Léteznek olyanok, akik képesek mások gondolataiban olvasni, saját gondolataikat egy másik személynek továbbítani, illetve mások gondolatait fogadni. Ez a jelenség a telepátia.
Halálra rémült öreg hölgy tipegett be 1980 egyik reggelén az egyik barcelonai rendőrőrsre. A 81 éves özvegyasszony, Isabel Casas annyira megrémült egy szörnyű álomtól, hogy előrehaladott kora es rossz egészségi állapota ellenére is elindult, hogy riadóztassa a rendőrséget. Félelemtől összegabalyodó nyelvvel mondta el a szolgálatos tisztnek, hogy szomszédja, Rafael Perez „rémülettől eltorzult” arcát látta maga előtt, és hallotta, hogy egy hang azt mondja: „Meg fognak ölni minket”.
A rendőrök hajlottak arra, hogy Casas asszony élményét egy rémálom okozta. Ám kíváncsiak lettek, amikor megtudták, hogy az öreg hölgy már tíz napja nem látta Perezt, aki mindennap be szokott ugrani az öreg hölgyhöz, de most ehelyett bedobott neki egy cédulát, hogy néhány hétre elutazik. Ez annál is furcsább volt, mivel a cédulát csak három nappal azután dobta be, hogy Casas asszony utoljára látta őt. Miért nem személyesen beszélt vele Perez?
Ennek alapján a rendőrök elhatározták, hogy kivizsgálják az esetet. Perezt megkötözve találtak a padlás egyik zugában. Elmondta a rendőröknek, hogy két férfi tört be a lakásába, akik aláírattak vele 28 darab csekket, hogy feltűnés nélkül férhessenek hozzá 15 000 fontnyi megtakarított pénzéhez. Arra kényszerítették, hogy írjon egy levelet Casas asszonynak, hogy ne fogjon gyanút. Ezután megkötözték, majd kijelentették, hogy amint megszerezték a pénzt, visszajönnek, és megölik őt is és a szomszédját is.
Úgy tűnik, hogy az öreg hölgy hihetetlen módon fogta barátja gondolatait, miközben az rémülten várta fogvatartóinak visszatérését. Perez életét Casas asszony élénk telepatikus álma mentette meg. Ezek után a rendőrség elfogta és letartóztatta a tetteseket, amikor azok visszatértek a tett színhelyére.
Az a képesség, hogy egyes emberek képesek „belelátni” mások gondolataiba, az elsők között került a paranormális jelenségek kutatóinak érdeklődésébe, már a múlt század elején.
Warburton kanonok esete
Az első kutatók által megvizsgált spontán telepátia egyik jellemző esete volt egy angol pap története 1883-ban. Warburton kanonok fivére házában üldögélt egy székben és már-már elszundikált. Hirtelen azonban felriadt és felkiáltott: „A mindenségit! Leesett!” A kanonok ugyanis azt álmodta, hogy a fivére kijött egy szalonból egy kivilágított lépcsőfordulóra, majd megbotlott a legfelső lépcsőfokon és előrezuhant. Alig sikerült elkerülnie egy súlyosabb sérülést. Az álombéli házat nem ismerte fel a kanonok. Mivel nem sokkal azelőtt érkezett Oxfordból Londonba, nem tudta pontosan, hogy hol van a fivére, aki hagyott neki egy üzenetet, hogy bálba ment a West End-re, és várhatóan éjjel egy órakor fog hazaérkezni.
Miután megemésztette különös álmát, Warburton kanonok ismét elszundított. Nem sokkal ezután fivére hazaérkezett és ezzel ébresztette: „Nem sok híja volt, hogy kitörtem a nyakamat!”– újságolta. „A bálteremből kijőve megbotlottam, és fejjel előre lezuhantam a lépcsőn.”
Ez a rejtélyes álom csak egy a sok eset közül, amelyeket a Pszichikai Kutatások Társasága (Society for Psychical Research) gyűjtött össze Nagy-Britanniában és Amerikában.
Ellenőrzött kísérletek
A telepátia szó 1882-ből, egy cambridge-i tudós és kutató, F. W. H. Myerstől származik. Az ilyen esetekről szóló első nagyszabású tanulmány 1890-ben Census of Hallucinations (A hallucinációk számbavétele) címmel jelent meg, amelyben a szerző 20 000, kérdőívre adott választ elemez. Ám a tudósok ennél ellenőrzöttebb körülmények között akarták vizsgálni a telepátiát.
A telepátia tudományos vizsgálatának úttörője, Sir William Barett, a dublini Királyi Tudományegyetem fizikaprofesszora több kísérletet végzett, ennek eredményeként végül is meggyőződött arról, hogy a telepátia létezik.
Amikor benyújtotta Somé Phenomena associ- ated with Abnormal Conditions of the Mind, vagyis Az agy abnormális működésével összefüggő néhány jelenség című tanulmányát a tudomány előrehaladásában érdekelt brit szervezethez, a biológiai bizottság elutasította tanulmányát. Ám az antropológiai albizottság az elnök, dr. Alfréd Russel Wallace – aki maga is a pszichikai jelenségek kutatója volt — döntő szavazatának segítségével elfogadta a dolgozatot.
A 20. század elejére kutatók jó néhány csoportja folytatott telepátiavizsgálatokat, amelyek közül számos lenyűgöző eredménnyel zárult. Az 1920- as években például René Warcollier végzett összehasonlító telepátiás csoportkísérleteket Franciaországban és az Egyesült Államokban. Ám a korai vizsgálódások nem mindig elfogadhatóak a tudomány mai, szigorú feltételei alapján.
Forrás: The Unexplained
Trackback/Pingback