Személyiségünk meghatározza, hogyan viselkedünk, miként reagálunk a velünk és körülöttünk történtekre. Neki köszönhetjük a vérsmérsékletünket, a problémamegoldó készségünket vagy éppen azt, hogyan látjuk a világot. Miért ne lenne akkor fontos a coaching-ban is, hogy ki, milyen személyiséggel lép be az ajtón?
A személyiségünk velünk születik, és bár alakítható az évek során, de hogy extrovertáltak vagy introvertáltak vagyunk, egy megmásíthatatlan tény. Ezt a két megnevezést Carl Gustav Jung alkotta meg és ezen elméleten alapszik az MBTI, vagyis Myers- Briggs –típusindikátor. Katherine Briggs és Isabel Myers, anya és lánya olyan közkedvelt és érthető módon mutatja be ezen személyiségtípusok vonásait, hogy az egyik legelterjedtebb teszt a világon, számos személyiségfejlesztő támaszkodik rá. S bár az egyént mindig önmagában kell elemezni, nagyon sok közös vonás kiolvasható az azonos csoportba tartozó emberekről.
De hogyan is néz ki ez az MBTI?
Négy szempont alapján osztja fel a csoportokat. Az első és legfontosabb, hogy az illető extrovertált vagy introvertált. Majd jön az, hogy mire támaszkodik, amikor a világból felé áradó információt fel akarja dolgozni. Az érzékszerveire összpontosít, mit lát, mit hall, mit tud tapintani, vagy az ösztönére, intuíciójára figyel? Ehhez is társul egy-egy kezdőbetű. Majd a harmadik részben azt vizsgálják, ki hogyan dönt.
Röviden a fejedre vagy a szívedre hallgatsz, amikor egy komolyabb döntést kell meghoznod? Itt is kapsz egy betűt. Végül pedig a negyedik rész, ahol kiderül, hogy kimért, megfontolt előre tervezgetős típus vagy, netán az ellenkezője, mindent spontán szeretsz csinálni, és menet közben tanulsz. Ha ezeken túlvagy, ki kell jönnie négy betűnek, ami a te személyiségtípusodat mutatja be.
Megmutatom a saját példámmal.
Introvertált vagyok, így I-vel kezdődik. Majd a második lépcsőnél kapok egy N betűt, ami arra utal, hogy a megérzéseimre hallgatok, aztán F, mint feeling azaz érzések, tehát a szívem diktál, amikor dönteni kell. Végezetül pedig J, mint judging vagyis tervezgető típus vagyok, és megítélem a helyzetet, ahelyett, hogy beleugranék a közepébe. (A betűk angol szavakat jelölnek.)
Tehát én INFJ típus vagyok. Ennek az ellenkezője egy extrovertált ember, aki azt hiszi el csak, amit lát, hall és tapint, ebből kifolyólag logikus döntéseket szeret hozni. Vagyis ESTP. Ha ez most bonylolult, akkor keress rá az MBTI kifejezésre, és olvass bővebben utána! Rögtön egy megbízható tesztet is kitölthetsz, amiből kiderül, te melyik csoportot erősíted, és aztán ennek segítségével, máris fejlesztheted az erősségeidet, hogy még inkább a támaszaid legyenek. Plusz, a gyengeségeidet is ismerni fogod, amikre próbálj ne úgy tekinteni, mint valami borzalmas dolgora, hanem fogadd el őket! Nézd meg, min tudsz változtatni, azt fejleszd, ami pedig nem megy, azt ne szégyeld, ez is te vagy.
Na de hogyan is függ össze a személyiségtípus a coachinggal?
A coaching egy olyan folyamat, amiben arra fókuszálunk, hogy hol vagyunk, mit szereténk elérni, és mink van meg már most, hogy oda érjünk. Ha pedig nincs meg a kellő eszköz, jön a kérdés, azt hogyan tudnám megszerezni. Nagyon téves, amikor az emberek tanácsadásnak vagy terápiának nevezik, mert ez a három dolog teljesen eltérő folyamat, bár mindegyik nagyon hasznos, ha a megfelelő esetben alkalmazzuk. Coachhoz akkor megyünk, ha szeretnénk egyről a kettőre jutni, terápiára pedig akkor, ha valamit nem tudunk feldolgozni. Coachként nem is szabad olyan személlyel foglalkoznunk, akinek ilyen jellegű problémája van, hiszen neki nem ez a megfelelő segítség.
Nekem mint coachnak nagyon fontos, hogy mindenkinek, aki hozzám fordul, a megfelelő eszközöket és támogatást tudjam nyújtani. Ebben pedig hatalmas segítségem a fent említett személyiségtípus, hiszen minden ember más. És minél jobban megismerem őket, annál jobban tudunk együtt dolgozni.
Nem mindegy ugyanis, hogy egy extrovertált, logikusan gondolkodó ember ül le a coachcsal szemben, vagy egy introvertált, akinek már az is erőfeszítés, hogy elment az ülésre és egy idegen előtt beszél, még akkor is, ha szeretne fejlődni és önszántából van ott. Más egy alapból tervezgetős, lépéseket író, megfontolt ember, és más egy improvizálok, és majd kiderül mi lesz belőle szemléletű személy is. Pontosan ezért nem szabad egyetlen módszert alkalmazni, én nem hiszek abban, hogy mindenki torkán ugyanazt le lehet nyomni.
A személyiségtípusok meghatározzák azt is, hogy mit tekintünk kihívásnak. Egy extrovertált ember pontosan ezért kis eséllyel, keres meg egy coachot azzal, hogy segítsen neki felkészülni egy előadásra, mert valószínű, a nagyrészük úgy érzi, szinte mindenféle segítség nélkül is képesek lennének lenyomni egy TED beszédet is. Ellenben egy introvertált ember, már nagyobb eséllyel fordul ilyen ügyben szakemberhez. Neki ugyanis a kétségeit, önbizalomhiányát kell megdolgozni kicsit, hogy ki tudja magát fejezni és át tudja adni azt a tudást, ami egyébként meg van benne.
A személyiség határozza meg azt is, ki milyen tempóban és mértékben halad majd a folyamat során. Van, aki egyszerre akarja megmászni a hegyet, míg más az előtte álló feladatra fókuszál csak. Az egyik lelkes és beszédes, míg a másikat hagyni kell, hadd gondolja át magában az érzéseit, és megvárni, míg megosztja velünk is. Egyik sem jobb vagy rosszabb, mindenki úgy működik, ahogyan tud. A coachingban pedig ez a szép, hogy ha a megfelelő módszert alkalmazzuk, elérhetjük a kívánt eredményt. De csak abban az esetlben, ha ez a szeméyliségünkhöz passzol.
Láthatjuk, hogy a személyiségünk nagyban meghatározza, milyenek vagyunk, miket tekintünk akadálynak és azt is, hogyan lépünk túl rajtuk. Ne féljünk tehát attól, hogy kiderítük, melyik típusba tartozunk. Lehetséges, hogy amit más a fejünkhöz vág és a hiányosságunknak vagy rossz tulajdonságunknak ítél, nem is a mi hibánk, egyszerűen a személyiségünk része. De az már rajtunk áll, mit kezdünk vele.
