Feltesszük magunknak a kérdést, hogy mit szeretnénk elérni az életben? Milyen munkát szeretnénk? Hol szeretnénk lakni? Házasságot szeretnénk, gyerekeket? Nem valószínű, hogy sokan ugyanazt a választ adnánk a fent felsorolt kérdésekre. Nyilvánvaló, hiszen nem vagyunk egyformák, hiszen az igényeink is eltérőek. Egy valamiben azonban mindenki egyetért:

Boldogok akarunk lenni!

De mi az a boldogság?

A boldogság egy lelki állapot, általában akkor érezzük, ha elértük a célunkat, ha véghez vittük, amit akartunk, ha megkaptuk, amire már régóta vágytunk. Összefoglalva, akkor érzünk boldogságot, ha olyan hatás ér minket a külvilágból, amely pozitív érzéseket vált ki belőlünk. Bár ebben a rohanó életmódban már ez sem teljesen igaz.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az apróbb örömöket, (pl: késében vagyunk a munkába menet, és a buszsofőr nem csukja be az ajtót az orrunk előtt, mert látja, hogy rohanunk a buszra.) szinte már észre sem vesszük. Szántunk időt ezekre a pillanatokra egyszer is, hogy igazán átérezzük a hála és a boldogság érzését? Biztosan vannak páran, akik igen, de a legtöbben egy legyintéssel vagy bólintással elintézik, és már megint a problémáikon agyalnak. Ha a gondolatainkat és érzéseinket nagyrészt a számunkra kellemetlen dolgok uralják, és ez tartósan fennáll, akkor hosszú távon boldogtalanok leszünk függetlenül attól, hogy valójában mindenünk megvan, amiért boldogok lehetünk.

 

Mit tegyünk azért, hogy boldogok legyünk?

Először is szeretnünk kell önmagunkat, elfogadni a hibáinkat, félelmeinket vagy indulatainkat. Szerintem ez a legnehezebb, mert a legtöbben hajlamosak vagyunk olyan elvárásokat támasztani önmagunkkal szemben, amelyeknek szinte lehetetlen megfelelni. Így folyamatosan a kudarcélmények uralják a lelki világunkat. Felejtsük el az elvárásokat, éljük meg önmagunkat szabadon és ne ítélkezzünk, ha hibázunk, hiszen csak a hibákból tudjuk megtanulni, hogyan tegyük helyesen a dolgokat.

Ha kritikát kapunk, ne higgyük el azonnal! Gondoljuk át, van-e valóságtartalma, jogos-e az észrevétel? Ne feledjük, hogy aki kritizál minket, ő a saját szemszögéből, a saját tapasztalataiból kiindulva fogalmazta meg a véleményét. Így az inkább szól róla, mint rólunk. Ettől függetlenül a kritika lehet hasznos információ is a számunkra.

Gondoljuk végig minden nap, hogy melyek azok a dolgok, személyek az életünkben, melyekért hálásak lehetünk. Idézzük fel a kedvesünk arcát, a gyermekeinkét, a szüleinkét, barátokét. Emlékezzünk, éljük át újra azokat a pillanatokat, amikor boldogok és felszabadultak voltatok.

Legyünk nyitottak, éberek a világra, feledkezzünk bele a pillanatokba, egy cuki kiscica látványa, egy gyermek kacaja, a szerelmesek csókja mind boldogsággal és szeretettel töltik meg a szívünket. Legyünk hálásak az élet apró ajándékaiért is! Ne vegyük természetesnek, hogy jelen vannak az életünkben!

Mindig lesznek problémák, megoldandó feladatok az életünkben. Emlékeztessük magunkat, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak az életünkben, amelyek boldogságot és örömöt hoztak, még ha csak rövid időre is.

Az örömteli pillanatok felidézésével bármikor boldogok tudunk lenni, függetlenül attól, hogy mi van a külvilágban. Ha így teszünk, akkor a problémák sem tűnnek olyan hatalmas tehernek, és könnyedebben meg tudjuk oldani őket.