Vallás a kvantumfizika szemszögéből

Ez a cikk az én megközelítésem, míg egy mélyen vallásos ember megközelítése biztosan nem ez, amit itt leírtam. De hiszem, hogy a sok igazság között egyszer csak eljutunk az egyetemes igazságig, és tisztán tudjuk majd „megfogalmazni”, ki vagy mi is valójában Isten!

Mielőtt elkezdenél mélyebben elmerülni ebben a cikkben, szeretném, ha tudnád, hogy semmilyen rosszindulat vagy ítélet nem fogalmazódott meg bennem azok iránt, akik mélyen hisznek a saját vallásukban. Nem gondolom azt, hogy minden vallásos ember fanatikus! Azt gondolom, hogy mindenki más és más valóságot teremt meg magának, és sajátos módon közelíti meg a vallást.

 

„A modern materializmusnak köszönhetően az emberek nem érzik a felelősségvállalás szükségét. Gyakran a vallás is ezt eredményezi.”

Jeffrey Statinover – A Jung Alapítvány volt Elnöke, Pszichológia és Vallás asszisztens a Harvardon.

 

 

„Az Isten egy olyan tág fogalom, amelynek számos vetülete, illetve a legtöbbje olyan szervezett valláshoz társul, amely számomra rémisztő és már nagyon sok kárt okozott a világnak. Kárt tett a nőkben, az elnyomott emberekben, és a világkereskedelmi központban.”

David Albert – Professzor, a Kolumbiai Egyetem és Alapítvány Fizikai Filozófia tanszékének Igazgatója  

 

A különböző vallási csoportok gyakran Isten akaratával próbálják igazolni és felmenti magukat olyan cselekedetek alól, melyekért nem akarnak felelősséget vállalni. Az egyszerűbb megoldás, ha önigazolásként belevonják Istent, elvégre az ő szavára cselekedtek, miközben embereket bántalmaztak és gyilkoltak. Olyan dogmatikus hitrendszerekkel korlátozzák be önmagukat és a hozzájuk csatlakozó embereket, melyekkel én nem kívánok azonosulni.

 

„Fiatalon sok elképzelésem volt arról, hogy mi is Isten, de később rájöttem, hogy ennek a fogalomnak a megértéséhez nem vagyok elég tudatos.”

Stuart Hameroff – Aneszteziológia és Pszichológia Professzor

 

Az emberek nagy többsége nem elég tudatos ahhoz, hogy meghatározza, ki, vagy mi is valójában Isten. Az én világomban Isten egyfajta „bölcs-szeretet”, egy olyan minőségű szeretet, amit szerintem sosem tudunk teljes egészében szavakkal megfogalmazni. Nem is kell! Véleményem szerint ez egy tévút, Istent nem lehet elmével megérteni vagy pontos szavakkal leírni. Isten jelenlétének érzékelése az én életemben egyfajta euforikus állapot, egyfajta biztonságérzet, meggyőződés arról, hogy amikor rossz passzban vagyok, és úgy érzem magányosan és egyedül küzdöm végig az életem, az igazából egy hatalmas illúzió.

 

„Hogy egy vagyok a teremtővel, aki engem is teremtett, ahogy a Galaxisokat és a világegyetemet is. Nem csoda, hogy ez nem része a vallásnak. A legtöbb probléma a vallással és a különböző filozófiai irányzatokkal az évszázadok során az volt, hogy hibás elképzelésből indultak ki. Azaz, hogy Isten egy tőlünk teljesen különböző lény. Akit csodálnom kell, a kedvében kell járnom, abban a reményben, hogy az életem végén majd jutalomban részesít. De ez nem Isten, ez Istenkáromlás.”

Dr. Miceal Ledwith – Az írországi a Maynoothi Szisztematikus Teológiai Iskola volt Professzora

 

 

Isten mindenkiben ott él, és szeret minket annyira, hogy ne csak a túlvilágon nyerjük el a boldogságot és a megnyugvást. Az én meglátásom szerint Isten ránk bízza, szabad döntést enged abban, hogy hogyan éljük az életünket. Engedi, hogy hibákat kövessünk el, vagy szörnyű dolgokat, amit mindenki elítél, utólag mi magunk is. Éreznünk kell, meg kell tapasztalnunk annak következményeit, ha nem tudatosan hoztunk meg bizonyos döntéseket. Saját tapasztalatunk által fejlődünk és haladunk előre az evolúciós folyamatban.

 

„Ugyanakkor egy nagyszerű tudomány kivonatával van dolgunk. Ilyen közel tudomány még sohasem került Jézus értelmezéséhez. Hogy egy mustármag nagyobb, mint a mennyei királyság! Ebbe az analógiába csakis a kvantumfizika illeszthető.

Ma már fejlett technológiával rendelkezünk, az antigravitációs mágnesektől és a mágneses mezőtől kezdve a zéró pontos energiáig és mindezek ellenére még mindig egy mogorva, babonás és maradi Istenképünk van.

Isten nagyobb minden emberi gyarlóságnál, és ugyanakkor a legnagyszerűbb emberi teljesítménynél is, Isten felülmúlja legnagyobb érdemeinket is, hogy felülmúlja a természet abszolút pompáját. Hogy képes bárki, emberfia vétkezni egy ilyen nagyszerű elme ellen? Hogy képes egy parányi széndarab a Földön, a Tejút szegletében, a vadonban elárulni a Mindenható Istent? Ez lehetetlen! Az arrogancia szint azoknak a kontrollszintje, akik saját képükre formálják az Istent!”

Judit Zebra Knight – A Ramtha Megvilágosodás iskola Mestere

 

„Az emberek könnyedén beállnak a sorba, ha az isteni büntetés kozmikus tüneteivel riogatják őket. De Isten nem így működik. Amint az ember elkezdi megkérdőjelezni a hagyományos Istenképet, rögtön agnosztikusnak, ateistának vagy a társadalmi rend felforgatójának kiáltják ki.”

Dr. Miceal Ledwith – Az írországi a Maynoothi Szisztematikus Teológiai Iskola volt Professzora

Igen, még mindig egy maradi, babonás és mogorva Istenképünk van, miszerint Isten odafent ül egy trónon azt figyelve, hol szúrjuk el, majd listát készít róla, hogy azt halálunk után a fejünkre olvassa és alaposan megbüntessen érte. Miért is? Mert az Ő akarata ellen cselekedtünk? Óriásit vétkeztünk ellene, nem is egyszer, ezerszer?

A hatalom, a vallás kezében ez egy jól bevált stratégia. Nincsenek elméleteim semmiféle összeesküvésről, ez csak a múltunk, a történelmünk, melyből ezt a következtetést vontam le. A félelemkeltés, a rettegés egy lehetőség mások irányítására, manipulálására.

Hol van ebben Isten végtelen szeretete és, megbocsájtása? Hol van az a hit, hogy Isten a saját képére teremtett minket? Azt kéne gondolnunk, hogy rosszak vagyunk és bűnösök? Vagy azt, hogyha a vallás szerint cselekszünk, akkor jók és szeretetre méltók vagyunk?

Önmagamat nézve – a társadalom és a vallás szempontjait figyelembe véve – voltam nagyon rossz ember és voltam nagyon jó ember is, ahogy mindenki más. És meggyőződésem, hogy ez így van rendjén! Az én életemet én teremtem meg, és mindenki a sajátját, tudatosan vagy tudattalanul, a teremtés mindig működik. És ha a teremtés Isten privilégiuma, akkor Istenek vagyunk, akik a saját világukat teremtik és formálják. Épp itt az ideje, hogy felvállaljuk ennek felelősségét!