Emlékszem az első találkozásunkra. Olyan pici voltál, elfértél egy kispárnán. Néztem, ahogy alszol mellettem, hallgattam a szuszogásodat és gyönyörködtem benned. Szinte fel se fogtam, hogy majd kis idő elteltével ez a pici ember majd anyának fog hívni.

Igen, anya lettem. Hogy mit jelentett ez nekem?

Azt, hogy felelős vagyok érted! Óvnom és védelmeznem kell téged! Megadni neked mindent, amire szükséged van, hiszen még olyan kicsi vagy, tőlem függ az életed. Én foglak táplálni, fürdetni, öltöztetni és szeretni minden egyes nap. Elválaszthatatlanok leszünk.

Azt hittem, hogy ez az időszak véget nem érő, örök boldogság lesz. Hogy még rengeteg időm van veled, mire nagy leszel és önálló. De tévedtem! Nem volt sok idő.

Az évek hamar elszállnak, ha nem élsz meg minden egyes pillanatot!

Ahogy szépen cseperedtél, rá kellett jönnöm, hogy az anyaság már nem csak abból áll, hogy megadom neked azt, amire szükséged van, hogy csak szeretlek, és akkor minden rendben lesz. Ez nem elég! Tanítanom kell téged, fel kell, készítselek az önálló életedre! Mert az idő egyszer csak eljön, mikor felnőtt fejjel elhagyod a szülői házat. Akkor majd mit viszel magaddal? Az irodalom, vagy a történelem leckét? Azzal a mindennapi életben nem mész semmire!

Anyaként mire tanítsalak, hogy az életed könnyebb legyen, mint nekem volt? Mit tegyek, hogy megóvjalak az élet kemény pofonjaitól? Üljek veled beszélgetni az élet nagy dolgairól? Hogy mondjam el, hogy ne balra menj, mert jobbra kell, miközben anno én is balra mentem?

Miközben ezen gondolkodtam, ráébredtem valami fontos dologra. Anyaként nem az a feladatom, hogy megóvjalak minden pofontól, hiszen én is ezekből tanultam! Ha nem éltem volna meg, milyen padlóra kerülni, akkor nem tanulok meg felállni sem!

Anyaként az a feladatom, hogy amikor arcul üt az élet, ott legyek, hogy megsimogassam égő arcodat! Hogy amikor padlóra kerülsz, ott legyek, hogy kezet nyújtsak és felsegítselek.

Igen beszélgessünk az élet nagy dolgairól, beszéljünk az én életemről, a tapasztalataimról, és arról, hogy mit tanultam belőlük.

  • Elmondom majd neked, hogy formáltam, alakítottam önmagamat és az életemet a döntéseim által. Ha eljön az idő, elmondom majd neked, hogy az élet nem arról szól, hogy másoknak megfelelj! Egyetlen emberhez kell hűségesnek maradnod, és az Te magad vagy!
  • Ne légy megalkuvó, ne érd be kevesebbel, ha érzed, hogy több lehetnél! Ne engedd, hogy mások mondják meg, mi jó neked, mert az az ő igazságuk, és nem a tiéd!
  • Minden döntés előtt nézz magadba, mert mindenre ott van a válasz! Az érzelmek jók, még ha néha fájdalmasak is, mert ha hallgatsz rájuk, a helyes útra vezetnek!
  • Ne félj a rossz döntésektől, mert abból tanulod meg, hogy tedd helyesen a dolgokat. Próbáld ki magad, amilyen szerepben csak akarod, és soha ne hagyd, hogy a hibázástól való félelem gátat szabjon a vágyaidnak.
Igen, beszélgetünk majd sokat, mert az nagyon fontos, mégis a legtöbbet nem a kimondott szavakból tanulsz majd, hanem abból, ahogy élek. Ahogy veled és másokkal bánok. Ahogy kitartóan és töretlenül haladok a céljaim felé. Ahogy látod majd, hogy én is elbukom néha, mégis felállok és megyek tovább, önmagamért, mert szeretem magamat, függetlenül attól, hogy mit mondanak rólam mások.

 Mert bármit is tennél vagy nem tennél, mindig szeretve leszel, és mindig lesz hova hazajönni, mert én itt leszek! Hogy arcod két kezem közé fogjam, és azt mondjam:

  • Minden rendben lesz!

Majd amikor elsötétül a ház és csendes lesz, én ott ülök majd, ahogy a kezdet kezdetén, figyelem, ahogy alszol, hallgatom a szuszogásod és gyönyörködöm benned!