Át kell lépnünk a Maya* fátylán? Erre az a válaszom, hogy IGEN, sőt szabad és kéne is, ez a feladat. Az az emberi tulajdonság, és képesség, hogy tudunk azonosulni a szellemünkkel, és a kozmikus tudatszinten az énünkkel, ez egy evolúciós feladata az emberiségnek.

Maya fátyla, ami csak egy illúzió. Ez azt jelenti, hogy mivel az elménket nem kapcsoljuk ki, ezért újra és újra ezen a szinten „lepattanok”. Miért? Mert ami e felett van, azt az elme már nem tudja felfogni. Azért nem, mert olyan a fizikai tulajdonsága az elmének, hogy képtelen „a vonal feletti” dolgokat felfogni. A vonal alatt minden poláris.  Mindig van egy pozitív és egy negatív, mindig van egy jó és egy rossz oldala a dolgoknak. Ami e felett van, az az úgynevezett nem poláris világ. Ami nem poláris, az arról szól, hogy nincs jó vagy rossz, minden csak létezik. Ami nem poláris, vagyis nem duális, az egységes.

Átlépni a maya fátylán, ez maga az evolúció. Amíg a növény és az állatvilág evolúciója arról szól, hogy a racionális elme nélkül csak megélni az egységet, addig az emberiség feladata az, hogy ezt még a racionális elme segítségével tudatosítva élje meg. Ennyivel több. Ha tudatosítva éled meg a helyes azonosulást, akkor egy olyan dolog történik, hogy képessé válsz a tudatos teremtésre.

A teremtést megélik az állatok is valamilyen szinten, de ösztönből élik meg, a racionális elme nélkül. Mi a racionális elmével tudatosítva éljük meg a teremtést, ezért sokkal nagyobb szinten tudunk teremteni, mint a növény, vagy az állatvilág. Amikor az állatvilágban a hódok vagy a vidrák várat építenek, a madarak fészket építenek, és szaporodnak az is teremtés. Amikor te szaporodsz, az is teremtés, csak azt a részét nem gondolod át, mert jól esik.

Amikor tárgyakat hozunk létre, házakat építünk, belenyúlunk a természetbe, különféle technológiákat létrehozunk, az is teremtés. De mi ezt megfogalmazás által tudatosan tudjuk tenni, míg az állatvilág ösztönösen ezt teszi. A tudatosodás, a tudatosítás, a megfogalmazás az nem jelenti azt, hogy agyalok, hogy viszonyulok, az ugyanolyan békességben, harmóniában, szeretetben kéne megélnem, mint ahogy az állatvilág éli meg. Az állatvilág nem stresszel annyit, még a zsákmányállat sem, pl.: a gazella a prérin. Amikor jön az oroszlán, akkor tudja, hogy futni kell, fut, de abban a pillanatban, ahogy elmúlt a veszély nincs stressz, és nem témázik rajta, hogy tegnap megkergetett az oroszlán.

Az emberiség megkapta ezt a feladatot, lehetőséget, játékszert, és nem arra használja, amire kéne. Az ego maga a tudatosság, hogy az egot magát meg tudom fogalmazni, és azzal akár önállóan is tudok létezni, ez egy felelősség is egyben, de egy nagy lehetőség is, egy ajándék.

Az egoval nincs baj. Az ego kell, eszköze a teremtésnek, eszköze az érzékelésnek, a tetteknek. De az én felelősségem lesz, hogy mire fogom használni.

Miért, vagy kiért tudsz felelősséget vállalni? Csakis magadért. A környezeted akkor lesz boldog, ha te boldog vagy. A felelősség vállalása azt jelenti, hogy legyek tudatos mindarra, hogy mi történik bennem, mi miért történik, mindennek mi a mechanizmusa, és tudatosan bánjak vele. Soha nem beszélek az ego ellen, nem fogom összetörni se az egodat. Most is valaki vagy, egy olyan lény, aki hozott egy életfeladatot, egy dharmát, egy nagyszerű játékot, amiben ott van rengeteg teremtés, ott van rengeteg érzékelés, amit majd felfele viszel.

Úgy működik ez a rendszer, hogy a szellemed, amely megteremtett téged, folyamatosan küldi az információt, hogy mit is kéne tenni. Ezt berakja a kreatív elmébe, képek, megérzések, intuíciók, ráérzések, vágyak, véletlenek, formájában. Amire vágysz, azzal dolgod van. Főleg a visszatérő vágyakról beszélek.

Ami nem dharmikus az csak jön – megy, még a fájdalom is. Az is csak azért van – ahogy a betegség is a testedben – mert dolgod van vele. Ilyenkor érzékel a test, és jelzi, hogy figyelj oda. Miután eddig nem voltál hajlandó intuitíven észrevenni a véletleneket, ezért a test majd jelez neked úgy, hogy észrevedd. Igazából a betegség, és a fizikai fájdalom a barátod, egy áldás, hogy van. Megint, miért van ott benned? Hogy tudatos legyél, üzenjen, és a megfogalmazás képességével meg tudod fogalmazni, hogy miben kell változtatni.

A Maya fátylán át kell lépnünk, ez az evolúciós feladata az emberiségnek!

*Maya fátyla: Ez az anyagi világ tele van sötétséggel és tudatlansággal. Maya, az isteni energia feladata, hogy mindaddig eltakarja a valóságot, amíg az ember őszintén el nem kezd tudakozódni. Nem tudjuk, kik vagyunk, mért vagyunk itt, és hová távozunk. Maya hatalma ott ér véget, ahol az Isten előtti meghódolás kezdődik. Egy lelkileg fejlett személyre nem hat az illuzórikus energia.