Tudom, hogy nagyon kétségbeejtő az érzés, mikor a gyermeked szorong, és te tehetetlenül nézed, mert bármit próbáltál eddig, nem segített. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a félelelem feloldása a szorongó gyereknél nagyon lassú folyamat, légy türelmes a gyerekeddel és önmagaddal is.
Ne hagyd, hogy az életed csak erről szóljon, ha folyamatosan a gyermekedért aggódsz, teljesen lemerülsz lelkileg, fáradt leszel és türelmetlen, ez egyikőtöknek sem lesz hasznára és csak tovább rontaná a helyzetet. Kapcsolódj ki néha, lazíts, hiszen megérdemled!
Ha a szorongó gyerek nem egyke, hanem testvérei is vannak, figyelj, hogy a kialakult helyzet miatt ők ne szoruljanak háttérbe. Nyilván ez nem mindig fog sikerülni, ha átesel a ló másik oldalára nincs semmi baj, csak vedd észre és korrigálj. Beszéld meg a testvérekkel nyíltan, hogy a testvérük szorong és segítségre van szüksége a félelem feloldásában. Ha kellően nagyok hozzá még segíteni is tudnak neked! Természetesen senkinek nem kívánom ezt a helyzetet, de jó lehetőség arra, hogy a gyermekeid megtapasztalják a család összetartó erejét. Érezni fogják, hogy bármivel is fognak szembesülni életük során, a családjukhoz mindig fordulhatnak.
Valószínű szembesülni fogsz önmagaddal is ebben a folyamatban! Észre fogod venni azokat a hibákat, amelyeket te követtél el csemetéd nevelése kapcsán. Ilyenkor mit csinál a legtöbb szülő? Ostorozza magát! Ha így tettem volna, akkor ez nem történt volna meg! Miért nem figyeltem jobban! Hogy lehettem ennyire vak!
Ha te is ezt csinálod, akkor erre csak egy megoldás van: Sürgősen fejezd be!
A múlt eseményeit már nem fogod tudni megváltoztatni! Ha vádolod magad, akkor csak azt éred el, hogy egy idegroncs leszel, akinek az önbecsülése valahol nagyon mélyen, odalent van! Ilyen állapotban nem leszel alkalmas arra, hogy támasza légy a szorongó gyerekednek.
Nem baj, ha hibákat követsz el, a lényeg, hogy tanulj belőle! Hibáznunk kell, hogy megtanuljuk jól csinálni a dolgokat! Ha hibáztál kérj bocsánatot! Nem leszel kevesebb a gyermeked szemében, sőt! Ha elismered előtte, hogy te is hibázol és még bocsánatot is kérsz tőle tisztelni fog téged, azon egyszerű oknál fogva, hogy te is tiszteled őt! Emellett meg is tanítod a gyermekednek, hogy kezelje azt a helyzetet, amikor majd ő hibázik.
A szorongó gyerekkel mindig légy őszinte, mesélj magadról. Beszélj neki a te gyerekkori félelmeidről, mond el neki, hogy kezelted, hogy tudtál túllépni rajta. Ebből tudni fogja, hogy nincs vele baj, hogy másoknak is (neked is!) voltak félelmei, kétségei, de ezektől meg lehet szabadulni. Nyugodtan mond el, hogy felnőttként is előfordul, hogy félsz, mond el neki, mi az, ami téged megnyugtat. Kérdezd rendszeresen a félelemeiről, próbáld meg megérteni és átérezni, amit a gyermeked érez. Már azzal is sokat segítesz, ha gyermeked szavakba tudja önteni a félelmeit.
Magyarázd el neki, hogy a félem mindig egy jövőre mutató, nem kívánatos dolog esetleges bekövetkezése miatt jön létre. Tehát valójában olyan dologtól fél, ami még megsem történt, és nem is biztos, hogy meg fog történni. Tanítsd meg neki, hogy ha rossz gondolatok kerítik hatalmukba, akkor helyettesítse azokat örömteli, pozitív gondolatokkal. Mond el neki, hogy gondolatai révén meg tudja teremteni azt a valóságot, amire vágyik. Ha megtapasztalja a pozitív gondolkodás eredményét, a szorongás is el fog múlni. Adj mintát a gyermekednek a félelmei kezelésére, hiszen ez a cél! A szorongást ő hozta létre magában, tudsz neki segíteni, tanácsot adni, de nem tudod helyette megoldani!
