ESP- A belső hangnak engedelmeskedve

A világ számos vezető embere – köztük Abraham Lincoln, Winston Churchill és Franklin Roosewelt – hitt a pszichikus képességekben. Vajon mennyire befolyásolja az ESP (Extrasensory perception) a nemzetközi politikát?

Winston Churchill éppen három minisz­tert látott vendégül a Downing Street 10. alatt a II. világháború idején, ami­kor hirtelen megérzése volt. Már elkezdődött egy légitámadás, de a vacsora folytatódott. A brit miniszterelnök felállt az asztaltól és bement a konyhába, ahol a szakács és egy szobalány tett­-vett egy ablak mellett. „Tegye a vacsorát egy tálcára az ebédlőben” – utasította Churchill az inast. Aztán mindenkit kiparancsolt a konyhából az óvóhelyre. A miniszterelnök visszatért vendégeihez. Három perc múlva bombatalálat érte a ház hátsó traktusát, és lerombolta a konyhát.

Churchillt egész életén át végigkísérték megérzései, és ő megtanult hallgatni rájuk. De megér­zéseinek a háború alatt volt a legdrámaibb ha­tása. Például 1941-ben Churchill az éjszakai légitámadások alatt légelhárító egységeket keresett fel. Egyszer, miután egy ideje már figyelte az ágyúkezelők munkáját, visszament kocsijához. Az autó hozzá közelebb eső oldalán lévő ajtót nyitották ki neki, mert mindig azon az oldalon szokott ülni.

Ám ez alkalommal, valami oknál fogva megkerülte az autót, és a túloldali ajtónál foglalt helyet. Néhány perc múlva, amikor az autó már az elsötétített londoni utcákon hajtott, a közelben felrobbant egy bomba. A lég­nyomás ereje két kerékre emelte az autót, ami már éppen felborult volna, amikor visszahuppant négy kerékre. „Biztosan a pocakom volt az, a mi lehúzta azt az oldalt” – jegyezte meg Chur­chill.

Később, amikor felesége kérdezgette az esetről. Churchill először azt mondta, hogy nem tudja, miért ült az autónak arra az oldalára akkor éjjel. De aztán hozzátette:

„Persze, hogy tudom. Valami azt mondta Állj!, mielőtt odaértem volna a nyitott ajtóhoz. Akkor rájöttem, hogy azt akarta mondani, hogy a másik ajtót nyissam ki, és oda üljek, és pontosan ezt is tettem.”

A brit miniszterelnök nem mást tett, mint hallgatott „a belső hangra”, amit mi általában intuíció vagy megérzés néven ismerünk. Tapasztalatból tudta, hogy megbízhat benne, csakúgy, mint számos igazgató, akik felismerték, hogy az ESP jó vezető az üzleti életben.

ESP – Paranormális befolyás

Időnként más államférfiakat is az intuíció veze­tett, vagy megengedték, hogy mások pszichikai képességei vezessék őket. Minden bizonnyal a paranormális hatások döntötték el a világ nem egy nemzetének sorsát.

Például sokan hisznek abban, hogy az amerikai rabszolgák felszabadítása egy tinédzser, Nettie Colburn Maynard közbeavatkozásának eredménye, aki szellemi üzeneteket közvetített Abraham Lincolnnak. Állítólag a fiatal Nettie egy órán keresztül, transzban oktatta Lincoln elnököt a rabszolgák felszabadításának fontosságáról. Lincoln is látogatott szeánszokat, amelyek egyikén állítólag testőrével együtt felmászott egy zongorára. A teher ellenére a zongora felemelkedett, és addig lebegett, amíg a médium, Mrs. Miller által játszott darab be nem fejeződött.

 

 

Amikor a clevelandi Plain-dealer nevű újság közölt egy sztorit Lincoln állítólagos pszichikai élményeiről, megkérdezték az elnököt, hogy ez igaz-e. „Az állítás egyetlen hibája, hogy csak a történet felét mondja el.” – mondta az elnök. „A cikk nem szól azokról a csodálatos élmények­ről, amelyeket átéltem.”

Senki sem tudja, hogy az ESP (hatodik érzék) mennyi­re befolyásolta a nagy kanadai államférfit, William Lyon Mackenzie Kinget, de a naplójából világosan kiderül, hogy határozottan hitt abban, hogy elhunyt politikusok szellemei állnak kap­csolatban vele. Amikor látogatást tett Angliá­ban, a legfelkapottabb médiumokkal konzultált, közöttük Geraldine Cummins-szal, aki különö­sen szellemirányította írásairól volt híres.

Franklin Roosevelt is tanácskozott egy pszi­chikussal, Jeane Dixonnal, akit a „washingtoni látnok” néven ismertek. Nancy Reagen gyakran tanácskozott egy asztrológussal a férjéről, annak elnöksége alatt.

Néha az állampolgárok is megérzik, hogy az elnökök mit fognak tenni. Például 1971-ben. Brooklynban Herbert Raiffe játékgyártónak volt egy megérzése, hogy a játékpandák jó üzle­tet fognak jelenteni. Semmi logika nem volt a döntésében: megsokszorozta a játékpanda-gyártást.

A következő év februárjában Nixon elnök Kínába látogatott, bejárta a Tiltott Várost és két, a sajtóban sokat szereplő pandával tért ha­za. Senki nem volt jobb helyzetben, hogy kielé­gítse a szőrös állatkák iránti hirtelen megnöveke­dett keresletet, mint Raiffe, akinek intuíciója, úgy tűnik, ráhangolódott az elnök kínai látoga­tására, jóval azelőtt, hogy magát a látogatást megszervezték volna.

Amerikában és Európában a rendőrség pszi­chikusok segítségét szokta kérni komoly bűncse­lekmények megoldásában, és eltűnt személyek felkutatásában. Pszichikusok még arra is képe­sek, hogy archeológusokat vezessenek rég elte­metett ókori maradványok helyére. Számos do­kumentum létezik arra, hogy a varázsvesszős emberek képesek megtalálni a föld alatti vízlelő­helyeket és más forrásokat is. Akkor miért tart­juk olyan furcsának azt, hogy a politikai aréna kiemelkedő egyéniségei szintén készek elméjüket megnyitni olyan információk számára, amelyek nem a hétköznapi érzékelés csatornáin érkez­nek?

Nem mintha hasznos lenne mindig tudni, hogy mit tartogat a jövő. Például Abraham Lin­coln egy nap azt álmodta, hogy sírást hall. Kö­vette a hangot a Fehér Ház termein át, mígnem belépett egy helyiségbe, ahol meglátott egy ko­porsót, ami az amerikai zászlóval volt letakarva. Álmában Lincoln megkérdezte az egyik katoná­tól, hogy ki halt meg. „Az elnök” — jött a válasz. „Meggyilkolták.”

Néhány nappal később Lincoln meghalt. Egy bérgyilkos golyója végzett vele. .. úgy látszik, valóban megálmodta a jövőt.

Forrás: The Unexplained