Érzelmi evés? Szerezd vissza a tested!

Az evés fontos része életünknek. Nem csak a szükséges tápanyagfelvétel forrása, ami a megfelelő működésünkhöz elengedhetetlen, hanem közösségformáló ereje is van. Gondoljunk csak bele, akármilyen családi, baráti eseményen központi szerepet tölt be az étel. Együtt enni ősi ösztön, hogy van hova tartozni és van mit elfogyasztani. Enni jó és muszáj, de mi van akkor, ha már kórosan az ételek körül forognak a gondolataink, átvéve az életünk feletti uralmat is?

 

Egyáltalán mi az érzelmi evés?

Kezdjük azzal, hogy tisztázzuk, sajnos rengeteg változata létezik az étkezési zavaroknak. Mindenki hallott már –és a szerencsésebbek, csak hallották, nem pedig átélték – az anorexiáról, bulímiráról vagy a kóros falásrohamról. Itt most nem ezekről lesz szó, hanem arról, miért választjuk az evést, amikor az érzelmek dúlnak bennünk. Miért nem egyszerűbb megélni őket? Kimondani? Leírni? Miért könnyebb elmenni a boltba és az összes pénzünket egészségtelen vackokra szórni, amikre még ránézni sem volna szabad? Vagy miért állunk már megint a hűtőnk előtt, miközben öt perce sincs, hogy szégyenkezve és majd szétpukkanó hassal elsomfordáltunk onnan? Miért választjuk az érzelmi evést?

Azért, mert a lekünkben nincs minden rendben. És ahelyett, hogy foglalkoznánk vele, magunkba fordulnánk vagy akár külső segítséget is kérnénk, a legkézenfekvőbb módszerrel nyugtatjuk magunkat, azzal, amit először megtanultunk életünk folyamán: az evéssel.

Gondolj csak bele, ha egy kisgyerek sír, azonnal megy a cumi a szájába, ezzel megágyazva annak a hitrendszernek, hogy a megnyugtatásához valamit a szájába kell vennie. Cumi, az ujja, felnőttként cigi vagy az étel. Mindegy mi, csak hozza az elvárt eredményt. És ha ez rögzül egy emberben, akkor nehezen szokik le róla, pláne, ha észre sem veszi, honnan és miből ered a probléma.

Sokaknak ismerős az érzés, amikor már megint egy chipses zacskóban kotorászik vagy egy újabb szelet csokit majszol el, miközben pontosan érzi, hogy nem éhes rá. Akkor miért? Mert stresszes a munka és egész nap erre vártam, hogy megnyugtasson. Mert megérdemlem, amiért kibírtam egy újabb napot. Mert ünneplünk, Azt már nem tudni, mit, de ünneplünk. Mert a tv előtt kell valamit rágcsálni. Mert udvariatlannak tartanak, ha nem eszem meg azt a második-sokadik- szelet süteményt. És így tovább, a sor végtelen.

Pontosan így érzik magukat azok, akik az érzelmi evés csapdájába estek. Mintha egy spirálba gabalyodtak volna, ahonnét nincs menekvés. Esznek, mert szomorúak, mert magányosak, mert úgy érzik kudarcot vallottak és meg sem érdemlik a változást. Az ételbe temetik a bánatukat, miközben tudják, pont ez a bánatuk forrása. A sok felesleges étkezés túlsúlyt pakol rájuk, aminek hatására elmaradnak a társas eseményekből, emiatt egyre csak ritkul a baráti kör. Újra csak szomorúak. Hopp egy érzelem. És mi történik, hogyan kezelik? Esznek. Ami csak még messzebb sodorja őket attól, hogy kiszabaduljanak ebből a sokszor már börtönnek érzett állapotból.

De mit is kellene akkor tenni, hogy végre ne az érzelmi evés uralja az életünket? Azt fontos tudni, hogy ha már nagyon nagy a baj, mindenképp szakember segítségét kell kérni, aki a megfelelő terápiával és kezeléssel segíthet majd. De, ha az elején jársz ennek az útnak, még van esélyed, hogy önmagadat hozd vissza a lejtőről.

 

Mit tehetsz az érzelmi evés ellen?

Nos, először is figyeld meg, mikor eszel úgy, hogy érzed, nem vagy éhes. Ezt könnyen ki lehet deríteni. Ha nem korog a gyomrod, vagy egy pohár víz után is éhezel, akkor egyél. De ha csak valami pótcselekvés, akkor hagyd abba és írd le magadnak, mit érzel. Mire gondolsz? Miért véled úgy, hogy enned kell? Nyilván nem az életben maradásod múlik ezen az étkezésen, szóval áss mélyre, hogy meglásd, mit akarsz étellel pótólni! Magányos vagy? Szomorú? Feldobott hangulatban vagy? Unatkozol? Megszokás? Ezek mind az indokok között szoktak szerepelni, és lássuk be, jó sok kiló felszaladhat az érzelmi evésből.Ráadásul ez már az egészségednek is árt, nem csak a kinézetednek.

Ha már magadnak bevallod, hogy mi is zajlik benned, mond is ki hangosan. Lehet, nem hallja senki, de a kimondott szónak akkor is hatalma van, ha csak a tükör előtt hangzik el.

Szóval, a legfontosabb, hogy ne szégyelld magad előtt az érzelmeidet. Minden embernek vannak, így alkottak meg minket. Attól, hogy olyan közegben nőttél fel, ahol elfojtottak mindent, sőt egyenesen gyengeségnek ítélték az érzéseket, ne maradj ebben a hitben! Pontosan azért vannak benned, mert meg kell élned őket. Ki kell engednek a dühöt, úgy, hogy pl. szőnyeget porolsz. Meg kell éned az örömet, úgy hogy táncolsz. Vagy élvezned kell a csendet, ahelyett, hogy az érzelmi evést választanád és  szaladnál a kamrába, mert nem tudsz magaddal mit kezedni.

Nem lesz egyszerű, hiszen egy életen át vitt szokást, ami már észrevétlenül működik az életünkben sosem könnyű mással helyettesíteni, de meg tudod csinálni. Olvass többet az érzelmi evésről, írj, beszélj róla, olyannak, akiben megbízol, esetleg hasonló helyezetben van. Bármennyire is úgy érzed, magad vagy, nem igaz. Csak vegyél egy nagy levegőt, és vágj bele! A jövőbeli éned hálás lesz majd.