A kannabisz rövid története
A kannabisz, ez a multidimenzionális, egymással szögesen ellentétes nézeteket kiváltó növény igen különleges helyet foglal el a világtörténelemben, holott csak egy egyszerű, nagyszerűen alkalmazkodó és napsütéskedvelő gyomnövény, ami többféle éghajlaton is megterem. A növény ősei már 36 millió évvel ezelőtt is jelen voltak Közép-Azsia Altaj hegységében. Innen terjedtek tovább bolygónkon. Először észak felé haladtak Kína és Európa irányába, ahol túlnyomórészt a rostjáért termesztették – bár vannak arra bizonyítékok, hogy már ekkor is használták gyógynövényként. Ezután terjedt el Indiában, a Közel-Keleten és Afrikában, ahol gyógyító tulajdonságai és pszichoaktív hatása miatt vetette meg a lábát. Bárhol is jelent meg a világban, sikerült ottragadnia, és több kultúrában is figyelemre méltó hatásokat elérnie orvosi, táplálkozási és gyakorlati célú használata miatt.
E multifunkciós tulajdonsága miatt áll ilyen régóta kapcsolatban az emberrel. Legrégebb óta termesztett növényeinkre jellemző, hogy többféle célt szolgálnak, és rostanyagként, táplálékként, gyógyszerként is felhasználhatóak. Eurázsia számos részén a kannabisz vadon nő, különösen a folyóvölgyek mentén, ahol az ember először telepedett le, és változtatta meg a környezetét. „Táborkísérő” növényként gyorsan alkalmazkodott az új lakóhelyekhez, és egyike volt az első olyan növényeknek, amikből az emberek nitrogénben gazdag komposztot készítettek. Miután egyre többféle célra használták, tudatos termesztése is elkezdődött a településeken és azok körül. Szó szerint több száz néven ismerték, és óriási múltra tekint vissza, de gyógyhatású növényként elsősorban az ókori görögök kezdték használni.
Az évszázadok során az emberek különböző kannabiszfajtákat termesztettek különböző célokra. Nem orvosi célokra (például rostanyagként) a kender széles körben ismert növény volt. Amikor megalakult a tizenhárom amerikai gyarmat, arra szólították fel a farmereket, hogy termékeik legalább 25 százaléka kender legyen, hiszen ekkortájt a kereskedelmi hajóknak nagy szükségük volt vitorlára és kötelekre. A kender volt a leggyakoribb alapanyaga a papírnak és a ruhadaraboknak is.
Bár az etnobotanikusok és a felfedezők útjaik során olykor megemlítették a kannabiszt, a nyugati orvosok a tizenkilencedik század közepéig csak nagyon keveset tudtak róla. Egy ír orvos, William Brooke O’Shaughnessy mutatta be újra a világnak, amikor 1839-ben felolvasta úttörő írását a kalkuttai Medical and Physical Society tudósainak és diákjainak. A kannabiszterápiáról írt áttörő írásán kívül O’Shaughnessy a modern koleragyógyítás alapjait is megteremtette, és még számos területen ért el nagyszerű eredményeket, többek között a víz alatti gépek kifejlesztésében!
O’Shaughnessy, aki sebészi asszisztens és kémiaprofesszor volt a gyarmati India egyik prominens egyetemén, olyan kezeléseket végzett, amik a kannabisz első klinikai kísérleteinek tekinthetők. Első kísérleteit egereken, kutyákon, nyulakon és macskákon végezte, és miután meggyőződött azok biztonságosságáról, helyi receptek alapján különböző kivonatokat is készített, amiket aztán odaadott a betegeinek. 1839-es írásában olyan esettanulmányokról is beszámolt, amelyekben páciensei reumában, hidrofóbiában, kolerában és tetanuszban (merevgörcs) szenvedtek.
Egy agyvérzést kapott gyermeket is megemlít, aki nagyon jól reagált a kannabiszterápiára, és néhány napon belül sikerült visszahozni a „nagymértékű egészség” állapotába a halál közeléből. Arra figyelmeztette az orvosokat, hogy alacsony dózissal kezdjenek, különben a „szakadatlan kenderrészegség” delíriuma fenyeget. Arra a következtetésre jutott, hogy klinikai tanulmányai „meggyőzték arról, hogy a szakma egy kiváló minőségű görcsellenes szert nyert a kenderrel”. 1839 és 1900 között több mint száz cikket közöltek a tudományos folyóiratokban a kannabinoid gyógyító tulajdonságairól.
