Mi az intuíció és hogyan jelenik meg az életünkben?
A fő szempont az, hogy mi magunk hogyan tapasztaljuk meg az intuíciót. Mert maga az intuíció szó különféle dolgokat jelent különböző emberek számára.
Az intuíció az a közvetlen tudás, amely érzeteken alapuló, tudatos és tudat alatti észlelésekből származik. A kulcs az, hogy intuíciónk nem a logikus gondolkodáson alapul. Sokkal inkább a jelen pillanat tudat alatti értékeléséből fakad olyan tényezők alapján, mint a személyes, gyakorlati tapasztalataink, érzékszerveink észlelései, valamint ösztöneink. Ezek nem logikusan végiggondolt tudatosságot szolgáltatnak nekünk. Intuíciónkkal támaszkodhatunk ezekre a tényezőkre, és gyorsan feldolgozhatjuk őket anélkül, hogy időt kellene fordítanunk rá, hogy elgondolkozzunk rajtuk. Ezt a tudatosságot néha a lélek iránytűjének mondják, mert segít nekünk megismerni, hogy mi a helyes és igaz számunkra egy adott helyzetben. Dean Koontz amerikai író találóan írja:
Az intuíció a lélekkel való látás.
Különbség van az intuíció megtapasztalása és egy hozzá kapcsolódó jelenség, az ösztön között. Az ösztön az, ahogyan a természet gyorsan tájékoztat minket, mi a legmegfelelőbb számunkra, és hogyan reagáljunk a jelen pillanatban olyan válaszokon keresztül, amelyek „előre beállítottak” vagy „beprogramozták” a tudat alatti tudatunkba. Ösztöneink múltbeli tapasztalatokon alapulnak. És bár a múlt, amely tájékoztat minket, néha a saját személyes múltunk, megtörténhet az is, hogy magában foglalja őseinknek egy hasonló helyzetre adott reakciójának kollektív múltját. Amikor valamit sok ember sokszor megtapasztalt, az mélyen bevésődik a kollektív pszichébe.
Erre példa a gyermek veleszületett félelme, hogy magára hagyják egy élelmiszerbolt polcsorai között, még ha csak néhány másodpercre is, míg a gyermek anyja vagy apja lekap a polcról egy leveskonzervet. Abban a rövidke pillanatban, amikor a gyerekek körülnéznek és rájönnek, hogy szüleik elmentek, eléggé kiszámítható módon reagálnak: igen gyakran keservesen sírnak vagy rémülten ordítanak a felismeréstől, hogy hirtelen egyedül maradtak.
Az teszi olyan beszédessé ezt a példát, hogy lehet, hogy a gyerekek valójában nagyon valós veszélyeket érzékelnek, még ha soha nem is voltak ilyen rossz tapasztalataik a múltban, melyek igazolnák félelmüket. Amikor valami ilyesmi történik, nagy esély van arra, hogy a gyerek félelme az ösztönön alapszik.
Ösztönös reakcióink sok ember sok nemzedék folyamán szerzett kollektív tapasztalatain alapulnak, akik megtanulták, hogy mint az előző példában, biztonságosabb másokkal együtt lenni ismerős környezetben, mint egyedül lenni egy furcsa környezetben. A gyermek félelme egy közös, elsődleges ösztön, ami a biztonság és a túlélés érdekében működik, és tudat alatti szinten hat.
Ösztöneink általában nem veszik figyelembe a személyes tudás és tapasztalat tényezőit, melyek befolyásolhatják a tudat alatti választ. Ösztöneink például jelezhetik nekünk, hogy önmagunk védelme érdekében kirohanást kell intéznünk barátaink vagy munkatársaink ellen, akik bírálatukkal megtámadtak minket. Akár egy betolakodó kőlándzsájának hegyétől érezzük magunkat fenyegetve a barlangunkban 10000 évvel ezelőtt, akár a bántó kritika „lándzsahegyét” szúrja belénk valamelyik ismerősünk ma, az ösztön ugyanaz: amikor úgy érezzük, hogy megtámadtak, gyorsan és erőteljesen reagálunk, hogy megvédjük magunkat. Ugyanebben a helyzetben azonban az intuíció lehet, hogy azt mondja nekünk, hogy egy lágyabb, mértéktartóbb válasz megfelelőbb.
Mert az intuíciónk további tényezőket is figyelembe vesz a „beprogramozott” ösztönökön túl: válaszolhatunk átgondolt és kevésbé sértő módon. Például felidézhetjük a minket bíráló személlyel való közös múltunkat, tudatosíthatjuk magunkban, hogy valóban törődik velünk, és amit mi személyes támadásként érzékeltünk, valójában konstruktív kritikának szánták. Ilyen forgatókönyv esetén továbbra is jelen van a védekezés ösztöne, de működik intuitív bölcsességünk is, mellyel enyhíthetjük a reakciónkat. Tájékoztathatjuk a barátunkat vagy a munkatársunkat, hogy megtámadva érezzük magunkat a kritikájától, anélkül hogy ellentámadással fájdalmat okoznánk neki. Ha a pillanatban adott válaszunkat ilyenre szabjuk, az megmenthet minket attól, hogy helyrehozhatatlan károkat okozzunk a kapcsolatunkban.
Az intuíció egy jelen idejű helyzetértékelés, amely személyes és múltbeli tapasztalatokra, szenzoros ingerekre és gyakorlati benyomásokra támaszkodik, az ösztön pedig egy olyan reakció, amely túlélési mechanizmusként „be van programozva” a tudatalattinkba.
Forrás: Gregg Braden: Az emberiség ereje
Trackback/Pingback