Sokszor halljuk a következő állítást: A spirituális úton járó emberek, tanítók sosem élhetnek anyagi jólétben. Tehát a spiritualitás és anyagi jólét kizárják egymást.
Sokaknak okoz dilemmát a kettő közötti választás, mert azt hiszik, hogy a két út kölcsönösen kizárja egymást. Ingadoznak a spirituálitás és az anyagi jólét akarása között.
Ha az anyagi jólét válik elsődleges céloddá, akkor mondhatjuk azt, hogy a két út kölcsönösen kizárja egymást. Ha azonban olyan tevékenységet végzel, amit igazán szeretsz és élvezed magát a tevékenységet, akkor ez a tevékenység, – mivel örömmel végzed – pozitívan hozzátesz valamit a világhoz, a bolygóhoz, a többi ember életéhez. Valami értékeset ad az élethez, például segíti a tudati fejlődést a Földön. Ha ez a két dolog együtt jár, akkor észreveheted, hogy a tevékenységed melléktermékeként anyagi javak is áramolni kezdenek a hozzád.
Nincs semmi baj azzal, ha élvezed a fizikai formákat, amint áramolnak hozzád, bármi legyen is az. Élvezheted az anyagi jólétet, az anyagi javakat.
El is ajándékozhatsz belőlük, és ez is élvezetes lehet számodra. És ha gyönyörű, fizikai dolgok érkeznek hozzád, nagyobb értékű tárgyak, például egy ház, vagy egy autó, és te élvezed ezeket a dolgokat, az nem mond szükségszerűen ellent a spiritualitásnak. A hozzájuk való kötődés, a tőlük való függés, – illetve, ha csak ezen fizikai dolgok és azok megszerzése válik a legfontosabbá az életedben – akkor mondhatjuk azt, hogy az már tényleg kizárja a spiritualitást. Ez ugyanis távolabb visz a valóságtól, önmagad igazságától, a felébredéstől.
Lehetsz a jelenlét állapotában úgy, hogy közben kapcsolatban maradhatsz a forma mögöttivel, miközben élvezed a formák világát. Nem rögeszmésen, hogy például annyit akarsz felhalmozni valamiből, amennyit csak tudsz, hanem élvezed azt, ami jön. Mindezt úgy, hogy nem azonosulsz vele. Nem azonosulsz a házzal, az autóval, vagy bármilyen anyagi dologgal, ami érkezik hozzád.
Ebben az értelemben a két út nem zárja ki egymást, vagyis a spiritualitás és az anyagi jólét egyszerre is jelen lehet az életedben.
A spirituálitást választó embereknek dolgokról való lemondást szokták tanácsolni a spirituális tradíciók, hogy ez által érd el a megvilágosodást. A valódi lemondás azonban nem azt jelenti, hogy le kellene mondanod a fizikai javakról, az anyagi jólétről. Csak a hozzájuk való kötődésről, függésről kell lemondanod, vagy a velük való azonosulásról.
Mert nagyon sok ember a legkülönbözőbb kultúrákból és vallási hitrendszerekből, különböző hagyományokat követve lemondott ugyan a materiális dolgokról, de nem ismerte fel, hogy nem mondott le a vágyról az elméjében. Tehát el akarják nyomni, el akarja fojtani a vágyait azzal, hogy nem birtokol anyagi javakat.
Ide tartozik például a cölibátus is, mint az önmegtartóztatás egy formája. Lemondanak a szexualitásról, de nem veszik észre, hogy így a napjuk nagy részében a szexre gondolnak. Nem a külső dolgokról való lemondás a lényeg. A valódi lemondás, elengedés azt jelenti, hogy a ragaszkodásról, a függésről mondunk le, ami pedig belső szinten történik.
Lehet, hogy egy nagyon szegény ember rendkívül erősen kötődik ahhoz a néhány vagyontárgyához, amit birtokol, és rajtuk keresztül próbálja megtalálni önmagát, azonosulni próbál velük. Ugyanakkor egy vagyonos ember lehet, hogy nem ragaszkodik semmilyen anyagi tárgyához. Persze az előbbi példák ellentétei is előfordulhatnak.
A belső, ami számít.
És akár ragaszkodsz valamilyen materiális dologhoz, akár nem, nem biztos, hogy meg tudod mondani, hogy kötődsz-e hozzá vagy sem egészen addig, míg el nem veszíted azt. Vagy ha tönkremegy, elromlik az a valami. Úgyhogy ez mindig nagyon jó teszt, ha valamit elveszítesz, ellopják, elromlik, vagy megsemmisül. Ha ilyenkor nagyon erős bosszúságot érzel, haragot, netán félelmet, akkor ott lesz a felismerés: “Még mindig ragaszkodtam hozzá, pedig azt hittem már túlléptem ezen.”
Ha azonban képes vagy engedni, hogy a dolgok szabadon áramoljanak az életedben, ha elfogadod azt, hogy dolgok jönnek és mennek, akkor egy idő múlva odaajándékozod valakinek, hogy ő is élvezhesse. Így elkezded nagyra becsülni a gyönyörű, materiális dolgokat. A birtoklás érzése is lazulni kezd egy kicsit. Valaminek a gondját viseled egy darabig, birtoklod, aztán továbbadod. Így a spiritualitás megélése és az anyagi jólét is része lesz az életednek.
Forrás: Eckhart Tolle
