Gyerekkorunkban az apa jelenti a sziklát, a biztonságot, az útmutatást. De mi van akkor, ha ez a figura korántsem olyan szilárd alapon áll vagy teljesen homályba merül? Hogyan alakul egy gyermek sorsa, ha az apafigura védelem helyett sebeket ejt a lelkén? Hogyan léphetünk ki az apák okozta seb szorításából?
Az apaseb, akárcsak az anyaseb egy olyan lelki sérülés, amely képes az egész életünkre rányomni a bélyegét. Az, hogy milyen apa mellett növünk fel, vagy épp hiányának árnyékában nőként és férfiként is meghatározza a világnézetünket. Hiszen egy fiú gyermeknek azt mutatja meg egy apa, hogyan legyen majd egy napon férfi. Egy lánynak pedig a férfiakhoz fűződő kapcsolatát pecsételi meg.
MILYEN APÁK OKOZNAK APASEBET?
Szokás mondani, hogy egy apának nehezebb ráhangolódni a gyermekére, hiszen nem ő hordja ki és nem ő szüli meg. Sajnos vannak apák, akik egy életen át megőrzik ezt a távolságtartást a gyermekeikkel. Ezek az érzelmileg távolságtartó apák, olyan szinten idegenek, hogy azzal már apasebet okoznak a gyermekeiknek. Azt mutatják, hogy nem fontos a gyerekük, így az értéktelennek érzi magát. Örökösen lekicsinyli majd magát, a vágyait és a tehetségét. Folyton másoktól várja majd, hogy megerősítsék a létét, ezzel társfüggőséget kialakítva benne.
Függő vagy perfekcionista apák szintén komoly apasebet hagynak maguk után. Egy apa, aki folyton megköveteli a tökéletességet, azt sugallja a gyerekének, hogy sosem lazíthat. Sosem elég csak úgy, ahogyan van, mindig felül kell múlni másokat, és önmagát. Ezzel a gyermek felnőve maga is perfekcionista lesz, aki észre sem veszi az igényeit vagy azt, hogy már a kiégés közelében van. Az empátiája is csökkenhet mások és önmaga iránt is. Ami megalapozza a kapcsolatai viszonyát.
Egy folyamatosan függőségében szenvedő apafigura pedig a bizonytalanságot ülteti el a gyermekben. Ez az az apaseb, amely a legfájóbb. Hiszen ha nem érezzük biztonságban magunkat az otthonunkban, akkor a világot sem fogjuk biztonságos helynek tekinteni. Ez pedig megalapozza, hogyan merünk vagy éppen nem merünk elindulni az életünkben. Milyen lehetőségeket ragadunk meg és mennyire vagyunk bizalommal mások iránt. Hiszen otthon azt tanultuk, minden veszélyes, és senkire sem lehet számítani.
AZ APASEB OLYAN LYUKAT ÜT A SZÍVBEN, AMELYET SENKI NEM TUD BEBÓGYÍTANI IGAZÁN. CSAK MI MAGUNK.
Akárcsak az anyaseb, az apaseb is gyógyítható. Ehhez nem másokra van szükségünk, csupán saját magunkra.
HOGYAN GYÓGYÍTSUK MEG AZ APASEBET?
Mint minden belső munkához, itt is az önismeret az, amely elengedhetetlen. Lássuk meg, milyen módon tükrözzük vissza a bennünk élő apasebet! Írjuk össze, mikor viselkedünk ennek megfelelően! Ha ez megvan, vizsgáljuk meg, milyen volt az apánk a gyerekkorunkban, és mely tulajdonságai okoztak bennünk sebeket!
Naplózzunk! Írjuk össze az érzéseinket! Akit érzelmileg távolságtartó apa nevelt, annak elsőre ez nehéz lehet, de ez a legjobb módszer, hogy meggyógyulj! Érezd az érzelmeid! Táncolj, nevess, merülj el a művészetekben, ahol sok az érzelem. Merj megnyílni mások előtt és fogadni az ő érzelmeiket is.
Gyászoljuk meg a gyerekkorunkat! Ismerjük be és fogadjuk el, hogy korántsem volt tökéletes, apasebbel küzdünk! Ez a beismerés segít, hogy el tudjuk engedni a neheztelést, amely a gyógyulás egyik fontos alapköve.
Az apaseb gyógyítása során sokat fogsz sírni, de ez természetes, és elengedhetetlen, hogy megerősödj és bízni tudj magadban.
Ha lehetségesnek tűnik, próbáljunk normális kapcsolatot kialakítani az apánkkal, ha nem akkor engedjük el a vágyat, hogy egy napon majd megváltozik! Éljük a saját életünket és legyünk ott magunknak, ahogyan az apánk nem volt ott nekünk, amikor szükségünk lett volna rá!
Az apaseb megkarcolja a lelket, de nem töri össze véglegesen.
