Természetfeletti lények napjainkban

A természetfeletti lényekkel kapcsolatos tanulmányok az emberiség egyik legnagyobb tragédiájáig, a vietnámi háborúig nyúlnak vissza.

Az 1950-es évek végétől 1975-ig, a háború végéig, a CIA, a Laosz dombos vidékén élő hmong törzs tagjait gerillaharcra toborozta, felfegyverezte és kiképezte, hogy a kommunista felkelők ellen harcoljanak. A kommunisták győzelme után, 1975-ben, a legtöbb hmong túlélő thaiföldi táborokba menekült. Közülük több mint százezren végül az Egyesült Államokba vándoroltak ki.

Alig enyhültek a háború, a kivándorlás, és a beilleszkedés okozta megpróbáltatások tünetei, amikor 1977-ben, egy rejtélyes betegség kezdett pusztítani a hmongok között. Az áldozatok legtöbbje jó egészségnek örvendő férfi volt, akik álmukban haltak meg, mindenfajta előzmény vagy felfedezhető ok nélkül. A megzavarodott orvosok a járványt SUNDS-nak keresztelték: hirtelen, megmagyarázhatatlan, éjszakai halálszindróma, és képtelenek voltak megmagyarázni, mi is történt valójában. A helyzet pedig mind a mai napig így áll. Rengeteg tanulmány és húsz év kutatómunka után még mindig nem találták meg a SUNDS pontos okát, vagy hogy miként lehet védekezni ellene.

 

Egy dologra viszont hamar felfigyeltek a tudósok. A hmong bevándorlók meglehetősen nagy százaléka, egy különös éjszakai élményt élt át, amelynek elképzelhető, hogy köze lehet a SUNDS-hoz. Ahogy Dr. Neal Holtan, járványkutató az egyik legnagyobb SUNDS vizsgálat vezetője beszámolt róla, ennek a váratlan éjszakai eseménynek az alábbi jellemzői voltak:

• pánik, vagy erős félelem,
• teljes vagy részleges bénultság,
• mellkasi nyomás,
• idegen lény észlelése,
• érzékelési zavar.

Ahogy azt számos kutató is észrevette, ezek a tünetek megegyeznek a Vén Banya-jelenség* alapvető jellemzőivel. A néprajzkutatók már tudták, hogy a Vén Banyához hasonló élményeket, a hmong hagyományban csog csuamnak hívják, és úgy tartják, természetfeletti lények okozzák őket, amelyet dab csognak hívnak. Sokan azt állítják, hogy a csog csuam a SUNDS-rejtély kulcsa; hogy megértsük, pontosan miért is, egy kis kitérőt kell tennünk a hmongok hagyományos világképének megismerése érdekében.

Otthonukban, Laosz hegyei között, a hmongok összetett, sámánista „vallást” gyakoroltak, amelyben számos szellem és szörny fontos szerepet játszott. Minden család ősének ajándékokat és szertartásokat ajánlottak, amelyeket a családfők mutattak be. Az ősök cserébe megvédték a családot az olyan félelmetes, természetfeletti lényektől, mint a dab csog.

A dab csog– amely rátelepszik az alvókra, és megfojtja őket- csak egy a természetfeletti lények közül, amelyek nappal földalatti barlangokban élnek, ahonnan csak éjszaka merészkednek elő.

Általában azonban féken tartják őket az ősök szellemei, és a hit szerint csak akkor képesek áttörni ezen a védelmen, ha az emberek az ősöknek járó áldozatokat elhanyagolják, vagy más vallási szabályt szegnek meg. Régen, ha valakit megtámadott a dab, a hmong sámánok megállapították a támadás okát, majd különleges áldozatokat mutattak be a szellem haragjának csillapítására. Ha ez nem történt meg a dab újra és újra visszatért, és előbb utóbb magával vitte az áldozat lelkét, aki ennek következtében meghalt.

Amikor a hmongok elmenekültek szülőföldjükről, sem vallásuk hagyományos szertartásait tudták gyakorolni, sem áldozatokat nem tudtak bemutatni. Miután a falvak és a klánok szétszéledtek az egész kontinensen, nehéz volt vallási vezetőket találni a szertartások bemutatásához. Mivel a legtöbb hmong lakásokba költözött, ahol törvényesen nem tarthattak vagy vághattak le állatot, gondot jelentett az áldozati állatok előteremtése is. Még az építészet is a hmong vallás folytonossága ellen dolgozott, mert a központi tartóoszlop, a hmong falvak építészetének jellegzetessége, az ősök szellemének otthona hiányzik az amerikai lakás- és házkultúrából. Ezért majdnem minden Amerikába vándorolt hmongnak komoly nehézséget okozott a vallásgyakorlás.

