Akár egyedül élsz, akár kapcsolatban, továbbra is ez a kulcs: jelen lenni, és felerősíteni jelenlétedet azzal, hogy figyelmedet még mélyebben összpontosítod a mostra. A szeretet akkor virágozhat, ha jelenléted fénye elég erős ahhoz, hogy a gondolkodó elme, illetve az érzelmi fájdalomtest ne vehesse át fölötted az uralmat, és ne téveszthesd össze ezeket azzal, aki valójában vagy.

A szabadság, a megváltás és a megvilágosodás azt jelenti, hogy önmagadat a gondolkodó elme mögött meghúzódó Létként, a mentális zaj mögötti csöndként s a fájdalom mögötti szeretetként és örömként ismered. Úgy tudod fölszámolni azonosulásodat a fájdalomtesttel, ha jelenlétet viszel a fájdalomba, és így transzmutálod, átváltoztatod azt. Ahhoz, hogy függetlenítsd magad a gondolkodástól, válj gondolataid és viselkedésed csöndes megfigyelőjévé, őrévé.

Különösen elméd ismétlődő mintáit és az ego által játszott szerepeket lesd éberen! Ha elmédet többé már nem ruházod föl „énséggel”, akkor elveszíti kényszeres
természetét. Ezen alapvetően az ítéletalkotás kényszerét s így értelemszerűen a vannal szembeni ellenállást értem, ami összeütközést, drámát és újabb fájdalmat teremt. Valójában abban a pillanatban, ahogy az „ez van” elfogadásával felhagysz az ítélkezéssel, máris függetlenítetted magadat az elmédtől. Helyet teremtettél a szeretetnek, az örömnek és a békének.

Hagyd abba önmagad és partnered bírálgatását! A legnagyobb mértékben azzal mozdíthatod elő kapcsolatod megváltoztatását, ha társadat teljesen olyannak fogadod el, amilyen, anélkül hogy megpróbálnád őt kritizálni vagy megváltoztatni. Ez azonnal átemel az egón, s így vége minden elmejátszmának és függőségi csüngésnek. Nincs többé áldozat és elkövető, sem vádló és vádlott. Ez egyúttal a kodependencia, a kölcsönös függőség végét is jelenti, amikor is belevonódtál a másik tudattalan játszmájába, és ily módon hozzájárultál annak fennmaradásához, folytatódásához.

Előfordulhat, hogy elváltok egymástól — szeretetben —, de a válás alternatívája, hogy még mélyebbre merültök a mostba, a Létbe. Lehetséges, hogy ez ilyen egyszerű lenne? Igen, ilyen egyszerű. A szeretet a Lét állapota. Szerelmed nem kívül található, hanem mélyen, a bensődben. Sohasem veszítheted el, és az sem hagyhat el téged soha. Nem függ valaki mástól, valami külső formától.

Saját, forma és idő nélküli valóságodat jelenléted csöndjében a fizikai formádat éltető, megnyilvánulatlan életként érezheted. Így aztán már minden más emberben és teremtményben is érezheted ugyanezt az életet. Átlátsz a forma és az elkülönülés fátylán. Ez az egység fölismerése. Ez a szeretet.
Bár röpke pillanatokra átélhetsz valódi szeretetet, ám a szeretet nem képes tartósan virágozni addig, amíg véglegesen meg nem szabadulsz az elmével való azonosulástól, s amíg jelenléted nem elég intenzív a fájdalomtest szétoszlatásához, vagy amíg nem tudsz legalább megfigyelőként a jelenben maradni. Ha azt eléred, az érzelmi fájdalomtest már nem képes uralkodni rajtad, és szerelmed már nem lesz destruktív.

 

Forrás: Eckhart Tolle