Születésedtől kezdve, ahogy növekszel, személyes és kulturális kondicionálásodtól függő, mentális képet formálsz magadnak arról, hogy ki vagy. Ez a fantoméned az egód.
Az ego valójában elmetevékenység, és kizárólag a folyamatos gondolkodás tartja életben. Az ego fogalmát többféleképpen értelmezik. Könyvemben a „hamis én” értelmében használom, amelyet az elmével való öntudatlan azonosulás hozott létre.
Az ego számára a jelen pillanat gyakorlatilag nem létezik. Csak a múltat és a jövőt tartja fontosnak. Az igazságnak ez a teljes fejre állítása a felelős azért, hogy „egoüzemmódban” az elme működése annyira zavart. Állandóan a múlt életben tartásával foglalkozik, hiszen anélkül ki is volnál? Minduntalan kivetíti magát a jövőbe, hogy biztosítsa folyamatos fennmaradását, és hogy valamiféle megkönnyebbülést vagy kielégülést találjon ott. Azt
mondja:
„Egy napon, amikor ez, az vagy amaz megtörténik, majd jól fogom magam érezni, majd boldog és kiegyensúlyozott leszek.”
De még olyankor is, amikor az ego látszólag a jelennel foglalkozik, akkor sem a jelent látja. Teljesen tévesen érzékeli azt, mert a múlt szemüvegén keresztül’ nézi, vagy egy cél elérésének eszközévé redukálja. Olyan cél eszközévé, amely minden esetben az elme által kivetített jövőben található. Figyeld csak meg az elmédet, és meglátod, hogy az valóban így működik.
A felszabadulás kulcsa a jelen pillanat. Képtelenség azonban megtalálni a jelen pillanatot, amíg te az elméd vagy. A megvilágosodás a gondolat fölé való emelkedést jelenti. Megvilágosodott állapotban szükség esetén továbbra is használhatod gondolkodó elmédet, de sokkal összeszedettebben és hatékonyabban, mint addig. Többnyire gyakorlati célokra alkalmazod, ám az önkéntelen, belső párbeszédek helyét a belső csönd és nyugalom veszi át.
Amikor viszont használod az elmédet – különösképp, ha valamilyen kreatív megoldásra van szükséged -, akkor néhány perces intervallumokban váltogatod a gondolat és a csönd, az elme be- és kikapcsolt állapotát. Utóbbi a gondolatmentes tudatosság állapota. Csak ekkor lehet kreatívan gondolkozni, mert csak ebben az állapotban van a gondolatnak valódi ereje. A gondolat önmagában, amikor már nem kapcsolódik össze a tudat sokkal hatalmasabb birodalmával, gyorsan meddővé, beteggé és rombolóvá válik.
