi egyetemen. Minket a newton-i fizika szerint képeztek.
A különbség a kettő között nagyon alapvető. A hagyományos fizika úgy tekint az univerzumra, mint egy gépre, ami mechanikus alkatrészekből épül fel. Ha meg akarod érteni, hogyan működik, akkor szedd szét elemeire, és vizsgáld a részeket. Cseréld ki a részeket, változtasd meg a működést. Ez az alapja a modern biológiának és az orvoslásnak. Megnézzük az emberi testet, az mechanikus részekből áll. Ha nem működik, akkor változtassuk meg a részeket biokémiai szerekkel, gyógyszerekkel. Így működik a hagyományos orvoslás. Amikor elkezdtem tanulmányozni a kvantumfizikát rájöttem, hogy a világunk nem mechanikus, fizikai alapokon nyugszik. Hanem egy láthatatlan energián alapul, az úgynevezett erőtéren. Például, ha idetartanék neked egy mágnest, a mágnest, mint tárgyat látnád, amit nem látnál, az a láthatatlan mágneses tér körülötte.
Itt vagyunk mi fizikai testben, és körülvesznek és átjárnak minket az erőterek. Mágneses, elektromágneses, mindenféle rezgések, mint a mobiltelefon, tv, rádió rezgései, mindenféle tartományban. A különbség a newton-i és a kvantumfizika között tehát a következő: A newton-i fizika a részecskékre fókuszál. A kvantumfizika pedig azt mondja, ahhoz, hogy megértsd, hogy a részecskék miért veszik fel ezt a formát, meg kell értened az erőteret, a rezgéseket. Ez a rezgéstér az, ami irányítja a biológiát, láthatatlan erőként.
Albert Einstein-től van egy remek és egyszerű idézet: „A rezgéstér az egyetlen, a részecskét irányító hajtóerő.” Más szóval, a láthatatlan dolgok, a részecskék és az anyag világában, a rezgéstér ad formát az anyagnak. És itt van a jelentősége: kérdezheted, hogy vegyük a testem részecskéit. Miért vannak egészséges állapotban, vagy miért vannak beteg állapotban? Ez a fizikai megnyilvánulás, a tapasztalat. A válaszhoz ne a testet nézd, meg kell értened a rezgéstér láthatatlan erőit.
Ha belegondolsz, gyerekkorodban biztos volt mágnesed és szórtál rá vasreszeléket. Aztán pedig láttad, hogy a vasreszelék hirtelen formát ölt, a mágneses térnek megfelelően. A kvantumfizika felteszi azt a kérdést, hogy miképpen vette fel ezt a formát a vasreszelék anélkül, hogy felismerte volna az erőteret? Más szóval meg tudod mondani, miért rendeződtek ebbe a formába, anélkül, hogy felismernéd az erőteret? A válasz pedig természetesen nem.
A test és a sejtek olyanok, mint a vasreszelék. Az orvoslás úgy próbálja meg megérteni a test működését, hogy a vasreszeléket nézi. A kvantumfizika pedig azt mondja, hogy amíg nem érted meg, hogyan működik ez a léthatatlan erőtér, soha nem fogod megérteni, mi történik a testben.
Max Planck egyike a kvantumfizika létrehozóinak, beszélt erről a láthatatlan, formáló erőtérről, és a mátrix nevet adta neki. Ezt persze használták a filmben. És az emberek beszélnek erről a mátrixról, Néhányan úgy utalnak rá, mint az isteni mátrix. Gregg Braden egy könyvet is írt erről. Nagyon sok embernek ez a láthatatlan erőtér megegyezik azzal, amit Istennek, szellemnek hív. A láthatatlan erők, akár fizikai vonatkozásban használod a szót és azt mondod, rezgéstér, vagy spirituális összefüggésben használod, és azt mondod szellem, mindegy. Rezgéstér és szellem tulajdonképpen ugyanazt jelenti, legalábbis a modern tudományban. Tehát a tudomány behozza a spirituális láthatatlan erők fogalmát a fizikai világ megértésébe, amit a newton-i fizika kihagyott a számításból.
