„ Valaminek történnie kell az életemben ahhoz, hogy aztán lelki békében
(boldogságban, elégedetten stb.) élhessek. Bosszant, hogy ez még nem történt meg.
Lehet, hogy a bosszúságom miatt fog végül megtörténni.”
„ Valami történt régen, aminek nem kellett volna megtörténnie, és emiatt
haragszom. Ha az nem történt volna, ma békességben élnék.”
„Most olyan történik, aminek nem kéne történnie, és emiatt nem érezhetek
most lelki békét.”

A tudattalan hitek gyakran valaki ellen irányulnak, és ekkor a „történik” helyét a
„teszi” veszi át.
„Ezt vagy azt kéne tenned, hogy békességben élhessek. Bánt, hogy még
nem tetted meg. A neheztelésem hatására talán megteszed.”
„Valami, amit te (vagy én) tettél (tettem), mondtál (mondtam), vagy nem
tettél (nem tettem) korábban, megakadályozza, hogy most békességben éljek.”
„Amit teszel vagy nem teszel, az megakadályozza, hogy most békességben
éljek.”

A felsorolt feltevések – megvizsgálatlan gondolatok – mindegyikét összetéveszted a valósággal. Ezek olyan történetek, amiket az ego teremt, hogy meggyőzzön: most nem élhetsz békességben, boldogságban. Most nem lehetsz teljesen önmagad.

Békességben, boldogságban élni; illetve annak lenni, aki vagy, azaz önmagadnak lenni: ugyanaz.

Az ego azt mondja: valamikor a jövőben talán boldogságban élhetek, ha ez, az vagy amaz történik; vagy ha ezt megszerzem; vagy ezzé-azzá válok. Vagy azt mondja: sohasem élhetek már boldogságban, mert a múltban ez meg ez történt.

Hallgasd meg az emberek történeteit, és rájössz, valamennyinek azt a címet adhatnánk: „Ezért nem élhetek most békességben, boldogságban”. Az ego nem tudja, hogy számodra az egyetlen lehetőség a lelki békéhez, a boldogsághoz a jelen pillanat. Vagy tán tudja, ám attól fél, hogy erre rájössz. A lelki béke ugyanis – végül – véget vet az egónak.

Hogyan lehet boldogságban lenni most? Ha békét kötsz a jelen pillanattal. A jelen pillanat a „pálya”, ahol az életed „játszmája” történik. Sehol máshol nem történhetne. Ha már békét kötöttél a jelen pillanattal, figyeld meg, mi történik, milyen tettre vagy képes, illetve milyen tettet választasz? Pontosabban fogalmazva: mit tesz az élet rajtad keresztül? Négy szó hordozza az élet művészetének titkát, minden siker és boldogság titkát: egynek lenni az élettel.

Egynek lenni az élettel azt jelenti: egynek lenni a mosttal. Ebben az esetben felismered, hogy nem te éled az életedet, hanem az élet él rajtad keresztül. Az élet a táncos, te pedig a tánc vagy. Az ego imádja a valósággal kapcsolatos neheztelést.

 

Mi a valóság?

Bármi, ami éppen van. Buddha úgy nevezte: tatata, azaz az élet ilyensége, ami nem több, mint ennek a pillanatnak az ilyensége. Ellenszegülni ennek az ilyenségnek: ez az ego egyik alapvető vonása. Ez teremti meg a negativitást, amin az ego virul, a boldogtalanságot, amit imád. Ily módon szenvedést okozol magadnak és másoknak, és még csak nem is tudod, hogy ezt teszed, nem tudod, hogy földi poklot teremtesz. Szenvedést teremteni anélkül, hogy tudnál róla: ez a tudattalanul élés lényege; ezt jelenti a teljesen az ego szorításában élni.

Döbbenetes és szinte hihetetlen, hogy az ego milyen mértékben képtelen észrevenni önmagát, és azt, hogy mit művel. Pontosan azt teszi, amiért másokat elítél, és ezt mégsem veszi észre. Ha erre rámutatsz, akkor haragosan tagadja, s okos érveket és önigazolást keres, hogy eltorzítsa a tényeket. Ezt teszik emberek, vállalatok, kormányok.

Ha már minden egyéb csődöt mondott, akkor az ego a kiabáláshoz, vagy akár a testi erőszakhoz folyamodik. Beküldi a tengerészgyalogosokat. Így már érthetjük Jézus keresztfáról mondott szavait: „…bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek”.

Ahhoz, hogy véget vessünk annak a nyomorúságnak, ami az emberi állapotot már évezredek óta sújtja, magadon kell kezdened: minden egyes pillanatban felelősséget kell vállalnod belső állapotodért. Vagyis most.

 

A boldogság titka

 

Gyakorlat

Kérdezd meg magadtól: „Van-e bennem negativitás ebben a pillanatban?”

  • Ezt követően válj éberré, figyelj a gondolataidra és az érzéseidre! A kismértékű boldogtalanságra is ügyelj, bármilyen – korábban már említett – formában is jelentkezzen, például elégedetlenségként, idegességként, „torkig vagyok” érzésként!
  • Ügyelj az olyan gondolatokra is, amik látszólag igazolják vagy magyarázzák ezt a boldogtalanságot, holott valójában okozzák azt!

Ha tudatára ébredsz a benned lévő negatív állapotnak, az nem azt jelenti, hogy kudarcot vallottál. Épp azt jelenti, hogy sikerrel jártál. Amíg nem ébredsz ezeknek a belső állapotoknak a tudatára, addig azonosulsz velük. Ez az azonosulás: az ego. A tudatossággal együtt jár, hogy fölszámolod a gondolatokkal, érzelmekkel és reakciókkal való azonosulásodat.

Ez azonban nem tévesztendő össze a letagadásukkal! Észleled a gondolatokat, az érzelmeket vagy a reakciókat, és felismerésük pillanatában az azonosulás automatikusan véget ér. Éntudatod – hogy kinek tudod magadat – ekkor átvált: korábban a gondolatok, érzelmek és reakciók voltál; most pedig már a tudatosság vagy, az a tudatos jelenlét, amely ezeknek a belső állapotoknak a szemlélője.

„Egy nap megszabadulok az egótól!” Ki mondja ezt? Az ego. Az egótól való megszabadulás valójában nem nagy feladat. Könnyű ügy. Mindössze annyit kell tenned, hogy tudatában vagy gondolataidnak és érzéseidnek, ahogy azok keletkeznek. Ez valójában nem is igazán „cselekvés” hanem éber „látás”. Ebben az értelemben igaz, hogy semmit sem tehetsz az egótól való megszabadulás érdekében. Amikor a váltás – a gondolkodásról a tudatosságra történő átváltás – megtörténik, akkor az életedben az ego eszességénél sokkal hatalmasabb értelem kezd működni.

A tudatosság révén az érzelmek, sőt még a gondolatok is személytelenné válnak. Fölismered azok személytelen természetét. Többé már nincs bennük én. Azok csupán emberi érzelmek, emberi gondolatok.

Teljes személyes történelmed – ami végső soron nem több egy történetnél, egy gondolat- és érzelemhalomnál – másodlagossá válik, és már nem foglalja el tudatod előterét. Már nem képezi éntudatod alapját. Te a jelenlét fénye vagy, az a tudatosság, ami megelőzi a gondolatokat és érzelmeket, s ami azoknál sokkal mélyebb.

 

Forrás: Eckhart Tolle: Új Föld