 

A dab, különösen a dab csog ennek megfelelően reagált. Felmérések szerint a hmong bevándorlók megdöbbentően magas: 50-60 százaléka élt át legalább egy „klasszikus” Vén Banya élményt. Ez az arány pedig két- háromszorosa a teljes lakosságra jutónak. Azoknál a hmongoknál pedig, akik áttértek a kereszténységre, ez az arány még magasabb 72 százalék. Egy tanulmány kimutatta, hogy a világ bármely népcsoportja közül a keresztény hmongok szenvedték el a legtöbb Vén Banya-élményt.

 

Azoknak a hmongoknak, akik még most is saját hagyományaikat követik, a SUNDS egyáltalán nem rejtély. Mindannyian tudják, hogy a szertartásoknak az a szerepe, hogy a dabokat féken tartsák. Ezen kívül azzal is tisztában vannak, hogy mi a dab csog szerepe a hirtelen éjszakai halálesetekben. A hmongok elmondták, hogy Laoszban, ahol azonnal rituális ellenlépéseket tudtak tenni, a váratlan halálesetek ismeretlenek voltak. Csak a menekült táborokban és Amerikában nem működtek a hagyományos védelmi rendszerek, így a természetfeletti lány szabadon gyilkolhatott.

A dab csog és a SUNDS félelmetes története azonban – úgy tűnik- boldog véget ért. Bevándorlásuk után pár évvel sok hmong elhagyta a városi környezetet, és vidékre költözött, ahol a hagyományos klánok és nagycsaládok újra egyesülhettek, és folytathatták a „vallásgyakorlást.” Válaszul a SUNDS-halálesetek száma azóta fokozatosan csökken.

A SUNDS és a dab csog közötti kapcsolatot számos módon értelmezték, feltéve, ha egyáltalán elfogadták. Számos kutató szerint a csog csuam nem más, mint az egyik szimptómája annak az akármilyen egészségügyi oknak, amely a SUNDS-ot okozza. Tehát elutasítják, hogy a dab csog egy misztikus „természetfeletti lény.” Egy másik megközelítés inkább a mentális tényezők egészségre gyakorolt hatására összpontosított, és a dab csog kapcsolatát vizsgálta a bevándorlás okozta stresszel, amelyet még súlyosbított az a hagyományos hit, hogy a dab megöli azokat, akik nem tartják be a vallási előírásokat.

Mindkét megközelítéssel az a probléma, hogy nem magyarázza meg elég meggyőzően, hogy mi a kapcsolat a „nemzetközi” Vén Banya- jelenség és a SUNDS között, amely egy sajátos helyzetben lévő, egyedi népcsoportot érint.

Ha az első elmélet helyes, és a csog csuam nem más, mint egy potenciálisa végzetes egészségi állapot tünete, akkor a SUNDS-nak jóval gyakrabban kéne előfordulnia. Hiszen az emberek világszerte tapasztalnak a csog csuamhoz hasonló élményeket, ezért úgy tűnik állandó SUNDS veszélyben vannak. A helyzet az, hogy a hmongok a csog csuamba belehalnak, az új-fundlandiakat viszont nem öli meg a banya-tehát kell lennie egy másik tényezőnek is.

Ha a második elmélet a helyes, akkor minden olyan népcsoportot, valami SUNDS-hoz hasonló jelenségnek kellene sújtania, amelynek hagyománya a hmongokéra emlékeztet, és ugyanakkora kulturális és személyes stressz ér. Hiszen az elmúlt néhány század nyomasztó története már számos hasonló helyzetet produkált.

Akkor pedig miért hatott a SUNDS akkora meglepetésként, amikor először jelent meg a hmongok között? Miért nem történt meg ugyanez például a szláv etnikai menekültek között, akik a 19. század végén menekültek el a cári Oroszországból, és úgy érkeztek az Egyesült Államokba, hogy hagyományos hitvilágukat sértetlenül megőrizték?! Hitvilágukat, amelyben megtalálhatjuk a Vén Banya megfelelőit: az upírt, vagy a vámpírt, és azokat a védelmező rituálékat, amelyek az amerikai és kanadai törvények és szokások miatt nem végezhettek el hatékonyan.

Még egy utolsó megjegyzés kívánkozik mindkét, fent említett magyarázathoz. Egyik sem nyújt megfelelő indokot arra, hogy az amerikai hmongok miért élik át kétszer-háromszor gyakrabban a Vén Banya – élményt, mint az átlag, és arra sem, hogy a kereszténységre áttért hmongoknál miért gyakoribb még ennél is a csog csuam előfordulása.

