Miért teremtjük mindig ugyanazt a valóságot? Miért választjuk mindig ugyanazt a munkakört, mikor a lehetőségek száma végtelen?Miért olyan egyformák a kapcsolataink? Mi a valóság?
Elképesztő, hogy végtelen a lehetőség, és mi ennek nem vagyunk tudatában!
A mindennapi életünk annyira tanult és berögzült forma, hogy elhisszük, az irányítás nem a mi kezünkben van. Úgy gondoljuk, hogy a külvilág sokkal valóságosabb, mint a mi belső világunk. De mi van akkor, ha pont fordítva történik? Mi van, ha a mi belső világunk határozza meg, hogy mi történik a külvilágban?
Tudományos kísérletek bizonyítják, hogy amikor egy ember agyát összekötik egy P.E.T.* számítógépes műszerrel és megkérik, hogy nézzen egy bizonyos tárgyra láthatóvá válik az agyi aktivitás bizonyos részeken. Majd ez után megkérik az illetőt, hogy csukott szemmel képzelje maga elé azt a tárgyat és legnagyobb megdöbbenésünkre ugyanazok a területek aktivizálódnak, mint amikor tényleg figyelte a tárgyat. Azt hiszem, ez után joggal merül fel a kérdés, hogy az agyunk lát, vagy a szemünk?
Az agy nem tesz különbséget aközött, amit lát, és amire emlékszik, mivel a kisülések ugyanazon az idegpályán történnek. Ennek ismeretében elgondolkozhatunk azon, hogy mi a valóság?
Rengeteg információ zúdul ránk a külvilágból, amit az érzékszerveinkkel dolgozunk fel. Természetesen ebben a folyamatban ki is törlünk információkat és csak azok jutnak el hozzánk, melyek a legfontosabbak számunkra. (amelyeket képesek vagyunk befogadni.) Az agyunk kb. 400 milliárd Bit információt dolgoz fel, de mi csak 200-nek vagyunk tudatában. Ez azt jelenti, hogy a valóság jelen van az agyunkban, állandóan információt vesz fel, de mi mégsem építjük be ezeket!
A szemünk olyan, mint a kamerában a lencse, de ami rögzíti az élményeket, az agyunk hátsó része, a vizuális agykéreg. A szem és a vizuális agykéreg olyan kapcsolatban vannak egymással, mint a kamera és a memóriakártya. Az agy mindenről nyomot hagy, amit képes látni. Amit nem képes, az az információ elvész. Ebből kiindulva egy kamera sokkal többet lát a környezetéből, mint egy ember, mert nem tiltakozik vagy ítélkezik!
Az agyunk csak olyan filmet képes lejátszani, amit mi képesek vagyunk látni, amit lehetségesnek tartunk. Mintákat párosítunk, amelyek a tapasztalatainknak köszönhetően már megvannak bennünk.
Egy történet szerint az őslakos indiánok nem voltak képesek látni Columbus hajóit, mert nem volt ismeretük róla. Nem tudták, hogy ilyen hatalmas hajók léteznek. Az indián sámán viszont észrevette, hogy furcsán fodrozódik a tenger, és addig figyelte, várva a válaszra, hogy mi lehet az oka, míg végül képes volt látni a hajókat! Majd elmondta a többieknek, hogy mit látott és hogy néz ki, onnantól kezdve már mindenki képes volt látni a hajókat!
Akkor mi a valóság? Mi teremtjük a valóságunkat, folyton ezt tesszük! Valóságcsináló gépek vagyunk! Figyeljünk a gondolatainkra, az érzéseinkre, mert ami bent megjelent, az előbb-utóbb kívül is látható lesz!
*P.E.T – pozitronemissziós tomográfia
Forrás: Mit tudunk az alvókról? (2004)
