Arról nem szól a fáma, hogy a kultikus szertartások során mikor kezdtek először füstölni. De az ember, amint megtanulta a tüzet saját céljaira használni, bizonyára felfedezte a füstölés előnyeit is.
A füstölőszerek használatára utaló leírások a történelem folyamán csak később bukkannak fel, ám ezek az emlékek még így is több ezer évesek.
Talán nem is létezett olyan ősi kultúra, amely ceremóniáihoz ne vette volna igénybe a füstölők erejét. Sok régi szövegben esik szó olyan gyantákról, amelyeknek illata kedves volt az istenek előtt, vagy olyan növényekről, amelyek tűzzel érintkezve áldásos hatást gyakoroltak testre és lélekre. A tömjénnel, mirhával és más növényekkel végzett füstölés eleinte inkább rituális célokat szolgált. A növények szentnek számítottak, sokat közülük kapcsolatba hoztak az istenekkel és istenségekkel, mint például a görög és római mitológiában.
Idővel aztán az emberiség azt is felfedezte, hogy a füstölés a testre is jó hatással van. Előszeretettel füstöltek el bizonyos növényeket vagy gyantákat, elsősorban antibakteriális és fertőtlenítő hatásuk miatt. Az ispotályokat is rendszeresen átfüstölték.
A rossz higiéniai és egészségügyi körülmények miatt különösen a középkorban terjedtek gyorsan a betegségek. A XIV. században Európa egész területén pestisjárvány dúlt, elpusztítva nem egy vidéken a lakosság közel egyharmadát. Sokan a füstölést tekintették egyetlen menedéküknek, így próbálták útját állni a fertőzésnek.
Minden kultúrának megvolt a maga módszere, miként használjon vallási vagy orvosi célokra bizonyos növényfajtákat. E becses növények és gyanták idővel a kereskedők révén a világ más tájaira is eljutottak. Térhódításuknak szemléletes példája a legősibb és legfontosabb kereskedelmi útvonal, az úgynevezett tömjénéit, amelyen a tömjént a mai Omán déli részéről minden esztendőben a Földközi-tenger partvidékére szállították.
Ma a legtávolabbi országok füstölőszereihez, például az indiai szantálfához, az afrikai mirhához vagy az amerikai kopálhoz is hozzájuthatunk. A füstölés jellegzetes hagyományai az élénk kereskedelmet folytató modern világban is fennmaradtak. A gyógynövények ismerete nemzedékről nemzedékre szállt.
A nyugati kultúrkörben mindenekelőtt a kelta druidák voltak azok, akik szertartásaik, illetve gyógyítás során a növények erejét igénybe vették. Manapság leginkább napforduló-ünnepeikre és karácsonyi füstöléseikre emlékszünk. Másutt az indiánok és sámánok használtak gyógynövényeket, elsősorban tudatmódosító hatásuk miatt. Segítségükkel más világokban jártak, és a világok között közvetítettek.
De keresztény kultúrkörben is hosszú múltra kint vissza a füstölés. Az istentiszteleteken terjengő illatos füst kitárja a lelket és megtisztítja a levegőt. Minden kultúrának megvan hát a maga füstölési szokása, hisz a növények elfüstölése, ami jótékony hatást gyakorol szellemre, lélekre és testre, a világ legősibb és legáldásosabb szertartásainak egyike.
Vizsgáljuk meg tudományos szempontból is a füstölés hatását. Miért gyakorolnak ránk hatást a növények, amikor elfüstöljük őket?
Ha például bizonyosfajta növényeket vagy gyantákat füstölőszénre helyezünk, azok a forróság hatására parázslani kezdenek. Felszabadulnak a növény illatanyagai, amelyeket orrunkon keresztül belélegzünk. Ez testünknek információt közvetít, leegyszerűsítve valahogy így: az illatanyagokat az orrnyálkahártya veszi fel, onnan az agy egy bizonyos területére, a szaglóközpontba kerülnek, amely érzékeli őket, majd az ingerületet továbbítja, például a talamuszba.
Ám még ennél is lényegesebb, hogy az impulzus eljusson a limbikus rendszerbe. Ott található ugyanis az érzelmekért és emlékekért felelős mandulamag. A vegetatív idegrendszert ellenőrző hipotalamuszon keresztül az ingerület a hormonkiválasztást szabályozó hipofízisbe kerül. Így a belélegzett illatúanyagok hatással lesznek a tudatos érzékelésre, a pszichére, az ösztönökre, valamint az érzelmekre, például az örömre vagy a félelemre.
Ezenkívül befolyásolják a testben zajló élettani folyamatokat, például az anyagcserét, a légzést, az emésztést, a szívműködést és az immunrendszer működését is.
Ha otthon füstölünk, hatást gyakorolunk magunkra. Elősegíthetjük testünk gyógyulási folyamatait, vagy megváltoztathatjuk tudatállapotunkat. Szellemi munkára serkenthetjük, vagy legmélyebb érzelmeinknek szentelhetjük magunkat. Az illatterápia mindig teljes lényünkre hat: a növények esszenciája, energiája hatással van testre, lélekre, szellemre egyaránt.
Forrás: Georg Huber – Füstölők