Egyesek szerint a legtöbb hmong nem azért csatlakozott a keresztény felekezethez, mert hátat fordított hagyományainak, hanem teljesen más okok miatt. Ennek ellenére nehéz elhinni, hogy ez mindannyiukra igaz lenne, vagy hogy a megtértek ne kaptak volna semmiféle lelki támaszt a templomoktól, ahová csatlakoztak. Ha meg tudnánk fejteni, hogy a Vén Banya-jelenség miért ilyen gyakorisággal fordul elő, akkor talán értelmezni tudnánk az egész SUNDS- rejtélyt, de még egyik elmélet sem kínált kézzelfogható magyarázatot.

Természetesen létezik egy elmélet, amely világos magyarázatot ad ezekre a  kérdésekre, valamint a csog csuam jelenség összes egyéb aspektusára is. Ezt az elméletet vallja az összes hagyománytisztelő hmong. Szerintük létezik egy dab csog nevű, természetfeletti lény, amely része egy bonyolult kapcsolatrendszernek, egyfajta spirituális ökoszisztémának. Ez utóbbi pedig magába foglalja a hmongokat, az őseik szellemét, és számos egyéb természetfeletti lényt. Amikor az egyensúly felborul, mert a hmongok már nem képesek saját hagyományos kötelezettségeiket teljesíteni, a rendszer eltorzul, és lassan elpusztítja az embereket.

Mai tudósok teljes mértékben elfogadnák ezt az elméletet, ha minden egyes szereplőnek hús-vér teste lenne. Vegyük például azt az elismert elvet, amellyel olyan halálos, trópusi járványok kitörését magyarázzák, mint például az Ebola. Az elmélet szerint az Ebola vírus természetes része a közép-afrikai trópusi erdők ökoszisztémájának, amely az embereken kívül, még a csimpánzokat, antilopokat és sok más lényt foglal magába. Amikor az emberek felborítják az ökoszisztéma egyensúlyát- általában azért, mert a hagyományos kultúrák, amelyek az ökoszisztémát egyensúlyban tartják, megszűnnek-, az elkezdi elpusztítani az embereket.

Ha léteznek természetfeletti lények, akik képesek beleavatkozni az emberek életébe, a hmong elméletnek igenis van értelme. Hiszen azzal is összhangban van, amelyeket más, összetett ökológiai, társadalmi és közgazdasági rendszerekről tudunk. Ezenkívül jóval hatékonyabban magyarázza a SUNDS- járvány körüli összes tényt, mint bármely más tudományos javaslat. Az egyetlen probléma a hmong magyarázattal az, hogy olyan természetfeletti lények létezésén alapul, amelyek nem létezhetnek- legalábbis elméletben.

Amikor egy tény ellentmond a feltételezéseinknek, sokkal ésszerűbb lenne megkérdőjelezni a feltevéseinket, mint elbújni a bizonyíték elől. Ha egy lény, olyan, mint a dab csog képes embert ölni, akkor létezése, természete és szokásai természetesen nem csak az akadémikusokat érdekelheti. Tehát az olyan feltevések, amelyek eleve lehetetlenné teszik, hogy hatékonyan szálljunk szembe gyilkos lényekkel, azok minimum megkérdőjelezhetők.

 

Ha a dab csog lenne az egyetlen lény, amely ilyen végzetes hatással lehet az emberre, akkor még lehetséges volna, hogy – a hmongokat kivéve- mindenki figyelmen kívül hagyja az ilyen szellemeket. Azonban akár tetszik akár nem, a dab csognak sok társa van. Az amerikaiaknak igen nagy százaléka, kerül közvetlen kapcsolatba legalább természetfeletti lénnyekkel. Nem mindegyik kapcsolat végződik olyan borzasztó eredménnyel, mint a hmong menekültek esetében, de jó okkal hihetjük, hogy az ilyen halálos kimenetelű találkozások jóval gyakoribbak a legtöbbünk által feltételezettnél. Továbbá még a kevésbé veszedelmes találkozások a „természetfeletti lényekkel” is jelentős hatással lehetnek az emberre, amely lehet akár pozitív, akár negatív természetű.

 

*Vén Banya jelenség= A feljegyzések szerint a Vén Banya olyan természetfeletti lény, amely általában éjszaka, alvás közben támad az emberre. A tanúk szerint hirtelen felriadnak, nem tudnak megmozdulni vagy beszélni, és csak azt látják, ahogy egy kísérteties lény az ágyuk felé közelít, leszorította majd fojtogatta őket.

 

Forrás: John Michael Greer