Az 1850-es évektől kezdve 1930-ig a kannabisz intoxikánsként és gyógyászati célból is egyre inkább elterjedt Európában és szerte Amerikában. A „marihuána-” vagy „kannabiszkivonat-” tinktúrák keresett terméknek számítottak, és arról voltak híresek, hogy hatékonyan csökkentik a fájdalmat. Ebben az időszakban Európában és az Egyesült Államokban is a nagy gyógyszergyártó cégek forgalmazták ezeket a termékeket.
A „marihuána” szó a növény homályos eredetű spanyol szlengjének, a „marijuaná”-nak angolosított változata. A kifejezést szándékosan terjesztették el az 1920-as és 1930-as években, amikor kereszteshadjárat indult a kannabisz ellen. A hadjáratot William Randolph Hearst sajtómágnás vezette, hogy elterjessze a mexikóiak és a növény közötti szoros kapcsolatot. „A marihuána és a növényt szívó »idegenek« stigmatizálásával Hearstnek sikerült megerősíteni a nagy gazdasági világválság mexikóellenes hozzáállását, ami abból eredt, hogy sok angol úgy érezte, harcolnia kell a munkahelyekért a barna bőrű bevándorlókkal” – írja Martin A. Lee újságíró és CBD- aktivista.
A kannabisz betiltása és a rasszizmus közötti kapcsolat igen látványos volt mind az Egyesült Államokban, mind Angliában és más európai országokban. 1937-ben, amikor a marihuánát hivatalosan is kriminalizálták az Egyesült Államokban, a propaganda úgy próbálta támogatni a tiltást, hogy azt állította, afroamerikaiak és latinok használják, és hogy statisztikák bizonyítják a bűnözés és a kannabiszhasználat közötti kapcsolatot. Az elkövetkezendő generációk illegálisan használták a növényt, és a propaganda továbbra is a társadalom szélére sodródott emberekkel és a hatalommal szembenálló lázadókkal azonosította – gondoljunk csak a beat-generáció verseire és az 1960-as évek mozgalmaira.
A CBD és más kannabinoidok gyógymódként való újbóli felbukkanása
A kannabinol (CBN) volt az első fitokannabinoid, amit izoláltak a tizenkilencedik század végén. A CBN a THC-ből képződik a betakarított kannabisz tárolása közben. Kémiai szerkezetét az 1930-as évek elején írta le R. S. Cahn, kémiai szintézisére pedig első alkalommal 1940-ben kerüli sor R. Adams amerikai és Lord Todd angliai laboratóriumaiban. A második összetevőt, a kannabidiolt (CBD) ugyanebben az évben vonták ki először a kannabiszból Adams és a kollégái. A THC-t első alkalommal 1942-ben nyerte ki Wollner, Matchett, Levine és Loewe. A THC és a CBD eredetileg sav formájában vannak jelen a kannabiszban. Dekarboxilációs eljárással, azaz hevítés hatására eltávolítják a savmolekuláikat, amitől a keletkezett anyagok nem lesznek savas tulajdonságúak.
A CBD szerkezetét és sztereokémiáját 1963-ban írták le dr. Raphael Mechoulam laboratóriumában Izraelben. A tiszta THC-t
az ezt követő évben sikerült izolálni. A kutatások először a THC-ra fókuszáltak, a CBD-t egy nem aktív összetevőnek tartották a THC-
val összehasonlítva. Pedig a CBD a növényben legnagyobb menynyiségben jelen lévő fitokannabinoid, mely a növény számos változatában megtalálható, például a kenderben is. Az azonnali hatás is jóval enyhébb, mint a THC esetében.
Az 1970-es és 1980-as években Mechoulam és csapata számos tanulmányt végzett, melyek bebizonyították, hogy mind a THC, mind a CBD hatékonynak bizonyulnak az epilepsziás görcsrohamok és egyéb betegségek kezelésében. Az Egyesült Államok és számos más ország törvényes tilalma azt támasztja alá, hogy még nem készült elegendő kutatás a témában. Az izraeli kutatásokat követően azok tovább folytatódtak Európában, az Egyesült Királyságban, Izraelben és az amerikai egyetemeken. Az 1970-es évek óta tanulmányozzák a kannabinoidok rákellenes hatását, és az eredmények ígéretesek.
