Korunk egyik legnagyobb iróniája, hogy ötezer éves emberi történelemmel magunk mögött, az emberiség történetének legnagyobb technológiai fejlődésének közepette még mindig meg kell válaszolnunk a legalapvetőbb kérdést, amelyet valaha magunktól kérdezhetünk, és a kérdés egyszerű.
Kik vagyunk? Kik vagyunk mi?
Amikor az utóbbi 300 évben a tudomány megválaszolta ezt a kérdést elmeséltek egy történetet, amely az elkülönülésen alapul. A 300 éves tudomány azt állította, hogy mi elkülönülünk a testünktől, elkülönülünk egymástól, a Földtől, külön vagyunk a kozmosztól. És a természet alapvető szabálya valójában a verseny és a konfliktus modelljén alapul. Ez az elkülönülés és a konfliktus gondolata mélyen beleivódott az életünkbe, a világunkba, a társadalmunkba, a világ gazdaságába, vállalataiba és az orvosi modellbe. Ez mind a 300 éves elkülönülés, versengés, és a konfliktus állításán alapul.
Ezért amikor megosztom ezt az információt, az emberek gyakran azt mondják:
- Oké értjük, az elmúlt 300 év tudománya nem teljesen tökéletes, de ez a 21. század. Van internetünk, van iPad-ünk, és mobilunk, mit számít?
Ez egy nagyon jó kérdés és a válasz sok embert meglep. Mert a világ, amit ma ismerünk az a tükörképe annak, ahogy megválaszoljuk a kérdést. Ki vagyunk? Kik vagyunk mi? És amikor megválaszoljuk a kérdést az elkülönülés, versengés és konfliktusok alapján, azok a válaszok tükröződnek vissza a világunkban és az életünkben. Tehát a versenyen és konfliktuson alapuló globális gazdaságoktól, a vállalatoktól, a modern orvosi modelltől a legmeghittebb kapcsolatainkig ezek az állítások annyira mélyen belénk vésődtek, hogy a testünket szó szerint programozzuk, – néha öntudatlanul – hogy tükrözzük az elkülönülést, a versenyt és a konfliktust. És ez kémiailag jelen is van a testünkben.
Az új tudomány felborította a 300 éves tudományos gondolkodást, új felfedezések, szakértők által vizsgált – tehát ez nem spekuláció, nem elmélet vagy hipotézis – tudomány, amely minden észszerű kétséget kizáróan elmondja nekünk, hogy mi mélyen kapcsolódunk a testünkhöz, mélyen kapcsolódunk a Földhöz, mélyen kapcsolódunk egymáshoz. A természet alapvető modellje az együttműködésen alapszik, amit a biológusok kölcsönös segítségnyújtásnak neveznek. Nem pedig versengésnek és konfliktusnak, amelyet a múltban hallottunk.
Ez mindent megváltozat, mert a szélsőségek idejét éljük a világban, és a világ szélsőségei szélsőséget teremtenek az életünkben. Valószínű, hogy most még inkább, – mint a történelem bármely szakaszában valaha is – másképp kell gondolkodnunk és élnünk. Az új tudomány megerősíti az ősi, szellemi hagyományainkat, és okot ad számunkra, hogy gondolkodásmódunkat megváltoztassuk. Elmondja nekünk, hogy mi működik és mi nem. Azokat a dolgokat, amelyek nem működnek nem kell tovább csinálnunk. És azok a dolgok, amelyek működnek, abból sokat kell csinálnunk. Ez vezet minket a testünk működésének alapelveihez, a fennálló kapcsolatunkhoz, gondolatainkhoz, érzelmeinkhez, hiedelmeinkhez és azok mindennapi életünkben játszott szerepéhez.
Amikor a tudomány megválaszolja a kérdést, hogy kik vagyunk, azt mondja ahhoz, hogy ezt tudjuk, először hat külön kérdésre kell válaszolnunk a fő kérdésen belül. Mikor feltesszük a kérdést, hogy „Kik vagyunk? Kik vagyunk mi?” az első kérdés, hogy honnan származunk? Mi az eredetünk? A második kérdés, hogy mi az ember eredete? Mert lehet, hogy különböző az élet más formáitól. A harmadik kérdés hogy milyen a kapcsolatunk a testünkkel? A következő az, hogy milyen a kapcsolatunk a testen kívüli világgal? Azután pedig, hogy milyen a kapcsolatunk a múlttal? Lineáris vagy ciklikus? És az utolsó kérdés az, hogy milyen a kapcsolatunk a természettel?
Tehát a tudomány azt mondja, hogy ha meg tudjuk válaszolni ezt a hat kérdést, akkor van lehetőségünk arra, hogy hogy megválaszoljuk a nagy kérdést, hogy „Kik vagyunk? Kik vagyok mi?”
Ugyanis eddig azt mondtuk, hogy a tudomány mintegy 300 évvel ezelőtt kezdődött, amikor Isac Newton lerakta a fizika törvényeinek alapjait. 300 évig a tudomány megpróbálta megválaszolni ezt a hat alapvető kérdést, és ezek vezettek el bennünket az elkülönülés történetéhez. Azt mondták nekünk, hogy az élet eredete véletlenszerű, hogy a testünktől függetlenül vagyunk, és lényegében tehetetlenek vagyunk a testünk gyógyításával vagy a testünk működésének szabályozásával.
