Minden szülő aggódik a gyermekéért, ez már így van az idők kezdete óta. Ebben a világban, amelyben jelenleg élünk, még fokozottabban féltjük a gyerekeket.

Mit tehetünk azért, hogy életrevaó gyermeket neveljünk, akinek egészséges lelki világa, és önértékelése van? Hogy ki tudjanak állni önmagukért, hogy meg tudjanak birkózni a kudarcokkal komolyabb lelki sérülések nélkül?

Gyermekeink szempontjából az a legjobb, ha először a saját dolgainkat tesszük rendbe. Ha a belső világunk kiegyensúlyozott, akkor a külvilág is másképp reagál ránk. Ha stabil lelki világgal rendelkezünk, az jó alap, hogy megfelelő mintát tudjunk nyújtani a gyerekeinknek. Ismerjük meg önmagunkat, szabaduljunk meg a védelmi mechanizmusainktól, berögzült mintáinktól. Legyünk hitelesek! Fogadjuk el önmagunkat.

A tetteink többet tanítanak a gyerekeknek, mint a szavaink. Ha nem vagyunk hitelesek és védekező álláspontról reagálunk, nem vívjuk ki a tiszteletüket, és ha nem tisztelnek, nem is hallgatnak ránk. A gyerekek elvárják az őszinteséget, tudják, hogy mikor mondunk igazat. Ha nem szakítunk időt az őszinte beszélgetésekre, akkor a gyermekeink is megtanulják, hogy hazudni természetes dolog, az élet velejárója.

Engedjük el a félelmeinket. A félelem csak hazugságot eredményez. A félelem valójában azonos a „Mi lesz, ha…??” kérdéssel. Ha megtanulunk a szívünkre és az intuíciónkra hallgatni, akkor biztonságban fogjuk érezni magunkat.

Tanítsuk meg nekik, hogy az életcélunk nem egyetlen pillanat az életben, amihez majd egyszer elérünk, és akkor leszünk boldogok. Az élet célja minden egyes perc, amit megélünk, nincsenek átlagos pillanatok. Rendbe kell hoznunk minden családi problémánkat, mert ha nem így teszünk, akkor gyermekeink – a mi mintánkat követve – megismétlik azokat. Álljunk ki a gyermekeinkért, hogy minden megkapjanak, amire ahhoz van szükségük, hogy igazán éljenek, ne csak túléljenek.

 

Miből tudjuk, hogy életrevaló gyermeket nevelünk?

  • Gyermekünk megkérdőjelez minket. Információkat gyűjt olyan dolgokról, melyek kihatnak az életére. Bátran értésünkre adja, ha valamivel nem ért egyet.
  • Ki tudja fejezni önmagát, őszintén, nyugodtan, félelem nélkül. Nem vesz mindent véresen komolyan, van humorérzéke és képes arra, hogy önmagán is nevessen.
  • Nem fél a változástól, hiszen a változás jó dolog, mert lehetőségeket hordoz, még akkor is, ha nem látjuk rögtön, mi is az.
  • Következetesen viselkedik. Amit gondol, azt kimondja, és amit kimondott azt is cselekszi. Tudatában van annak, hogy amit tesz, az hatással van másokra is.
  • Nem tagad meg önmagától semmit. Nem korlátozza magát. Ha eléri, amit szeretne, tudja, hogy megérdemli, és örömmel fogadja azt.

Természetesen ez csak egy rövid lista, a teljesség igénye nélkül. Azonban, ha mindez sikerül, akkor az nem csak a gyermekeink számára lesz ajándék, hanem önmagunk számára is. Életünket szabadon, szeretetben, korlátok nélkül élhetjük.