Családi konfliktusok

A családnak az összetartásról, a szeretetről, a biztonságról kéne szólnia. Sajnos vannak olyan családok, ahol ez nem valósul meg, ahol a családi konfliktusok,  a veszekedések rendszeresek, vagy egyszerűen csak úgy tesznek, mintha a másik nem is létezne.

Most nem a szélsőséges helyzetekre gondolok, mint például a fizikai bántalmazás. Inkább arra, amikor egy felnőtt ember nem beszél a szüleivel, vagy a testvérével, mert egyszer valamikor volt egy veszekedés vagy nézeteltérés. Felnőtt nőket és férfiakat látok magam körül, akik nem hajlandóak őszintén, türelemmel végighallgatni a szüleik, gyermekeik vagy a testvéreik nézőpontját is. Minden egyes szituációt kiforgatnak, támadásként élnek meg, és a családi konfliktus tovább mérgesedik. Ahogy telik az idő, ez egyre rosszabb lesz, pedig a megoldás ott van az orruk előtt.

Meddig tart felemelni a telefont és egyeztetni, hogy sor kerüljön végre egy személyes beszélgetésre? Miért olyan ijesztő felvállalni és beismerni, hogy a másik fél fájdalmat okozott?  

Vannak, akik próbálkoznak megoldást találni a családi konfliktusokra. Látok szülőket, gyermekeket, akik igyekeznek, de a másik fél állandóan elutasítja őket, vagy kihasználva, hogy a másik felvállalta az esendőségét, még nagyobbat taposnak a már amúgy is összetört szíveken. Idővel abbamarad a próbálkozás, mert hiábavalónak érzik. Csendben próbálnak alkalmazkodni, megalázkodni, hátha valami csoda folytán újra rendben lesz minden. Eközben dolgozik bennük az önvád, mert egykor annyira megbántották a másikat, hogy az nem képes megbocsátani.

 

A családi konfliktusok kezeléséhez a következőket tudom tanácsolni:

• Egy konfliktushoz mindig két ember kell. Az nem megoldás, ha csak önmagadat hibáztatod, ahogy az sem, hogy az önváddal nap, mint nap ostorozod magad.
• Mindenki követ el hibákat, és ez jó! Ha nem követnénk el őket, nem tudnánk, hogy tegyük helyesen a dolgokat.
• Minden egyes nap próbálkoznod kell, hogy megbocsáss önmagadnak! Ha nem megy egyedül, kérj segítséget, ugyanis, ha az önvád huzamosabb ideig állandósul benned, akkor betegséghez vezethet. A leggyakoribb a vakbélgyulladás vagy cukorbetegség.
• Mindennek oka van, ennek a helyzetnek is. Mindkét félnek lehetősége van tanulni és fejlődni ebből. Sajnos az mindenkinek a tudatosságán múlik, hogy tanul belőle és véget vet ennek, vagy tovább pörgeti.
• Nincs szükség arra, hogy megalázkodj! Tiszteld és szeresd magad annyira, hogy ezt nem teszed meg önmagaddal! Igenis szerethető ember vagy, a hibáid ellenére is, higgy nekem!
• Az, hogy a másik fél nem képes a megbocsájtásra, nem mutat hajlandóságot a békülésre, az az ő felelőssége, nem a tiéd!
• Tudom, hogy mindettől függetlenül nagyon fáj, hogy így alakult, de a megoldást senkiből sem tudjuk kicsikarni, ha nem változik a helyzet, a saját lelki békét érdekében meg kell próbálni elfogadni. Erre útmutatást kapsz, a Kiút a fájdalomból című cikkemben.

A családi konfliktusok szereplői lehetnek azok, akiknek szenvedélyükké vált a másik lelki bántalmazása és megalázása. Ahogy én látom, ezek az emberek úgy gondolják, hogy a másik minden pillanatban róluk beszél mindenkinek, és azon agyal, hogy keserítse meg az életüket. Azt hiszem ez egyfajta üldözési mánia. Úgy belelovalják magukat ebbe a gondolatfolyamba, hogy már teljesen valóságosnak élik meg, pedig nagy valószínűséggel ez nem igaz. Ezzel tovább táplálják a sértettségüket és a haragjukat, és élvezettel keresik a lehetőségeket, hogy bosszút állhassanak a másikon. Nekik általában nincs bűntudatuk, mert meg vannak győződve a saját igazukról. meggyőződésük, hogy ők nem rontottak el semmit, az ő viselkedésükben nincs hiba.

 

Ha te vagy a bosszúálló fél, akkor a következőket tudom tanácsolni, bár valószínű, nem vagy kíváncsi rá:

• Senki nem tölti azzal az életét, hogy csak veled foglalkozzon, és azon agyaljon, hogy tud neked keresztbe tenni. Ha ezt hiszed, azt csak a mérhetetlen egoizmus sugallja.
• Ha azt gondolod, hogy a viselkedésed az erődet és a bátorságodat bizonyítja, akkor becsapod önmagad. Lehet, nem vallod be még önmagadnak sem, de az ilyen viselkedés mindig a félelem és a gyengeség bizonyítéka.
• Ha azt hiszed, hogy a bosszúállástól és a haragtartástól majd jobban fogod érezni magad, akkor tévedsz. Ezzel a viselkedéssel a saját lelkedet is mérgezed. Állandóan feszültségben és haragban élsz, amely magas vérnyomáshoz, agyvérzéshez vagy szívrohamhoz vezet.
• Ha nem szereted, és nem tiszteled a másikat annyira, hogy meghallgasd az ő nézőpontját is, akkor önmagadat sem szereted, és nem is tiszteled.
• A megbocsájtással nem csak a másiknak teszed könnyebbé az életét, hanem önmagadnak is. Hatalmas tehertől szabadultok meg mindketten.
• Arra nem gondoltál még, hogy csak egy ostoba félreértésből született meg ez a helyzet? Nagyon sokszor csak az elcsúszott kommunikáció az oka mindennek.

 

Bármelyik oldalon állsz is, a családi konfliktusok megoldásának a kulcsa mindig az őszinte szeretet, amelyet nem kötünk feltételekhez vagy elvárásokhoz. A szeretet mindig körülöttünk van, mindig létezet, és mindig létezni fog, csak be kell fogadni!