Gondoljuk végig, hogyan éljük a mindennapjainkat. Reggel korán kelünk, elvisszük a gyereket bölcsödébe, óvodába vagy iskolába. Rohanunk a munkahelyünkre, görcsösen próbálunk megfelelni az ottani elvárásoknak, mert ha nem felelünk meg, akkor elveszítjük az állásunkat, akkor nem lesz pénz, és ha nincs pénz, akkor miből élnénk?
Hol van itt a minőségi idő? Egyáltalán mi az?
Ez a társadalom a teljesítményre és a pénzhajhászásra épül. Folyamatosan túlterheltek vagyunk. Tudjuk, hogy nem jó így, mégis meg vagyunk győződve arról, hogy a világon nem tudunk változtatni. Ezért akarva-akaratlanul megtanítjuk ugyanezt a gyermekeinknek. „Mindig hozd ki magadból a maximumot, és ha már kihoztad, az sem elég, még többet kell tenned, hogy a világ ne utasítson el! Csak akkor lesz jó életed, ha sok pénzed van, hajszold a pénzt, hogy ne kelljen úgy élned, mint nekem!” Ismerős igaz?
Ezzel az életmóddal az a probléma, hogy mindent elpusztít, ami igazán fontos az életben.
Gondold csak végig, mennyi időt töltesz a gyermekeddel, a pároddal, a szeretteiddel? Az együtt töltött idő alatt ebben az esetben a minőségi időt értem, amikor tényleg csak a másikra figyelsz, amikor nem kalandoznak el a gondolataid, amikor nem a napi szintű problémák megoldásán töröd a fejed. Az a minőségi idő, amit eltöltesz a gyerekeddel szeretetben, figyelemben, éberségben. Lehet, hogy nincs is ilyen minőségi idő az életedben, vagy ha van, akkor az nagyon minimális.
Az évek azonban hamar elszállnak, és mire feleszmélsz, a gyermeked már felnőtt és te azon fogsz keseregni, hogy nem töltöttél vele elég időt. Ezeket az éveket már sosem kapod vissza, nem tudod visszapörgetni az időt, hogy újrakezdhesd. Ezért most kell ébernek lenned, hazaviszed a munkát, mert nem végeztél a munkahelyeden, ki kell takarítani a házat, mert rendetlenség van és különben is, annyira stresszes vagy, hogy már nincs energiád a gyerekedre se. Legtöbbször csak arra vágyunk, hogy letegyük magunkat a kanapéra és mindenki hagyjon békén.
Tedd fel magadnak a kérdést, boldog vagy így? Nem hiszem, hogy boldog lennél! Akkor miért nem változtatsz? Az életedet nem a külvilág irányítja, nem a társadalmi elvárások, hanem te! Semmi nem lehet fontosabb a minőségi időnél, amit a gyermekeddel, a szeretteiddel eltölthetsz! Ne halogasd, ne legyen a majd holnap, majd a következő hónapban, majd jövőre. Itt és most éld meg minden pillanatát, ragadj meg minden lehetőséget arra, hogy az együtt töltött idő valóban minőségi idő legyen!
Sőt, ha igazán boldog és harmonikus életet akarsz élni, akkor ezt a minőségi időt add meg önmagadnak is.
Amikor csak te vagy, egyedül, amikor csak magadra figyelsz, amikor csak te vagy a fontos. Szükségünk van a minőségi időre, különben kiégünk, eltűnik belőlünk a szenvedély, az élet szeretete, boldogtalanok és frusztráltak leszünk.
Valóban ilyen példát akarunk mutatni gyermekeinknek? Mert hiába beszélünk arról, hogy nekik jobbat szeretnénk, nem mutatjuk meg azt a jobbat, nem adunk eszközöket a kezébe, amivel a jobbat megvalósíthatja. Így azt fogja megtanulni, amit lát és tapasztal, amit mi szülőként elé teszünk. Ha jobb életet akarsz a gyermekednek, akkor a saját életedet is jobbá kell tenned.
Senki nem kérte, hogy áldozd fel magad, és tűrj el csendben mindent, a gyermeked főleg nem kérte! Ha minden nap bemész dolgozni egy olyan munkahelyre, amit utálsz, ha hagyod, hogy beléd rúgjanak, megalázzanak, ha csak siránkozol, de nem teszel semmit, hogy változzon az életed, akkor a gyermeked mit fog látni belőled? Azt fogja látni, hogy erőtlen vagy, gyenge és gyáva, mert engeded, hogy a külvilág úgy rángasson, ahogy neki tetszik, nem állsz ki magadért, megalkuvó vagy, nem szereted, és nem tiszteled önmagad!
A minőségi időre szükséged van, kezd önmagaddal! Töltődj fel, ez az idő csak rólad szóljon, tégy olyan dolgokat, ami öröm és kikapcsolódás a számodra és gondoskodj arról, hogy senki és semmi ne zavarjon meg ebben. Ha ezt sikerül kivitelezned, akkor már lesz elég lelki erőd és energiád, hogy változtass az életed más területein is.
