Gondolat és érzés körforgása

Ha mások lesznek a gondolataink, agyi áramköreink annak meg­felelő sorrendben, mintákban és kombinációkban kezdenek tüzelni, amelyek aztán az ezeknek megfelelő mentális szintet alakítják ki.

Ha ezek a konkrét idegi hálózatok aktiválódnak, az agy olyan vegyületeket kezd termelni, amelyek szignálja pontosan megfelel a gondolatainknak, hogy olyan érzéseket éljünk át, ahogyan gon­dolkodunk.

Tehát ha nagyszerű, szeretetteljes vagy örömteli gondolataink vannak, akkor nagyszerűnek, szeretetteljesnek és boldognak fogjuk érezni magunkat. Ugyanez igaz akkor is, ha negatív, türelmetlen vagy félelmetes gondolataink vannak. Ilyenkor egy pillanat alatt negatívak, türelmetlenek leszünk, vagy félni kezdünk.

Létezik egyfajta szinkronicitás, amely pillanatról pillanatra jön létre az agy és a test között. Mivel az agy folytonos kommunikációban áll a testtel, tulajdonképpen amikor elkezdjük úgy érezni magunkat, ahogy gondolkodunk, elkezdünk úgy is gondolkodni, ahogyan ér­zünk. Az agy szüntelenül figyeli, hogyan érzi magát a test. A kémiai visszajelzések alapján olyan további gondolatokat hoz létre, ame­lyek olyan vegyületek termelődését idézik elő, amelyek megfelelnek annak, ahogyan a test érzi magát, ezért először elkezdjük úgy érezni magunkat, ahogy gondolkodunk, majd elkezdünk úgy gondolkodni, ahogyan érzünk.

A gondolatok elsősorban az elméhez (és az agyhoz) köthetők, míg az érzések a testhez. Ezért amikor a test érzései össz­hangba kerülnek egy bizonyos mentális állapotból származó gondolat­tal, test és lélek egy egységként kezd működni. Azt pedig már tudjuk, hogy amikor test és elme összhangban áll egymással, létrejön az, amit „létállapotnak” hívunk. Mondhatnánk azt is, hogy a gondolkodás és érzés, illetve az érzés és gondolkodás szüntelen folyamata teremt meg egyfajta létállapotot, és ez hatással van a valóságunkra.

A létállapot azt jelenti, hogy megszoktunk egy bizonyos mentá­lis-emocionális állapotot, egy gondolkodásmódot és egyfajta érzésvi­lágot, és személyiségünk szerves részévé vált. Ezért úgy jellemezzük magunkat, ahogyan gondolkodunk (és érzünk), vagy amilyenek egy adott pillanatban vagyunk. Dühös vagyok; szenvedek; lelkes vagyok; bizonytalan vagyok; negatív vagyok…

Ha éveken keresztül ugyanazok a gondolataink, ebből adódóan az érzéseink is, és ezeknek az érzéseknek megfelelően gondolkodunk (vagyis ördögi körbe kerülünk), akkor olyan memorizált létállapotot teremtünk, amelyben egy vagyok” típusú állítást bátran abszo­lútnak tekinthetünk. Ez azt jelenti, hogy elérkeztünk arra a pontra, amikor egy adott létállapottal azonosítjuk magunkat. Gondolataink és érzéseink összeolvadtak.

Például azt mondjuk: mindig is lusta voltam; szorongó természetű vagyok; rendszerint bizonytalan vagyok magamban; önértékelési problé­máim vannak; türelmetlen és hirtelen haragú vagyok; nem vagyok egy lángész; és így tovább. Ezen változtatni annyi, mint tetteinkkel megha­ladni a memorizált érzéseinket.

Lássunk egy gyakorlati példát is! Képzeld el, hogy éppen munkába igyekszel a kocsiddal, amikor eszedbe jut egy pár nappal korábbi heves vita, amelyet az egyik kollégáddal folytattál. Miközben ezzel a sze­méllyel és ezzel a konkrét élménnyel kapcsolatos gondolatok forog­nak a fejedben, az agyad elkezd bizonyos vegyületeket kiválasztani, amelyek bekerülnek a véráramba. Nagyon hamar elkezded magad pontosan úgy érezni, ahogy gondolkodtál. Valószínűleg mérges leszel.

Tested azt az üzenetet küldi vissza az agyadnak: Igen, szörnyen bosszús vagyok. Agyad, mivel szüntelenül kommunikál a testeddel, és állandóan figyeli a belső kémiai változásokat, érzékeli az érzel­meidben beállt hirtelen változást, és ez egy hatást vált ki benne. Ennek eredményeképpen elkezdesz másképp gondolkodni. Abban a pillanatban, amint elkezdesz úgy érezni, ahogy gondolkodsz, rögtön elkezdesz úgy gondolkodni, ahogyan érzel. Anélkül, hogy tudatában lennél, megerősíted magadban az érzést, mert dühös és frusztrált gondolataid támadnak, amelyektől aztán még dühösebbnek és még frusztráltabbnak fogod érezni magad. Lényegében az érzéseid átve­szik az uralmat a gondolkodásod fölött. Immár a tested irányítja az elmédet.

Ahogy folytatódik az ördögi körforgás, dühös gondolataid még több kémiai jelzést küldenek a testednek, amelyek aktiválják a mel­lékvesédet, és az elkezd a dühös érzéseidnek megfelelő vegyületeket termelni. Kezded magad indulatosnak és agresszívnak érezni. A vér az arcodba szökik, a gyomrod görcsbe rándul, a fejed lüktetni kezd, izmaid megfeszülnek. Ahogy ezek a felfokozott érzelmek elárasztják a testedet és megváltoztatják a fiziológiáját, a vegyületkoktél egy sor agyi áramkört hoz működésbe, így elkezdesz az érzelmeiddel egy szinten gondolkodni.

Kollégádat immár tucatnyi különböző módon szidalmazod, per­sze csak gondolatban. Méltatlankodva fel hány torgatsz egy csomó régi eseményt, amelyek igazolják jelenlegi zaklatottságodat, és gondolat­ban már egy levelet fogalmazol, amelyben a kolléga fejére olvasod az összes, valaha elkövetett bűnét. Mielőtt beérnél a munkahelyedre, képzeletben már a főnöknek is küldtél belőle egy másolatot. Mire kiszállsz a kocsiból, már csak egy lépésre vagy attól, hogy gyilkos düh támadjon benned. És már előttünk is áll a düh mintaképe… pedig az egész egyetlen gondolattal indult. Egy ilyen pillanatban lehetetlennek tűnik, hogy a gondolatainkkal meghaladjuk az érzé­seinket – pontosan ezért olyan nehéz megváltozni.

A test és az agy közötti körkörös kommunikáció azt eredményezi, hogy hajlamosak vagyunk előre kiszámítható módon reagálni az ilyen helyzetekben. Kialakulnak bennünk a jól ismert gondolati és ér­zelmi mintázatok, tudattalanul és automatikusan viselkedünk, majd teljesen beleragadunk ebbe a gyakorlatba. így működik a kémiai „én„.

 

Forrás: Dr. Joe Dispienza – Engedd el önmagad