A sámánizmus világszerte ismert jelenség. Meg vagyok győződve arról, hogy a sámánkodás képessége velünk születik, csak gyermekkorunk után valahogy elvész.

Egyeseknek valahogy mégis sikerül megőrizniük gyermekkori képességüket, és ezek az emberek általában nagy erejű spirituális gyógyítókká válnak. A sámánizmus szó manapság már túlságosan elcsépelt, túl sok minden kapcsolódik hozzá. Gyakran sámánizmusról beszélnek, pedig valójában az animizmusra gondolnak.

Az animizmus olyan felfogás, mely szerint minden dolog él és kapcsolatban áll minden más dologgal. Az animizmus azt jelenti, hogy tudatában vagyunk annak a kapcsolatnak, mely a világhoz köt minket. Ez a sámánizmus gyakorlatának alapja, és a kettő szétválaszthatatlan.

A sámánnak elsődleges feladata a gyógyítás. De ne felejtsük el, a mai világunkban a sámán csak sámánkodása idején sámán, máskor tanár, eladó, édesanya, stb. A szellemek jelenlétének érzékelése nem jelent sámánkodást. Az végez sámánmunkát, aki kapcsolatba lép a szellemekkel és a kapcsolatban történik valami kölcsönhatás, információcsere zajlik. Nagyon meghitt, megbízható kapcsolat jön létre, amelyben a szellemek és az emberek kölcsönösen segítik egymást. A kapcsolatfelvételéhez el kell jutnunk a szellemek világába, a nem hétköznapi valóságba.

Szinte már mindenki megtapasztalta a nem hétköznapi valóságot, például déja vu érzés, testen kívüli vagy halálközeli élmény, esetleg eseményeket előre jelző álom vagy látomás.

Mai társadalmunkban – mivel vonakodunk elfogadni, hogy a nem hétköznapi valóság is valóság – az emberek többsége – attól félve, hogy mások mit gondolnának róla – eltemeti magában ezeket a tapasztalatokat. 

 

A miénken túli világ, egy olyan világ, amely messze-messze van, közeli és láthatatlan. És itt él Isten, és itt élnek a holtak, a szellemek, a szentek. Ebben a világban már minden megtörtént, és minden ismert.

Maria Sabina mazatek sámán

 

Az emberek általában olyan kifejezésekkel magyarázzák a nem mindennapi valóságot, mint megmagyarázhatatlan esemény, képzelet vagy fantázia. A sámán és a saját épelmélyűségében kételkedő ember között az a különbség, hogy a sámán tudja, hogyan juthat el a nem hétköznapi valóságba, akkor, amikor akar, tudja, ott hogyan közlekedjen, hogyan kommunikáljon a szellemekkel, tudja, hogyan jusson erőhöz, hogyan hozza azt vissza és hogyan használja fel hatékonyan a hétköznapi valóságban.