Eltűnődtél már azon, miért van az, amikor az emberek többsége kikerül az iskolapadból, egyszerűen elvesznek és nem tudják, hogyan tovább? És azon gondolkodtál, hogy kevésbé jó képességű emberek milliókat keresnek, míg akik zsenik, szegényen tengődnek? Ezeket hívjuk paradigmáknak.
A paradigmák szó szerint irányítják az életünket. Úgy haladunk végig az oktatási rendszeren, hogy semmit nem tanítanak nekünk a paradigmákról. A bennünk lévő kis hangok azok, amik irányítanak téged és engem is. A paradigmák nem mások, mint szokások összessége, amelyek a tudatalattinkban fészkelnek. Az iskolarendszer semmit nem tanít arról, hogyan változtassuk meg a paradigmáinkat. Ezért van az, hogy nagyon sokan kikerülve az iskolából bőséges tudással rendelkeznek, ám mégsem jutnak egyről a kettőre. A tudás, amit megszereztek egyáltalán nincs összhangban az eredményekkel, amit kapnak az életben. Okos emberekről van szó, de az eredményeik egyáltalán nem ezt tükrözik. Mindannyiunkat kondicionáltak. Egyrészt genetikailag – éppen ezért hasonlítunk a rokonainkra -, másrészt pedig a környezetünk is kondicionál.
Gondolkodjunk el rajta egy kicsit. Ha egy csecsemőt, aki NewYork egyik negyedében született, elvinnénk Pekingbe és ott nevelnénk fel, idővel folyékonyan beszélne kínaiul és az angol nyelvről fogalma se lenne. Ugyanez történne, ha egy kínai csecsemőt vinnénk NewYork-ba, akkor a kínai csecsemő anyanyelve az angol lenne. Miért? Azért, mert a nyelv programoz minket, körbevesz bennünket.
Ugyanakkor a minket körülvevő életstílus is programoz minket. Tudtad, hogy majdnem minden szociális segélyen élő ember felmenőinek nagy része is mind szociális segélyeken életek? AZ emberek sehová se jutnak, csak örökítik tovább a paradigmáikat generációról generációra. A másik példa az elitéltek a börtönben. Tudtad, hogy akiket kiengednek, mert letelik a büntetésük, többnyire ugyanúgy visszakerülnek a börtönbe? A visszaesések aránya 85-90% is lehet. A világ népességének 3%-a keresi az összvagyon 97%-át. Ha megkérdezed magadtól, hogy vajon miért lehet ez, miért történnek így a dolgok, válaszokat fogsz találni.
Én ugyanezeket a kérdéseket kezdtem feltenni hosszú évekkel ezelőtt. 26 éves koromban 4000 dollárt kerestem évente. Néhány évvel később éves jövedelmem több, mint egy millió dollárra rúgott. Nem volt semmi hagyományos iskolai végzettségem, sem pedig üzleti tapasztalatom. A változás olyan drámai volt, hogy nem elégedtem meg vele. Tudni akartam a hogyanokat és a miérteket. Ugyanis olyan neveltetésben részesültem – amelyben talán te is – ahol állandóan azt hallottam: Ha sok pénzt akarsz keresni, akkor nagyon okosnak kell lenned.
Én viszont nagyon sok pénzt kerestem, de tudtam azt is, hogy nem vagyok nagyon okos. Tévhit az, hogy ha nagy üzletet akarsz felépíteni, ahhoz szükségesek az oktatási intézményekben szerzett jeles diplomák. Nos, én mindössze két hónapig jártam középiskolába, viszont az üzleteim nagyon sok városban működnek. Tudnom kellett, mi miért történik. Ami történt, az az volt, hogy megváltoztattam a paradigmáimat, megváltoztattam a tudatalattim programozását. Ezt viszont nem tudatosan csináltam. A következőre jöttem rá. Dolgoztam a világ legnagyobb cégeivel, és láttam hogyan emelkedik a magasba a forgalmuk több százmillió dollárral mindössze úgy, hogy a dolgozók új , produktív szokásokat vettek fel. – Bob Proctor
Mert a paradigma erről szól. A paradigma nem más, mint szokások összessége, amely mélyen a tudatalattiban gyökerezik. A tudatos elménk és az intellektusunk székhelye és pont ez a terület, amelynek fejlesztésére az iskolarendszer, a tanáraink, a szüleink buzdítanak. A társadalomban mindenki azt tanítja, hogyan legyen fejlett az intellektusunk. Viszont nem az intellektusunk uralja a viselkedésünket. Az a részünk, amelyik a viselkedésünket , a tetteinket irányítja, az a tudatalattink. És itt lép színre a paradigma. A tudatalatti az a terület, ahová az ideák befészkelték magukat.
