Masaru Emoto japán kutató, fotós és vállalkozó, aki azt állította, hogy a gondolat ereje hatással van a víz molekuláris szerkezetére.
Emoto elmélete az évek során alakult ki, és korai munkája feltárta azt a hitet, hogy a víz képes a pozitív gondolatokra és szavakra reagálni, és hogy a szennyezett vizet imával és pozitív vizualizációval lehet megtisztítani.
Masaru Emoto
Masaru Emotot borzasztóan érdekelte a víz molekuláris szerkezete és az azt alakító hatások. A négy elem közül a víz a legérzékenyebb. Mr. Emoto elképzelése az volt, hogy a víz talán reagálhat nem fizikai jellegű hatásokra is. Ezért tanulmányokat kezdett, melyek során mentálisan stimulálta a vizet és mikroszkóp alatt lefotózta.
Fujivara-Dam vize
Szintén a Fujiwara-Dam vizének felvétele látható, miután egy zen buddhista szerzetes megáldotta.
A következő alkalommal Emoto szavakat nyomtatott ki, és desztillált vizet tartalmazó üvegekre ragasztotta és úgy hagyta őket éjszakára.
Az első fotó a desztillált vízről készült.
A második fotón a szeretet csí-je látható.
Emoto szerint mindennek a hajtóereje a gondolat vagy a szándék. Annak ismerete, hogy ez valójában hogyan hat a molekulákra ismeretlen, kivéve persze a vízmolekulák számára.
Testünk 90%-át víz alkotja. Elgondolkodtató, hogy ha a gondolat ereje ezt teheti a vízzel, akkor mit tehet velünk?
A gondolat ereje is képes megváltoztatni a testet!
Legtöbben nincsenek hatással a valóságra, *konzisztens módon. Leírnak egy szándékot, majd kitörlik, mert butaságnak vélik, vagy azért mert azt gondolják, ezt nem tudom megcsinálni. Majd újraírják, és ismét kitörlik. Időátlagban ez nagyon kicsi hatás és végül tényleg oda jutnak, hogy elhiszik, nem tudják megtenni.
Ha minden idegszálunkkal elhisszük, hogy vízen tudunk járni, akkor meg is tudjuk csinálni? Igen, meg! De ez hasonlít a pozitív gondolkodáshoz, ami egy csodálatos elképzelés, de valójában azt jelenti, hogy a pozitív gondolkodás mázát ráhúzzuk a meglévő negatív gondolatokra. A pozitív gondolkodás tehát ebben az esetben, a negatív gondolkodás álcázása.
Azzal, hogy dolgokra gondolunk, konkrétabbá tesszük a valóságot, mint amilyen.És itt van a csapda, a valóság egyformaságának csapdája. Mert ha a valóság konkrét, én jelentéktelenné válok, hiszen nem változtathatok rajta.De ha a valóságmag az elme, és a tudat lehetőségei, akkor felmerül a kérdés, hogy a gondolat erejével hogyan tudom alakítani, hogyan tehetem jobbá, boldogabbá a valóságot?
A régi felfogás szerint én semmin sem változtathatok, mert nincs szerepem a valóságban, a valóság már létezik és az anyagi dolgai előre meghatározott törvények szerint mozognak benne. És a matematika határozza meg, hogy viselkednek bizonyos helyzetekben, nekem semmi szerepem benne. A matematika persze az új elméletben is nyújt valamit, megmutatja azokat a lehetőségeket, amelyeket ezek a mozgások feltételeznek. De a tényleges megismerés, amely a tudatomban képződik, nem adja meg! Én választom – a gondolat erejével – a megismerést! Tehát szó szerint én alakítom a saját valóságom. Tudom, ez úgy hangzik, mint egy hangzatos állítás egy laikus szájából, aki mit sem tud a fizikáról, de a kvantumfizika tényleg ezt mondatja velünk.
A világ a valóság lehetséges idővonalai. Aztán választunk.
A kvantummező összes valósága egyszerre létezik? Ezek nagyon összetett dolgok, nem könnyű felfogni őket. Valójában különböző világok léteznek. A mikroszkopikus világ a sejtjeink világa, Az atomjaink világa a sejtmagjaink világa. Ezek mind különböző világok a saját nyelvükkel és a saját matematikájukkal. Nemcsak kisebbek, hanem teljesen különbözőek, de kiegészítik egymást, mert az atomjaim is én vagyok, ahogy a sejtjeim is. A mikroszkopikus fiziológiám is én vagyok. Ez mind igaz, csak különböző szintű igazságok.
A legmélyebb szintű igazság, melyet sem a tudomány sem a filozófia nem tárt még fel, az az egység alapvető igazsága. Az atom alatti szinten értelmezett igazság szerint te meg én
EGYEK VAGYUNK!
* állandó; belső ellentmondásoktól mentes, egységes, következetes
Forrás: Mi a csudát tudunk a világról?
Trackback/Pingback