Testen kívüli élmény

Milyen érzés a testen kívüli élmény?  Mikor hirtelen a testeden kívül találod magadat, és egy távoli, külső pontból nézel le a világra?

Egy pillanatra megláttam a saját arcom, mintha csak tükörbe néztem volna. Szürke szellemarc volt, a vonásokat eltorzította a rémület. Megpróbáltam elfordítani a fejem, de valamiféle erő nem engedte, mintha azt akarta volna, hogy lássam ezt a szobát, és ami benne van.
Shirley Wood így mesélte el 1987. május 17-én átélt kvázi halál élményét. Jelentősen eltérő körülmények közepette történnek a testen kívüli élmények. Különösen a stressz tűnik jelentős tényezőnek, és sok ember jelezte, hogy súlyos betegséget vagy balesetet követő műtét alatt élte át a testből kilépés érzését. De számos olyan ember is van, akit álmában, vagy mindennapi teendői, például bevásárlás vagy kertészkedés alatt ért az élmény.

A testen kívüli élményt (OOBE – out of body experience) átélt emberek beszámolóiból kiderül, hogy ezt az érzést először általában nem lehet megkülönböztetni a normális fizikai állapottól, kivéve azt, hogy az ember ilyenkor úgy érzi, hogy lebeg, és jobban van. Néhány alany megemlítette azt is, hogy úgy tűnt nekik, hogy asztráltestük egy vékony zsinórral össze van kötve fizikai lényükkel, hogy vissza tudjanak térni normális állapotukba.

 

Asztrális
Az asztrál kifejezést a fizikai testben lakó másik test megjelölésére szokás használni. Ez a hús-vér változat tökéletes mása, csak finomabb az anyaga és halovány fénye van.
A képen az asztráltest látható, amint a fizikai test fölött lebeg az OOBE elején. A két testet összekötő „köldökzsinórt” néhány alany is megemlíti: ezzel tudnak visszatérni a normális tudatállapotba.Képes kilépni a fizikai testből és úgy közlekedni, akár szilárd anyagokon is keresztül tud hatolni. Az asztráltest az úgynevezett asztráldimenzióban létezik, ami magában foglalja a közönséges világot, és ami azon túl van. A halált is túléli.

Már az ókori irodalomban is találhatók utalások az asztráltestre.

Az ókori indiai írások nyolc sidhhi-ről (természetfeletti erőről) beszélnek, amelyeket meditáció révén lehet megszerezni. A hatodik siddhi az égbe repül, ez feltehetően utalás az asztrális dimenzióra. Néhány kultúrában vallási hiedelem, hogy a sámán tudatosan ki tud lépni a testéből, és a holtak lelkét a törzs ősi földjére kíséri.

Rajzokból úgy tűnik, hogy az ókori egyiptomiak szerint az asztrális dimenzióba 10 kapun és hét ajtón át lehet belépni. Sőt a lelket, vagyis az asztráltestet a gravitációtól nem függő madár képében ábrázolták, ami az egyén halálát követően a fizikai test mellett lebeg. (Ezzel szemben egy egér testesítette meg a gyenge lelket.)

 

A testen kívüli élményről elterjedt hiedelmek

Az a nézet, hogy hiba felébreszteni az alvajárót, arra a hiedelemre vezethető vissza, hogy ha ez mégis megtörténik, akkor az asztráltest nem tud visszatérni a fizikai testbe.

1978-ban Dean Shiels, a wisconsini egyetem professzora megjelentette az OOBE – hiedelmek kutatási eredményeit. Mintegy 70, nem nyugati kultúrából gyűjtött hozzá adatot, és kiderült, hogy e kultúrák 95 százalékában előfordul testen kívüli élmény. Shiels professzort meggyőzték kutatási eredményei, és kijelentette, hogy az OOBE – hiedelmek majdnem egyetemessége és hasonlósága megdöbbentő.

Az elmúlt századok során számos neves író számolt be saját vagy kollégák spontán „kiszakadásáról”, például Walter de le Mare, T. E. Lawrence, Jack London és Guy de Maupassant. Ernest Hamingway is átélte az élményt, hogy elhagyja a testét, az I. világháborúban, amikor eltalálta egy repeszdarab. Később erről így írt:

 

…a lelkem, vagy valami kilép a testemből, mintha csak a sarkánál fogva kihúznál egy selyem zsebkendőt a zsebedből. Körberepült, majd visszajött és visszabújt, és már nem voltam halott.

Az OOBE – jelenség jelentős fejtörést okoz filozófusoknak és a pszichológusoknak. Számos szkeptikus ugyanakkor azt vallja, hogy az OOBE bármely megnyilvánulását úgy kell felfogni, mint hallucinációt vagy érzékcsalódást, és ezért nem is kell foglalkozni vele. De azok az emberek, akik átélték a testen kívüli élményt, hajlíthatatlanul állítják, hogy ezek valóban megtörténtek. Még ha eszméletlenek is voltak az élmény átélése alatt, később részletesen be tudtak számolni arról, hogy mi történt körülöttük. A testen kívüli élmény átélésénél jelenlévők pedig meg tudják erősíteni beszámolóikat. Az élmény átélésekor az alanyok teljesen tudatában vannak annak, hogy ők OOBE-t élnek át.

 

Jegyzőkönyv

A kvázi – halál élmény

 

Sok ember súlyos baleset közben élte át először az OOBE-t.

1964-ben David Tailor egy barátjával kelet-afrikai túrájuk utolsó heteit töltöttek Tanzániában, amikor csúnyán összeütköztek egy teherautóval. David majdnem belehalt a sérüléseibe.

„A szafariparkon hajtottunk keresztül, és ráfordultunk a Moshiba vezető útra. Szürkület volt, és szenderegve ültem az anyósülésen. Hirtelen felébresztett a barátom, aki nagyon megörült annak, hogy jön szembe egy jármű, hat óra alatt az első. A barátom és a másik sofőr is félálomban lehetett, mert pillanatokon belül a két autó frontálisan összeütközött. Az összeütközés pillanatában egyszer csak azon vettem észre magam, hogy néhány méter magasból, mintha csak az út felett lógnék. Láttam, hogy a Land Roverünk összeütközik egy nagy teherautóval, és láttam, hogy kirepülök a kocsiból. Barátom sérülten kimászott, és odament megvizsgálni a testemet.

Azt is láttam, hogy a teherautó továbbhajt. Emlékszem, arra gondoltam, hogy szörnyen nézek ki ott az úton fekve, és akár halott is lehetnék. A következő dolog, amire emlékszem az, hogy magamhoz térek egy kórházban, Moshiban. Súlyos sérüléseim voltak, és két napig feküdtem eszméletlenül. Elmondtam a barátomnak, hogy mit láttam, és ő megerősítette, hogy valóban, egy teherautó belénk rohant és továbbhajtott. Csak azért menekültem meg, mert nem sokkal azután jött egy autó, és bevitt a kórházba. A testen kívüli élmény miatt, még ha olyan régen is történt, már egyáltalán nem félek a haláltól.„

 

Forrás: The Unexplained