Elhiszed, hogy van olyan hatalmad, amely nincs teljes mértékben kihasználva? Az érzés egy nyelv, az érzés hatalom!Miért nem használjuk ezt a hatalmat?
A modern világban az életünk és a világegyetem megértését a tudományra alapozzuk. A tudomány jó, de a tudomány néha téved. A tudomány téves feltételezést fogalmazott meg rólam, rólad és a világunkról. A tudomány elmondja nekünk, hogy a világegyetem teljesen üres. De most már tudjuk, hogy ez nem igaz! Tudjuk, hogy a tér közted, köztem és a csillagok között nem üres. Semmi nem állhatna messzebb a valóságtól!
Mert van abban az űrben valami és ez a valami adja meg nekünk azt az erőt, hogy meggyógyítsuk a testünket és békét hozzunk ebbe a világba, hogy megváltoztassuk ezt a világot, amelyben élünk.
Fontos, hogy megtanuljunk a nyelvén beszélni, hogy kommunikálhassunk azzal, ami ebben az ürességben van. A tudomány azt mondja, hogy semmi nincs ott. A tudomány azt is elmondja, hogy a bennünk lévő tapasztalatok, a gondolataink, az érzelmeink, a hitvilágunk nincs arra hatással, ami körülöttünk van.
Van egy nyelv, amely minden emberben él, ez egy olyan nyelv, amelynek nincsenek szavai, ez az emberi érzelmek nyelve. Ez egy olyan nyelv, amely elveszett 1700 évvel ezelőtt. De ez egy olyan nyelv, amelyre emlékeznek az ősi, bennszülött hagyományokban. Van valami az ürességben, él, pulzál, intelligens, egy energiamező, amely mindet összetart és te is és én is ennek a mezőnek a részei vagyunk. A világunk és a testünk ennek a mezőnek a megtestesítője. A valótlanból a valóba, a láthatatlanból a láthatóba a kvantumfizika lehetőségeiből a mi fizikai világunk valóságába is.
Az emberi érzések nyelve az, amit te már tudsz, ismersz, mindenki ismeri ezt a nyelvet. Meg kell tanulnunk úgy kommunikálni ezzel a mezővel, hogy az jelentőségteljes és hasznos legyen a számunkra.
Hányan érzitek, hogy valami nagy dolog történik a világban?
2003-ban a tudomány nyilvánosságra hozott egy jelentést, hogy ez az időszak teljesen más, mint a többi az emberiség történelmében. Azt mondták, hogy öt helyzet van kialakulóban, ha ezekből bármelyik megvalósul, a mi civilizációinknak, a mi világunknak vége lehet, ahogy most mi ismerjük. Mind az öt most van folyamatban. Ez egy olyan i időszak, melyhez nincs hasonlítható a feljegyzett történelemben. (forrás: Gregg Braden)
A rejtély az, hogy senki nem tudja, hogy ez az időszak, hogy ér véget. Mert te és én fogjuk megválasztani ennek a kimenetelét itt és most. Csak most kezdjük megérteni az új tudomány alapján, hogy nem áldozatai vagyunk ennek a világnak, nem kell szenvednünk, és betegségben élnünk és megöregednünk úgy, ahogy hittük, ahogy a tudomány elmondta nekünk. Nem kell háborúkat használnunk, hogy megoldjuk a problémáinkat.
Olyan időkben élünk, ahol mindezek a dolgok összeállnak, és ami neked és nekem megadja azt a hatalmat, hogy részt vegyünk ebben.
Ez az energiamező létezik és mindenki kommunikál ehhez a mezőhöz minden nap. A kérdés az: tudod te, hogy mit mondasz a mezőnek?
„Milyen csodálatos lények vagyunk! A pokolban ülünk, a sötétség mélyén, és félünk a saját hallhatatlanságunktól.”
(Rúmi)
Sok igazság van abban, amit Rúmi mond, de mi van akkor, ha mondjuk nem a saját hallhatatlanságunktól félünk? Mi van akkor, ha inkább a hatalmunktól félünk, hogy meggyógyítsuk azt a poklot, amit teremtettünk ebben a világban, hogy kigyógyítsuk magunkat a szenvedésből. Talán tudatalatti szinten ettől félünk?
Olyan dolgot fogok neked leírni, amit nem most fogsz megtanulni, mert ezzel a képességgel születünk.
Nézd meg ezt a rövidfilmet:
https://www.youtube.com/watch?v=Dsc6dTXhGf0
Megvan az érzés? Ugye érezted! Meghatódtál! Azért, mert ez az érzés egy nyelv. Ez az érzés egy hatalom, és bennünk él.
Ha azt mondanám, hogy hozd elő ezt az érzést magadból, akkor lehet, hogy nehezen menne, de hallottál egy történetet, láttál egy videót, ami okot adott neked, hogy érezd ezt az érzést. Ezt az érzést, olyan valami váltotta ki, amely nem az elmédben történt, hanem a szívedben. A történet közvetlenül a szívedbe hatolt. Kikerülte az elmédet, kikerülte a dogmákat, kikerülte a logikát, a kérdéseket, a szabályozást, az ítélőképességet. Ez csak egy érzés volt.
