A gondolatok hatása

A gondolatok hatásai a fizikai testünkben is megfigyelhetők. 

Az egyik kiváltságunk emberként, hogy gondolatainkat a külső valóságunkban is megteremthetjük, és meg is tesszük nap, mint nap. Az agy elülső lebenyének méretéből adódóan vagyunk képesek rá. Ez a kreatív központunk, az agyunk 40%-át teszi ki. Ez a hely, ahol töprengünk, létrehozunk, tervezünk, feszültséget érzünk, megfékezünk az érzelmi reakcióinkat, eldöntjük, hogy kik legyünk. Ez az a része az agyunknak, ahol a meggyőződésünk is megtalálható, amikor elkezdünk gondolkozni újabb lehetőségről, az életünkről, a homloklebeny bekapcsol, kapcsolatba lépve az agy összes területével, a neuronok összes hálózatát aktiválja.

Az eddig felhalmozott tudásunkból és a tapasztalatainkból előállít egy elképzelést. Amikor összekapcsoljuk a neuronok új hálózatait új sorozatokba, új mintákba és új kombinációkba azt szándéknak hívjuk. A probléma az, hogy sok ember nem kapcsolja össze a szándékot és a fokozott érzelmeket. Akkor, amikor elkezdjük megtapasztalni a jövőbeli valóságot a jelen pillanatban, akkor a tapasztalat végterméke érzéssé vagy érzelemmé válik. A tested elhiszi, hogy a jövőbeni valóságban él. Ennek a ciklusnak az ismétlése idővel elkezd dolgozni és összeköt új áramköröket új módon, ezáltal az agyunk elhiszi, hogy ez az élmény már meg is történt.

A fokozott érzelem jelez a testünknek, a testünk hatékonyan utasít és választ ki géneket, melyek fehérjét állítanak elő, ezáltal előkészítik a testet az eseményre. Az agyunk úgy van felépítve, hogy visszatükröz mindent, amit megtanultunk az életben. Az agyunk a múltunk feljegyzése. Tárgyi lelete mindannak, amit idáig tanultunk és megtapasztaltunk. Szóval minden reggel, mikor felébredünk és kezd visszatérni az érzékelésünk ugyanazon rutin viselkedési minták, választások, tapasztalatok sorozatán megyünk át, mint tegnap. Ugyanazokat az embereket látjuk, ugyanazokra a helyekre megyünk, ugyanazokat a dolgokat csináljuk, ugyanabban az időben. A külső környezetünk az, ami különböző áramköröket kapcsol be arra késztetve az agyunkat, hogy amit gondolunk és érzünk az az, amit már ismerünk.

Induljunk ki abból, hogy a gondolatok hatással vannak az egészségünkre és az életünkre. Ameddig nem változtatunk a gondolkodásunkon, addig ugyanazt a világot teremtjük, mivel az agyunk a múltunk feljegyzése. A legtöbb emberen az emlékeik uralkodnak. Nincs határozott jövőképük és a múltban élnek. Érzéseink és érzelmeink a múltunk megtapasztalásainak végtermékei és jobban tudunk a tapasztalatainkra emlékezni, mert tudjuk, hogy hogyan éreztünk közben.

Ha minden nap felébredünk, és mindig ugyanúgy érzünk, mint az előző napokban, az azt jelenti, hogy semmi új nem történik az életünkben. Ezek az érzések és érzelmek a múltunk megtapasztalásainak végtermékei, ezek vezetik a gondolatainkat és viselkedésünket. Tehát a múltbéli gondolatok hatására cselekszünk és gondolkodunk.

Vizsgáljuk meg a folyamatot: ha ezek az érzelmek bizonyos gondolatokhoz vezetnek, és ha azok a gondolatok bizonyos érzelmeket váltanak ki és azok az érzelmek bizonyos gondolatokhoz vezetnek, akkor a gondolkodás és az érzés körforgásának ismétlődése váltja ki a létezésünk állapotát.

Másképp fogalmazva gondolataink az agyunk nyelvrendszere, érzéseink a testünk nyelvrendszere és az, hogy hogyan gondolkodunk és érzünk, idézi elő létezésünk állapotát. Sokunkat a tapasztalataink határoznak meg érzelmileg: félünk, mérgesek vagyunk, keserűséget, feszültséget, bizonytalanságot érzünk, és ezek az érzések személyiségünk részévé váltak.

Bizonyos gondolatok hatására bizonyos áramkörök aktiválódnak az agyunkban. Például ha olyan dologra gondolunk, ami bizonytalanságot jelent számunkra, már úgy is érzünk abban a pillanatban. Ahogy elbizonytalanodunk, még több bizonytalan gondolatot teremtünk, ezáltal több olyan hormont létrehozva, amely még inkább növeli a bizonytalanság érzetünket. E ciklus ismétlődése idővel azt eredményezi, hogy a test ösztönösen előidézi az elme bizonytalanságát. Ha azt mondjuk, bizonytalanok vagyunk, bármilyennek is állítjuk be magunkat, végső soron irányítjuk a testünket és elménket afelé.

Legtöbbünk biológiailag kódolja magát a múltra, nincs határozott jövőképünk,  nem koncentrálunk a jövőbeli új lehetőségekre. Az agyunk ilyenkor egy régi kapcsolási rendszeren működik, mivel a múlt érzelmeire koncentrálunk.

Ez felveti a kérdést, hogy képesek vagyunk-e hinni egy olyan jövőben, amit nem vagyunk képesek érzékelni, látni, de már annyiszor elképzeltük, hogy szinte valóságosnak tűnik?

 

 

Az idegtudomány legújabb kutatása szerint megváltoztathatjuk az agyunkat egyszerű gondolkodással és a hozzájuk társított érzelmekkel. Szóval, amikor elkezdünk új lehetőségeken gondolkodni, akkor a gondolatok hatására az agyunk belevág új sorozatokba, új mintákba és új kombinációkba és elkezdünk új viselkedési mintákat tervezni ezekkel a mentális gyakorlatokkal.

Az elménk elkezdi számba venni, hogy kivé is válhatunk az életünkben. A puszta mentális gyakorlatok elkezdenek neurológiai áramköröket telepíteni az agyunkban. Ez úgy tünteti fel az eseményeket, mintha azok már megtörténtek volna. Ha engedjük, hogy az a gondolat újra és újra megjelenjen a hardverből szoftvert képezünk. Akkor az agyunk már nem a múltunk feljegyzése, hanem egy térkép a jövőnkhöz, mi pedig megragadjuk a jövőt érzelmileg mielőtt az nyilvánvalóvá válna.

Nem várunk a gyógyulásra, hogy teljességet érezzünk, nem várunk egy új kapcsolatra, hogy szerelmet érezzünk. nem várunk a sikerre, hogy sikeresnek érezzük magunkat. Az a valóság okának és hatásának régi modellje volt. Várni valami külső tényezőre, ami megváltoztathatja a belső érzéseinket, és amikor már máshogyan érzünk belül, akkor figyelünk, hogy ki vagy mi idézi elő az emléket. Így hozunk létre asszociatív emlékeket.

De ennek az új a modellnek az a lényege, hogy a gondolatok hatására változzanak a külső tényezők, ami azt jelenti, hogy sikeressé kell válnunk ahhoz, hogy sikert érjünk el. Teljességet kell éreznünk ahhoz, hogy a gyógyulás bekövetkezzen. Szeretnünk kell magunkat és az életünket ahhoz, hogy szeretet kapjunk az életben. Ez az új modell az, aminek alkalmazásával a kívánt valóságot tudjuk megteremteni önmagunk számára.

Forrás: Dr. Joe Dispenza