Vasárnap óta kering a Facebook-on egy videó, ahol diákok lökdösnek és fenyegetnek egy tanárt, aki megpróbál órát tartani. Sajnos nem ez az első ilyen eset. A tanárbántalmazás trend lesz?

Eddig leginkább csak azzal a témával foglalkozott mindenki, hogy a diákok mennyire túl vannak terhelve. Panaszáradatokat hallgattam végig sok mindenkitől, hogy a tanárok nem tudnak rendet tartani órán, nem tudnak fegyelmezni. Aztán ezzel a videóval itt az érem másik oldala. Gondolkozzunk el egy pillanatra! Képzeljük el, hogy tanárok vagyunk egy középiskolában, hogy reagálnánk egy ilyen szituációra?

Normális dolog egyáltalán, hogy ilyen események történhetnek egy középiskolában? Persze mindenkinek más tartozik a normális kategóriába, de szerintem ez a tanárbántalmazásról készült videó a  legtöbb kulturált, szocializált és jóérzésű embernél kiverte a biztosítékot. Szembe kell néznünk a tényekkel, eddig jutottunk, ilyen mélyre süllyedtünk!

Vizsgáljuk meg a tanárbántalmazást a diákok szemszögéből

Hogy jut el egy tizenéves fiú addig, hogy azt gondolja, megengedheti magának ezt a viselkedést a tanárral, vagy bármely más embertársával szemben? Persze megint foghatnánk ezt a liberális nevelésre, de véleményem szerint ez a viselkedés a „nem nevelés” eredménye.

Szerintem egy gyerek elsősorban nem a szavakból tanul, hanem a tettekből. Lemásolja a szülei és a szoros környezetében élő emberek viselkedését. Elnézve ezeket a fiúkat, képet kapunk arról, hogy ők honnan jöttek. Minden bizonnyal az erőszakos, durva fellépés az ő világukban teljesen megszokott, nekik ez a normális. Vajon a szüleik tartanak önvizsgálatot ezek után, hogy hol rontották el? Érzik egyáltalán ennek a felelősségét? Tesznek azért a jövőben, hogy ezt helyrehozzák, hogy a fiaikat a jó útra tereljék?

Mert nagyon könnyű minden felelősséget az iskolára és a pedagógusokra hárítani, de be kell látnunk, hogy a gyermeknevelés első sorban a szülők feladata. A pedagógus „hozott anyagból” tud dolgozni.

Nézzük meg a tanárbántalmazást a pedagógus szemszögéből

Egy ilyen tapasztalás után lelkes és elhivatott tudott maradni a hivatása iránt? Hiszen a pedagógus szakma komoly elhivatottságot és felelősséget igényel. Tanítani, vezetni és formálni a jövő társadalmát igazán nemes feladat! Ez a pedagógus most minden bizonnyal csalódott, kiábrándult és talán azon gondolkozik, hogy más pályát választ. Vagyis megint egy pedagógussal kevesebb.

Az is felmerült bennem kérdésként, hogy vajon ez egyedi eset vagy többször előfordult már? Mert ha igen, akkor joggal féltheti a testi épségét is. Biztosan jó lehet ilyen lelki állapotban dolgozni minden egyes nap. És mi van tanárok kezében, amit jogilag megtehetnek ilyen helyzetben? Nagyjából semmi!

Talán éppen azért nincs erre megfelelő szabályozás, mert sosem gondoltuk volna, hogy eljutunk egyszer a tanárbántalmazásig, hogy a tanárok testi épségét a diákok fenyegetik. Vajon ezek után – abból a kevés pedagógusból- hányan vágynak arra, hogy középiskolában taníthassanak?

Most nézzük meg a kivülállók nézőpontját. A többi diák nagy valószínűséggel elkerüli ezeket a fiatalokat, mivel nem akarnak balhét és azt sem akarják, hogy miattuk bajba kerüljenek. De ez félelem! A diákoknak viszont az iskolában is biztonságban kellene érezniük magukat. Rettegve nem lehet teljesíteni egy dolgozatnál, feleletnél, sőt rettegve élni sem szabadna! A szülők szintén aggódnak, hiszen nem szívesen engedik a gyerekeiket ilyen társaság közelébe.

A szomorú tény azonban az, hogy szinte mindenhol belebotlunk ilyen típusú emberekbe, nem csak a diákok szintjén. A híradóban egy szakember azt nyilatkozta, hogy a pedagógus teljesen jól kezelte ezt a helyzetet, mivel higgadt maradt! Igen, nyilván egy jóérzésű ember se kezdi azzal a problémamegoldást, hogy megüti a gyereket, főleg úgy, hogy egy gyermek sem születik gonosznak vagy agresszívnek, a környezet teszi azzá őket!

Ugyanakkor elgondolkodtam azon is, hogy ha ezeknek a fiataloknak a mindennapi életük fenyegetőzésből és agresszióból áll és ez nekik a normális, vajon értik-e majd a szép szavakat, amivel jobb útra térítenénk őket?