Létezik egy örökkévaló, mindig Jelen lévő, egyetlen élet, túl az élet számtalan formáján, amelyek alá vannak vetve a születésnek és a halálnak. Sokan az Isten szóval írják le; én többnyire Létnek, megvilágosodásnak nevezem.
A Lét szó nem magyaráz meg semmit, ahogy az Isten szó sem. A Lét kifejezésnek viszont előnye, hogy nyitott fogalom. Nem csökkenti le a végtelen láthatatlant valami véges lénnyé. Lehetetlen mentális képet alkotni róla.
Senki nem nevezheti ki magát a Lét egyedüli birtokosának. Ez a te igazi lényeged, amely jelenléted érzésén keresztül közvetlenül megtapasztalható számodra. Csak egy kis lépés választja el tehát a Lét szót a Lét megtapasztalásától.
A lét azonban nemcsak túl van minden formán, hanem mélyen benne is él minden formában mint legbelső, láthatatlan és elpusztíthatatlan lényeg. Ez azt jelenti, hogy legmélyebb énedként, igaz természetedként el is érhető számodra. De ne törekedj arra, hogy felfogd az elméddel! Ne próbáld megérteni! Csak akkor ismerheted meg, amikor az elme elcsitul.
Amikor te jelen vagy, amikor figyelmed teljesen és intenzíven a mostban van, akkor lehet a Létet érezni, de gondolatilag soha nem lehet megérteni. Visszanyerni a Lét tudatosságát, és ebben a „megvalósulásérzésben” maradni, ez a megvilágosodás.
A megvilágosodás szó valamiféle emberfeletti teljesítményre utal, és az ego szereti is ily módon láttatni azt. Valójában a megvilágosodás érzése a természetes állapotod, amelyben átérzed egységedet a Léttel.
Egységben vagy valamivel, ami mérhetetlen és elpusztíthatatlan, valamivel, ami – paradoxnak tűnő módon – lényegében te magad vagy, és ugyanakkor mégis sokkal nagyobb nálad. Ez azt jelenti, hogy megtalálhatod az elnevezéseken és a formán túli, igaz természetedet.
Az egység érzékelésére való képtelenség az önmagad- tál és a körülötted lévő világtól való elkülönültség illúzióját okozza. Ekkor – tudatosan vagy tudattalanul – elkülönült részként éled meg önmagad. Ebből származik a félelem, amely mindennapossá teszi a külső és belső konfliktusokat.
Az elmével való azonosulás a gondolkodást kényszerré teszi. A gondolkodás megszakításának képtelensége rettenetes csapás, ám a legtöbben nincsenek ennek tudatában, mert majdnem mindenki szenved ettől, Így ezt tartják normálisnak. Ez a szakadatlan mentális zaj akadályoz meg abban, hogy megleld a belső csönd birodalmát, amely pedig elválaszthatatlan a megvilágosodástól. Az elme egy hamis énképet is létrehoz, amely a félelem és a szenvedés árnyékát veti rád.
Az elméddel való azonosulás a fogalmak, jelölések, képek, szavak, értékítéletek és definíciók át nem látszó paravánját vonja eléd, amely aztán minden igazi kapcsolatot megakadályoz. Beékelődik önmagad és belső éned, önmagad és embertársaid, önmagad és a természet, önmagad és Isten közé. Ez a gondolatparaván szüli az elkülönültség illúzióját, azt a téveszmét, hogy vagy te és van a teljesen különálló „másik”. Így aztán elfelejted az alapvető tényt, hogy a fizikai megjelenés és az elkülönült formák szintje alatt valójában egy vagy mindennel, ami van.
Megfelelően használva, az elme elsőrangú eszköz! Helytelen használattal azonban rendkívül rombolóvá válik! Pontosabban fogalmazva: nem is elsősorban arról van szó, hogy rosszul használod az elmédet, hanem hogy általában egyáltalán nem használod, ő használ téged! Ez a betegség!
Azt hiszed, hogy te vagy az elméd! Ez a tévhit! Az eszközöd átvette a hatalmat. Ez majdnem olyan, mintha tudtodon kívül megszállott lennél, és a téged megszálló lényről azt hinnéd, hogy az te vagy.
A szabadság kezdete annak fölismerése, hogy te nem a megszálló lény, tehát nem a gondolkodó vagy. Ez az ismeret lehetővé teszi, hogy megfigyeld ezt a lényt. Abban a pillanatban, ahogy elkezded figyelni a gondolkodót, egy magasabb szintű tudatosság kapcsolódik be a folyamatba.
Ekkor elkezdesz ráébredni, hogy a gondolaton túl létezik az intelligenciának egy hatalmas birodalma, s hogy a gondolat csak parányi része ennek az intelligenciának. Arra is rájössz, hogy minden, ami igazán számít — a szépség, a szeretet, a kreativitás, az öröm, a lelki béke — az elmén túli birodalomból származik. Elkezdesz felébredni.