Ma a modern tudomány kezdi megérteni, hogy ennek az érzésnek, ami bennünk történik, közvetlen hatása van azokra a dolgokra, amelyekből a világ összeáll.
A fizikai világunk atomjaira és molekuláira. Ez a tudomány annyira új, hogy még nem került be a tankönyvekbe. Olyan tudomány, amit te, én és a gyermekeink arra fogunk használni, hogy megoldjuk a mai világunk problémáit. Ez a tudomány utat mutat, hogy mi az, ami az elkövetkezendőkben történni fog. És miután megértjük a tudományt „elmegyünk” a tibeti monostorokba, Egyiptomba, Peruba, mert azokon a helyeken őrzik a szívünk nyelvének bölcsességét. A bölcsesség, ami az ő kultúrájukban ott van, de miénkből kiveszett.
Elfelejtettük, hogyan használjuk az érzés hatalmát.
A kérdés az, hogy mekkora hatalmunk van valójában ahhoz, hogy megváltoztassuk a világunkat, az életünket, a testünket? Kik vagyunk mi? Ez egy nagy rejtély és ellentmondás a tudomány nyelvében. Mi egyszerűen csak figyelők vagyunk? Passzív figyelői ennek a világegyetemnek? Vagy pedig erőteljes teremtők vagyunk, mint ahogy a vallási és spirituális hagyományaink mindig is állították.
1960-70 években azt tanították, hogy a világegyetem hosszú idővel ezelőtt kezdődött és nagyon sokat fejlődtünk mostanában és alapvetően mi a világegyetem egy tehetetlen porszemei vagyunk. És miután meghaltunk a világegyetem azt se fogja tudni, hogy itt voltunk. Ez egy módja a gondolkodásnak. Van azonban egy másik módja is, ami azt mondja, hogy az univerzum nagyon hosszú idővel ezelőtt kezdődött és mostanában nagyon sokat fejlődtünk azonban mi erőteljes teremtők vagyunk, akik megváltoztatják a világot és a világegyetemet azzal, ahogy éljük az életünket. Ez az ellentmondás a tudósok között.
Albert Einstein az első elképzelésben hitt. Azt mondta, hogy egy olyan világban élünk, ami függetlenül létezik tőlünk, emberektől, ami úgy áll előttünk, mint egy nagy örök talány. Szerencsések leszünk, ha egy picit is megértünk abból, hogy működik a világegyetem, és hogy mi emberek mennyire jelentéktelenek vagyunk.
John Wheeler (Forrás: bigear.org)
Egyik kollégája, John Wheeler professzor, a Princeton egyetem fizikusa teljesen az ellenkezőjét állítja. Ugyanabban az időben tanultak, ugyanazt az információt kapták és teljesen más a véleményük. El sem lehet képzelni egy világegyetemet, amiben mi nem vagyunk benne, mert azzal a cselekedettel, hogy mi megfigyeljük a világegyetemet válik azzá, ami. Azzal, hogy megfigyeljük, a világunkat egy olyan világegyetemnek vagyunk a részei ami, még nem befejezett. A világegyetem apró szemcséi vagyunk, ami önmagát szemléli, saját magát építi. John Wheller ezt úgy hívta, hogy „részvételen alapuló világegyetem”. Mi nem irányítjuk a világegyetemet, nem az akaratunkat erőszakoljuk rá, hanem részt veszünk benne, társteremtői vagyunk. Nézzük meg az ezt az elképzelést:
Vajon miért nem találtuk még meg az anyag legkisebb részecskéjét? Miért nem találtunk még rá a világegyetem szélére? Az igazság az, hogy lehet soha nem fogjuk megtalálni az anyag legkisebb részecskéjét és lehet, hogy nem fogunk rátalálni a világegyetem végére.
A tudósok óriási gépeket építenek, részecskegyorsítókat, és vesznek egy kis anyagrészecskét és felgyorsítják majdnem fénysebességre és egy másik részecskével ütköztetik, hogy sok részre essen szét. Gondolva, hogy valahol ott meg fogják találni az anyag legvégső, legkisebb részecskéjét. De soha nem találják meg, mert akárhányszor megnézik, mindig van ott valami, valami más. Mi az oka ennek?
Az ok az, amit John Willer mondott. Azzal a cselekedettel, hogy mi kutatunk, hogy az emberi szív, az emberi elme nézi a világegyetemet és elvárja, hogy lát valamit, azzal fogjuk megteremteni, hogy mindig lesz valami, amit meg tudunk nézni. Azzal a cselekedettel, hogy nézzük, elvárjuk, hogy valami ott legyen ez önmagában is a teremtés cselekedete.
Gondolj bele, ha állandóan azzal az elvárással nézel valamire, hogy valami ott létezik, akkor az hozza létre azt a valamit. Például: Te ahhoz vagy hozzászokva, hogy minden nap a testeden vagy a testedben keresel valami hibát, valami rendellenességet, mondjuk daganatot. Nem azt mondom, hogy ne nézd, hanem azt javaslom, hogy a tudatosságod legyen a fontos, miközben nézed. Mi lenne, ha a testedet minden nap néznéd a tükörben és azt mondanád, milyen csodálatos testem van? Mert ez is a teremtés cselekedete.
