A válás mindkét felet megviseli, azt is, aki döntött, hogy elmegy és azt is, akit elhagynak. De a legnagyobb elszenvedője az elvált szülők gyermekei, hiszen ők a lelki biztonságot veszítik el a szülők tévedése miatt.
Aki már átélte, az tudja, mekkora lelki megrázkódtatással jár, ha egy házasság véget ér. Mire eljutunk idáig, már annyi lelki sérülést cipelünk magunkkal, hogy semmilyen szinten nem tudunk megértőek és toleránsak lenni egymással.
Ritka az az eset, mikor a két fél tudatosan, egymást átsegítve e nehéz időszakon kulturáltan és lelki békében képes megválni egymástól.
A legnagyobb hiba, amit ezek után elkövethetnek az elvált szülők gyermekeik ellen, ha megpróbálják elszakítani a másik szülőtől. Ez a legritkább esetben történik nyíltan. A másik fél sunyi, alattomos módon próbálja befolyásolni, szülőtársa ellen hangolni a gyermeket, aki már amúgy is kétségek között vergődik, hiszen bármit is tesz, nem tudja együtt tartani a szüleit.
Az elvált szülők gyermeki senkitől sem akarnak elválni, senkit nem akarnak elhagyni, ők csak belekényszerültek ebbe a helyzetbe. Bármennyire is durva, fájdalmas az elválás, ha a gyermekről van szó, tudnunk kell háttérbe szorítani a haragunkat, sértettségünket és a gyermek érdekeit szem előtt tartva kell rendeznünk az életünket.
Az elválásnál általában az apa húzza a rövidebbet, hiszen a bíróság csak nagyon indokolt esetben ítéli a gyermeket az édesapának. Nehéz feldolgozni, hogy a gyermekünk abban az értelemben már nem lesz életünk része, ahogy eddig. Ne sajnáltassuk magunkat a gyermek előtt, ne adjuk át a mi lelki terheinket is, nem az ő feladata cipelni és megoldani a problémáinkat.
Az elvált szülők gyermekeivel meg kell próbálnunk megértetni, hogy mi történik, és miért!? Legyünk türelmesek, ha kell, minden nap mondjuk el, hogy ami történik, az nem az ő hibája. Hogy a szeretetünk iránta változatlan és megrendíthetetlen.
Soha ne okoljuk a másik felet egy kapcsolat megromlásáért. Egy házasságban mindig ketten vannak, minden párkapcsolat két emberről szól. Ha már nem azt kapjuk, amit szeretnénk, az nem csak a partnerünk hibája, hanem a miénk is!
Az elvált szülők gyermekeit érintő ünnepeken (szülinap, évnyitó, versenyek, szereplések) amennyiben van rá mód, mindkét szülő legyen jelen, hiszen az a pillanat a közös gyermekükről szól. Bármennyire is ellenséges az elvált felek közötti kapcsolat, tudniuk kell a gyermekük érdekében félretenni azt.
Nagyon fontos a rendszeres kapcsolattartás azzal a szülővel, aki nem a gyermekkel él együtt. A biztonságot nem az adja, hogy havonta párszor jön egy-egy telefon, vagy küldök ajándékot, édességet, had örüljön a gyerek! A gyermek szeretetét nem lehet megvásárolni! A stabilitást és a hosszú távú, működőképes kapcsolatot akkor lehet kialakítani, ha a találkozások, beszélgetések, telefonok meghatározott rendszerben fordulnak elő. Például: ha az elvált szülők gyermekei tudják, hogy az édesapjuk minden héten, szerda délután telefonál, és minden második hétvégét vele tölthetnek, ez az, ami biztonságot ad!
Az elvált szülők gyermekei is elfáradnak lelkileg, haragosak lesz és csalódottak. Ha éppen ezeket az érzelmi viharokat élik át, van, hogy hiába jön az édesapa! A gyermekek elutasítóak lesznek és nem fognak vele menni.
Gyermekünk elutasítása az egyik legfájdalmasabb érzés, ennek ellenére próbáljunk meg türelmesek lenni. Ne az legyen az első dolog, hogy rátámadunk az édesanyára, mert biztos ő mondott vagy csinált valamit. Inkább érdeklődjünk, próbáljuk meg kideríteni, hogy tudjuk közös erővel megnyugtatni a gyerek lelki világát.
Nyilván, csak általánosságban tudunk beszélni erről a témáról, hiszen vannak nagyon kirívó esetek, mikor szülőtársunkkal semmilyen szinten nem jutunk dűlőre. Ilyenkor jönnek az ügyvédek, a gyámhivatal, és az évekig tartó pereskedések, melyeknek igazából semmi értelmük, azon kívül, hogy a pénzügyi forrásaink igencsak megcsappannak. Ha a szülők igazán, önzetlenül szeretik gyermekeiket, akkor ez minden esetben elkerülhető.