1998-ban a brit kormány megbízott egy gyógyszergyártó céget, a GW Pharmaceuticalst, hogy termesszen kannabiszt klinikai kísérletek céljából. Dr. Geoff’rey Guy, a GW társtulajdonosa hitt abban, hogy a CBD-ben gazdag növényváltozatok hatékony gyógymódként működhetnek számos betegség kezelésénél, és alig vagy egyáltalán nem rendelkeznek pszichoaktív hatással.
Amikor ugyanebben az évben beszámolt munkájuk eredményéről az International Cannabinoid Research Society (Nemzetközi Kannabinoid Kutató Társaság) gyűlésén, világossá vált, hogy a CBD esetében nemcsak hogy nem kell számolni a THC-re jellemző pszichoaktív hatással, de önmagában is számos pozitív hatással rendelkezik, és betegségek hosszú listájának kezelésében bizonyult hatásosnak.
Az elmúlt néhány évtizedben a CBD rohamléptekkel terjedt el az Egyesült Államokban is, amikor epilepsziában szenvedő gyermekek szülei tudomást szereztek Mechoulam munkásságáról. Gyermekeik a legtöbb esetben nem reagáltak a hagyományos epilepsziakezelésekre. Catherine Jacobson neurotudós egyike volt ezeknek a szülőknek. Miután a hagyományos gyógyszerek kudarcot vallottak, és hallott a kutatásokról, sikerült beszereznie néhány CBD-ben gazdag növényt. A kivonatukból cseppet készített, amit epilepsziás kisfiának adott. A fiú rohamai jelentősen csökkentek, Jacobson pedig megtalálta a fia számára legjobb gyógyszert. Innen egyenes út vezetett jelenlegi, klinikai kutatásvezetői pozíciójához a Tilray kanadai vállalatnál, ami gyógyszerminőségű CBD-készítményeket fejleszt. Egyszer azt mondta egy riporternek, hogy fájdalmas belegondolnia „mi történt volna, ha ezeket a kutatásokat már öt vagy hat évvel ezelőtt elvégezték volna. A fia ebben az esetben egészen más gyermekké vált volna, hiszen nem szenvedett volna el agyi károsodásokat.”
Az új évezred első évtizedének vége felé az Egyesült Államokban sokan követték a külföldi kutatások eredményeit, nálunk azonban nem volt mód tesztelni a CBD-tartalmú növényeket, mert egyetlen laboratórium sem végezhette volna el a vizsgálatokat. Sokan azt feltételezték, hogy a legtöbb helyben termő, rekreációs célokra használt népszerű kannabiszfajtákban alig fognak találni CBD-t. Végül 2009-ben a laboratóriumok elkezdték tesztelni a kannabisz CBD-tartalmát. Úgy 600-ból 1 fajtában jelentős mennyiségű, 4 százaléknyi vagy még annál is több CBD-t találtak, ami 1:1-hez, vagy magasabb arányú CBD:THC aránynak felel meg.
Nem olyan régen néhány tucat labornak sikerült megmérnie a kannabinoidok arányát, és beazonosítani a CBD-ben gazdag növényfajtákat. Adatgyűjtési célokból a CBD-projekt a 4 vagy annál több százalék szárazanyag-tartalmú CBD-t tartalmazó növényeket definiálta „CBD-ben gazdag” növényekként.
Az Egyesült Államok kormányügynökségei 2014-ben hagyták jóvá és kezdték támogatni a hagyományos kezeléseknek ellenálló epilepszia CBD-vel való gyógyítására irányuló kutatásokat.
Még ebben az évben a CNN sugározni kezdte a Weedet, az első orvosi marihuánáról szóló dokumentumfilm-sorozatot, ami nagyon sok amerikai CBD-ről alkotott véleményét befolyásolta. Hirtelen az újságok címlapjára került azoknak a gyerekeknek a drámai története, akik esélyt kaptak az egészségre és a normális életre, miután a jelenlegi orvostudomány képtelen volt megoldást találni a betegségükre. Ez családok ezreit vonzotta azokba az országokba, melyek legalizálták a készítményt.
Az elmúlt néhány évben, ahogy a CBD használatáról szóló kutatások és történetek nagyobb nyilvánosságot kaptak, a hatóanyag világszerte egyre ismertebbé és elfogadottabbá vált.
CBD oljaokkal és termékekkel kapcsolatos információért ajánlom a CBD SecretsGarden weboldalt.
Forrás: Julianna Birnbaum, Leonard Leinow – CBD Az orvosi kannabisz csodája