Az ideáidat, a gondolataidat a tudatalattid kincsestárába kell elhelyezned. – William James
Sajnos sokszor ez visszafelé sül el. Számos ártó, kárt okozó, hamis hiedelmet tartunk a tudatalattink kincsestárában. Azt javaslom tedd fel magadnak a kérdést: Miben hiszek? Milyen hiedelmeim vannak? Vegyél elő egy tollat és írj le néhány meghatározó hiedelmet, majd kérdezd meg magadtól: Miért is hiszem ezt tulajdonképpen? Mondok egy meglepő dolgot: sok esetben semmi alapja nem lesz a hiedelmeidnek, csupán örökségül kaptad a környezetedtől. Nem a saját hiedelmeid, hanem rád ruházták. Ez része a paradigmának.
Bob Proctor
A paradigma maga a kultúra. A kultúra nem más, mint egy embercsoport szokásainak összessége. A csoportszokás pedig a paradigmákból táplálkozik. Rengeteget utazom szerte a világban, és sok olyan országban jártam, ami számomra idegen volt. Amikor pedig ők jönnek hozzánk, az számukra ugyanolyan idegen. Azok az emberek másképp néznek ki, más nyelven beszélnek, máshogy öltözködnek és a mieinktől eltérő ételeket esznek. Ám amikor túlhaladunk a kultúra szűrőjén, láthatjuk, hogy az emberek lényegében ugyanolyanok. Spirituális lények vagyunk, akik intellektussal is rendelkeznek és egy fizikai testben élünk. Viszont a paradigmáink irányítanak minket.
Az a statisztikai adat, amelyre korábban hivatkoztam, a világ minden pontján érvényes. Most viszont megvan a lehetőséged arra, hogy egy csettintésre eldöntsük a 3%-ba akarunk-e tartozni. Hogyan tehetjük ezt meg? Úgy, hogy megváltoztatod a paradigmádat. És amikor ezt megteszed, megváltozik az életed is. A Delphoi Jósda templomának homlokzatán kétezer éve két szó szerepel: Ismerd Önmagad!
Alig vannak olyanok, akik ismernék és értenék önmagukat. A nevüknél, a koruknál, a nemüknél többet nem igazán tudnak magukról. Amint ásni kezdünk és leereszkedünk önmagunkba, látni fogjuk, hogy tele vagyunk tudatalatti programokkal, amelyek a háttérből irányítják az életünket. Találkozunk olyan emberekkel is, akik nem változnak sokat, számukra az egyik év, ugyanolyan, mint az előző. Ám tudd, hogy ez megváltozhat egy szempillantás alatt azzal, hogy megváltoztatod a paradigmádat. Ez az, amibe bele kell ásnod magad, és ez az, amit meg kell értened. Meg kell értened, hogy a szokásaid a tudatalattidba vannak bezárva.
Tartozol magadnak annyival, hogy megértsd, hogyan működik ez az egész. Megértsd, hogy a tudatalatti programok futnak benned, amelyek irányítják az életed és a tetteid és ezzel az eredményeidet is. Neked pedig megvan a lehetőséged, hogy új programot írj a magad számára. Amint a saját programjaidat írod, képes leszel a kezedbe venni életed irányítását. Téged úgy teremtettek, hogy képes legyél irányítani az életed, hogy úgy élj, ahogyan szeretnél, azokat a dolgokat tedd, amiket szeretnél, azokkal az emberekkel, akikkel szeretnéd. Nagyszerű dolog így élni. Ehez azonban előbb ismerned kell önmagad.
Forrás: Bob Proctor
