Spirituális utazásunk során, amikor egyre mélyebbre merülünk a lelkünkben, sok olyan dologgal találkozhatunk, amelyről nem is tudtunk. Ilyen az anyaseb is.
De mit is jelent ez? Hogyan mutatkozik meg az életünkben és mit tehetünk a gyógyulásunk érdekében?
Születésünktől kezdve belénk van kódolva, hogy kétely nélkül bízzunk a szüleinkben, hiszen életünk első pár évében tőlük függ a létünk. Feltétlen ez a bizalom. Ősi program, amelyben ha zavar lép fel – mert egy szülő nem viselkedik szülőként, vagy elválasztanak bennünket tőlük – felnőtt életünk során számos gonddal küzdhetünk. Sokan észre sem vesszük, úgy éljük le az életünket, s közben nem értjük, miért nem mennek a kapcsolatok. Miért nem szeretjük önmagunkat? De akik a spirituális útra lépnek, előbb vagy utóbb szembe találják magukat a saját anyasebükkel.
MI IS EZ AZ ANYASEB?
Az anyaseb akkor alakul ki egy gyermekben, amikor az anya – kezeletlen traumájából kifolyólag vagy saját örökölt anyasebe miatt – képtelen olyan anya lenni, amilyen az egészséges önértékelésű és működő kapcsolatokra képes felnőtt neveléséhez szükséges. A gyereknevelésben elsősorban az anyákat tartjuk első számú szülőnek, így ha valami nem úgy alakul az életünkben, ahogyan kellene vagy szeretnénk, rögtön az anyánkkal való kapcsolatunkat vesszük górcső alá. Nézd csak meg a néha viccesnek beállított pszichológushoz járó szereplőket a filmekben! Minden gubanc kibogozásához vissza kell mennünk a gyerekkorba.
ÖNÉRTÉKELÉS.
EVÉSZAVAROK.
MÁSOK KEGYEINEK ÖRÖKÖS KERESÉSE.
BEHÓDOLÁS MÁSOKNAK A BÉKE FENNTARTÁSÁÉRT
Csak néhány viselkedési minta, amely azt üzeni, hogy anyasebbel van dolgunk. Persze, sok minden más is okoz ilyen problémákat, de ha nem ideális az anyánkkal való kapcsolatunk, érdemes elgondolkodni azon, hogy talán anyasebbel küzdünk mi magunk is.
Él a társadalomban egy kép, mely szerint minden nő tökéletes anyának született. Csakhogy ez a valóságban nem így van. Vannak olyan anyák, akik hosszú távon ártanak a gyerekeiknek azzal, ahogyan nevelik vagy ahogyan elhanyagolják őket.
A kontrolláló, a pesszimista, a társfüggő és az örök kritikus anyák a leggyakoribbak azok közül, akiknek a gyerekei nagy valószínűséggel anyasebbel élnek felnőtt korukban is.
A szülő, amelyik állandóan a tökéletest várja el, nem ébreszt a gyerekben bizalmat. Mellette nem gondolja úgy a gyerek, hogy számít a véleménye, vagy hogy megengedheti magának a gyengeséget.
Az érzelmileg elérhetetlen anya azt üzeni a gyerekének, hogy nem fontos annyira, hogy kötődjön hozzá. Ráadásul nem tanítja meg a viselkedésével, hogy az érzelmek fontosak. A gyerek azt kódolja magába, hogy nem szabad kimutatni, mit is érez. Azt sem tudja, hogyan kell mások előtt kimutatni, másoktól fogadni. Ez a kapcsolatokban pedig elengedhetetlen.
Az örökké kritizáló, sosem elégedett anya olyan módon okoz anyasebet a gyermekének, hogy felnőve sosem lesz elégedett önmagával. Örökösen szól majd benne egy negatív, önmagát leértékelő hang. Amelyet, ha jobban megfigyel észreveheti, hogy nem is a saját hangja, hanem az anyjáé.
Az anyaseb sokféle módon keletkezhet és olykor évtizedeken át, szinte észrevétlenül irányít minket. Többnyire nőket érint, de azért a férfiak is szenvednek tőle. Férfiak esetében olyan formában nyilvánul meg az anyaseb, hogy vagy örökösen anyapótlék barátnőt keres magának a férfi, aki így nem férfi lesz a kapcsolatban, hanem egy kisfiú. Vagy amikor már túl szoros, túl valóságos lenne a felnőtt kapcsolat, amelyben él, kihátrál. Nem tanulta meg, hogyan bízzon, hogyan kötődjön egy nőhöz, – az anyai rossz minta nyomán – így felnőtt férfiként sem tud mit csinálni.
HOGYAN GYÓGYÍTSUK MEG AZ ANYASEBET?
A jó hír, hogy sok önismerettel, önfegyelemmel és hittel, meggyógyítható az anyaseb is.
Minden probléma akkor orvosolható, ha tudjuk, ismerjük magát a problémát. Azonosítsuk, hogy szenvedünk-e az anyasebtől! Vizsgáljuk meg, milyen módon nevelt minket – és testvéreinket – az anyánk! Nézzük őt és a kapcsolatunkat függetlenítve az érzelmektől. Így tudjuk meg, hogy valójában melyik viselkedése az, amely kialakította bennünk az anyasebet.
Aztán nézzük meg a saját életünkben, hogyan mutatkozik meg az anyaseb! Nem értékeljük magunkat? Evészavarral küzdünk? Bármit teszünk, a fülünkben cseng a hangja, ahogyan helyteleníti minden döntésünk, mintha a vállunkon ülne egy mini mása? Figyeljük meg, írjuk össze, és amikor csak előjön, tudatosítsuk, hogy ez az anyaseb és nem mi magunk!
Ismerjük el a fájdalmat, amelyet okozott bennünk!
Végezzünk belső gyermek – inner child – munkát! Menjünk vissza a gyerek énünkhöz és fedezzük fel, mire lenne szüksége! Adjuk meg neki! Legyünk olyan szülei önmagunknak, amilyenre vágytunk gyerekként!
Végezetül pedig, ha teheted, akkor próbáld meg egészséges módon rendezni a kapcsolatodat édesanyáddal! Talán neki is segít, ha felismeri, milyen anyasebbel küzd, amelyet aztán továbbadott neked.