Azt mondták nekünk, hogy a testünkön kívül, a világtól elkülönítve létezünk. Arra is csak nagyon csekély befolyásunk van, ami belül történik. Arra, amire pedig semmi befolyásunk nincs az az, ami a testen kívüli világban történik. Azt mondták nekünk, hogy a múlttal való kapcsolatunk lineáris, és ez azért fontos, mert a hiedelem az, hogy a civilizáció egyszer történt meg. Mintegy ötezer évvel ezelőtt az ókori Mezopotámiában kezdődött, Egyiptomban, Kínában és lineárisan fejlődött ki arra a pontra, ahol ma vagyunk.
Az utolsó kérdés 1859-ből ered. Charles Darwin elkezdte nekünk mondani, hogy a természet alapvető szabálya a legerősebbek harcán és túlélésen alapszik. A természet a konfliktus és a versengés modelljén alapszik. Tehát ezek a gondolatok, az elkülönülés, a versengés és a konfliktus a világról és magunkról alkotott kép annyira mélyen be vannak ágyazódva az életünkbe és a mai világba, hogy szinte magától értetődőnek vesszük őket. Néha nem is vesszük észre, hogy ezek az elképzelések milyen mélyen gyökereznek az életünkben. A világ gazdaságainak természetében gyökereznek, amelyek jelenleg roskadoznak a fenntarthatatlanság súlya alatt. Mélyen gyökerezik a vállalkozások fogalmában. Ahogy az emberek együtt dolgoznak, ahogyan megosztjuk az erőforrásokat, ahogyan gyógyítjuk a testünket, mindezek az ötletek pl. az orvosi modell mélyen az elkülönülésen alapulnak.
A legújabb tudomány felborította a 300 éves tudományos gondolkodást. Másrészt viszont vonakodás és ellenállás vonatkozik annak megosztására az aktuális médiában. Az új felfedezések számos okból nem fordulnak elő gyakran az osztálytermekben, a tankönyvekben, dokumentumfilmekben vagy a mindennapi médiában. Az emberek azt kérdezik tőlem, hogy mi ennek az oka? A válasz egyszerű, az ego, a szokás és a pénz. A szokása annak, hogy a régi hagyományokat tanítjuk és az ezeket tükröző tankönyvek, az oktatók 30-40-50 éves élettörténete ugyanazt mondta. Érthető módon vonakodnak az új ötletek felkarolásától.
Mik az új elképzelések arról, hogy „Kik vagyunk? Kik vagyunk mi?”
Az élet eredete egyáltalán nem véletlenszerű. A kézzel fogható bizonyítékok erre utalnak. Az emberi élet eredetéről a DNS azt „mondja”, hogy nem véletlenszerűek vagyunk. Mi nem pusztán az evolúció csillogásának terméke vagyunk, amely kétszáz ezer évvel ezelőtt történt. Napjaink legújabb tudománya azt mondja nekünk, hogy mélyen kapcsolódunk a testünkhöz, és ez nagyon fontos. Azt mondja nekünk, hogy gondolataink, érzéseink, érzelmeink és hiedelmeink mind az agyból mind a szívből erednek, és olyan kémiai reakciókat váltanak ki, amelyek visszafordíthatják a betegségeket, gyógyíthatják a testünket, beindíthatják a hosszú élettartamot oly módokon, amelyek nyugaton gyakran nem elfogadottak.
Mély kapcsolatban vagyunk a testen kívüli világgal. A kvantumfizika minden kétséget kizáróan erről a kapcsolatról beszél. Már nincs vita arról, hogy egymással kapcsolatban állunk-e vagy sem. A vita az, hogy milyen mértékben vagyunk összekapcsolva? Milyen mély ez a kapcsolat? Mennyire befolyásolhatjuk? Ez nem az irányításról és manipulációról szól. Mennyire mélyen tudunk a testünkre vagy szeretteink testére hatni, amikor gyógyulásról van szó. Vagy a világ, a testünkön kívül mekkora befolyással van valójában?
A tudomány most azt mondja nekünk, amikor a a civilizáció lineáris elképzeléséről van szó, hogy a civilizáció valójában ciklikus és mi éppen a legutóbbi ötezer éves ciklus vagyunk. Amikor azt mondjuk, hogy a történelem ötezer évvel ezelőtt kezdődött, ez a ciklusunk kezdete. Volt egy ciklus az ötezer év előtt, egy másik pedig azelőtt, visszatolva a fejlett technológiai civilizáció időpontját az utolsó jégkorszakba.
Amiért ez fontos, meg kell kérdeznünk magunktól, hogy ha mi emberek, ennyire régóta itt vagyunk és már legalább három fejlett technológiai civilizációs cikluson mentünk keresztül, mit tudtak ők, amit mi elfelejtettünk? Kik vagyunk?
