Anya születik…

Amikor egy gyermek a világra jön, az nem csupán a gyermek születése – ez csak az egyik fele a dolognak-, hanem az anya születése is.

Ez előtt a nő csak egy „hétköznapi” nő volt, a szülésen keresztül azonban anyává vált. Egyfelől megszületett a gyermek, másfelől viszont megszületett az anya is. Az anya gyökeresen különbözik a nőtől. Nincs közöttük folyamatos átmenet, a nő teljes létezése minőségileg más lett. Azelőtt talán feleség volt vagy szerető, de most mindez hirtelen nem fontos többé.

Gyermeke született, és ezzel egy új életstílus vette kezdetét: anya lett belőle.

Amikor egy nő anyává válik, valami hihetetlenül jelentős dolog történik vele. A nő számára szinte olyan, mint egy újjászületés. Nagyon nehéz másnak megérteni ezt kreativitás nélkül. Ha már valaha is életet adtak például egy festmények, vagy egy költeménynek vagy valami másnak, akkor lehet némi halvány fogalma, mi is történik ilyenkor.

Amikor egy költő megszüli a versét, az hihetetlen boldogsággal tölti el. Senki sem érti, mi történt vele, egyszerűen csak boldog. Csakhogy ez nem csak egy vers. Rengeteg minden kavargott, örvénylett benne, és most a verssel minden lenyugodott.

De mindez semmi ahhoz képest, amit egy anya él át. A vers, az egy vers: amint megszületett, már meg is halt. Amikor még odabent volt a költőben, akkor még volt élete, de ahogy napvilágra került, csak egy halott bútordarabbá vált. Ki lehet akasztani a falra. Vagy kidobhatod a szemétdombra. csinálhatsz vele, amit akarsz, de soha többé nem lesz élő, mert már nem törődsz vele.

Amikor egy nő megszüli a gyermekét, az maga az élet. Amikor a gyermeke szemébe néz, saját lényét látja benne viszont.

 

Amikor a gyermek elkezd fejlődni, akkor ő is vele együtt fejlődik. Fogadd örömmel ezt a feladatot. Hiszen valami mérhetetlenül értékes dolgot hozol létre: életet formálsz, életet oltalmazol. Mégis azt mondom, ne vedd olyan véresen komolyan az egészet, máskülönben tönkreteszed a gyermeket. A komolyságod rombolóvá válhat. Csak csináld játékosan. A felelősség ott van, de ezt játékosan kell felfogni. Játssz úgy egy gyermeken, ahogy az ember egy hangszeren játszik. Legyen most a gyermek a hangszered. Óvatosan muzsikálj rajta, de játékosan. Ha túl komollyá válsz, azzal összezúzod őt. Ne érezze azt, hogy valami hatalmas dolgot teszel érte.

Amikor azt mondom, hogy hatalmas dolgot teszel, azt úgy értem, hogy önmagadért teszed. Azzal, hogy a gyermekedet hozzásegíted, hogy egy csodálatos emberi lénnyé, egy buddhává növekedjen, te magad egy buddha anya leszel. Ezzel nem a gyerekedet kötelezed le: egyszerűen a saját életedet teszed jobbá. A saját életed fog virágba borulni a gyermekeden keresztül.

Ez egy isten adta lehetőség. Segítsd a gyermekedet, de csak a segítés puszta öröméért. És sose érezd azt, hogy ezért ő tartozik neked valamivel. Pont ellenkezőleg, légy hálás neki te, amiért téged választott édesanyának. Legyen az anyaság a virágzásod, a gyermeken keresztül. Ha képes vagy kivirágozni az anyaság által, örökké hálált fogsz érezni a gyermeked felé. Persze áldozatokat kell hoznod, de tedd ezt is örömmel, mert csak akkor igazi áldozat. Az áldozat szó az áldás szóból ered. ha örömmel hozod meg az áldozatot, akkor az áldott cselekedet lesz. De ha örömtelenül, akkor kötelességteljesítés.

A gyermeked előbb-utóbb független, külön álló lény lesz, de valahol mélyen, ez a gyerek anya közötti kapocs örökre megmarad.

Ha a gyermeked buddhává tud válni, az a te üdvösségedet is jelenti. Ha a gyermeked egy csodálatos emberi lénnyé növekedik, az a te javadat is szolgálja. Mert a gyerek örökké kapcsolatban marad veled. Lélekben mindig együtt lesztek. Adj hálát az égnek! Az anyaság isteni áldás.

Forrás: Osho – Nők könyve