A fájdalomtest kollektív dimenziójában különféle alkotóelemek találhatók. A törzseknek, a nemzeteknek és faji csoportoknak, valamint a nőknek is mind megvan a maguk kollektív fájdalomteste, melynek eredete a női princípium elnyomásában keresendő.
Némelyiküké súlyosabb, mint a többieké, és abból – kisebb-nagyobb mértékben – a törzs, a nemzet vagy a szóban forgó faji csoport minden tagja részesül. Szinte valamennyi nő kiveszi részét a közös női fájdalomtestből, ami különösen a menstruációt közvetlenül megelőző időszakban hajlamos aktiválódni. Ekkor a legtöbb hölgyet intenzív negatív érzés árasztja el.
A női princípium elnyomása – különösen az utóbbi kétezer évben – lehetővé tette az ego számára, hogy a kollektív emberi pszichében abszolút fölényre tegyen szert.
Bár természetesen a nőknek is van egójuk, de az ego a férfi formában könnyebben ereszthet gyökeret, és ott gyorsabban nőhet, mint a női formában. A nők ugyanis kevésbé azonosulnak az elméjükkel, mint a férfiak. A nők szorosabb kapcsolatban állnak a belső testtel és a szervezet intelligenciájával, ahonnan az intuitív képességek erednek. A női forma kevésbé mereven különül el a környezetétől, mint a férfi forma, nyitottabb és érzékenyebb más életformákra, és jobban ráhangolódik a természet világára.
Ha bolygónkon a férfi- és női energiák egyensúlyát nem borították volna föl igen durván, akkor az ego növekedése jelentős mértékben korlátozódott volna. Nem üzentünk volna mára háborút a természetnek, és nem idegenedtünk volna el ily totálisan a Létünktől. Senki sem tudja a pontos számokat, mert nyilvántartást nem vezettek, annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy a „szent inkvizíció”, a Római Katolikus Egyház alapította intézmény – mintegy háromszáz éves időszakban – három- és ötmillió közti számú nőt kínzott és ölt meg, hogy elfojtsa az eretnekséget.
Ez a szám – az emberi történelem egyik legsötétebb fejezeteként – az inkvizíciót a holokauszttal emeli egy szintre. Ha egy hölgy valamilyen apró jelét adta annak, hogy szereti az állatokat; ha egyedül sétált a réten vagy az erdőben; ha gyógynövényeket szedegetett; az már elegendő ok volt ahhoz, hogy boszorkánynak kiáltsák ki, majd megkínozzák, és máglyán elégessék.
A szent feminint démoninak nyilvánították, és emiatt egy teljes dimenzió – a női princípium – szinte eltűnt az emberi létélményből. Más kultúrák és vallások, például a judaizmus, az iszlám, sőt a buddhizmus is elfojtotta a női princípiumot, bár kevésbé erőszakos módon. A nők státusza a „gyermekek kihordója” és a „férfiak tulajdona” funkcióra redukálódott. Így aztán a férfiak – akik még önmagukban is letagadták a nőit – irányították a világot, az egyensúlyából totálisan kibillent világot. A többi már történelem vagy inkább: az őrültség kórtörténete.
Vajon ki a felelős a női princípiummal szemben eluralkodott félelemért, amit leginkább kollektív, akut paranoiaként jellemezhetünk?
Mondhatnánk: természetesen a férfiak. De akkor mi a magyarázata annak, hogy a kereszténység előtti, például a sumér, az egyiptomi és a kelta civilizációkban a nőket megbecsülték, és a női princípiumot nem félték, hanem mélyen tisztelték? Mi az, aminek a hatására a férfiak hirtelen fenyegetve érezték magukat a női princípiumtól?
A bennük élő, fejlődő ego, amelyik tudta, hogy csak a férfi formán keresztül tudja teljesen irányítása alá vonni a bolygónkat, és ehhez a női formát hatástalanítania kell. Az idők folyamán az ego a nők többségét is hatalmába kerítette, bár bennük sohasem tudott olyan mélyen elsáncolódni, mint a férfiakban.
Jelenleg az a helyzet, hogy a feminin elnyomása „természetessé” vált, még a legtöbb nő esetében is. A szent feminint, mivel az elfojtatott, sok hölgy érzelmi fájdalomként éli meg. Az valójában a fájdalomtestük részévé vált azzal a felhalmozódott fájdalommal együtt, amit a nők az évezredek alatt a gyermekszülések, a megerőszakolások, a rabszolgaság, a kínzások és az erőszakos halálesetek kapcsán elszenvedtek.
A helyzet azonban gyorsan változik. Azáltal, hogy sok ember válik tudatosabbá, az ego egyre kevésbé talál „fogást” az emberi elmén. Mivel a hölgyeknél az ego sohasem gyökerezett nagyon mélyen, ezért náluk gyorsabban veszít teret, mint a férfiaknál.
