Minden családban vannak történetek, tárgyak, melyek öröklődnek, így őrizve meg a felmenőink emlékét. Szép emlékek, melyek összekötnek bennünket, és táplálják a lelket. De sajnos az is előfordul, hogy olyat öröklünk, mely már nincs ennyire kedvező hatással az életünkre. Ezek a generációs traumák.
MIT ÉRTÜNK GENERÁCIÓS TRAUMÁN?
Generációs traumán azt értjük, amikor egy személlyel történik valami, és ebből nem tud egészségesen visszatérni az életbe. A következmények pedig nem csak a saját életére hatnak ki, hanem a környezete és a családtagjai életére is. Vegyünk egy példát, mert többen szenvedünk generációs traumától, mint elsőre gondolnánk. Szerencsére még él azon generáció, amelyik átélte a világháború borzalmait, így az ő és a mi gyógyulásunk is lehetséges, ha beszélünk minderről.
Képzeljük el, hogy egy családapa bevonul a seregbe, a bőrén tapasztalja a földi poklot a fronton, majd hazatér. Látszólag épségben, de ez csak a felszín. A mélyben ott munkálkodik az a borzalom, melyre szavak sincsenek. És mivel senkivel nem tudja megbeszélni – ne feledjük, akkoriban a pszichológia, az önmagunkkal való lelki gondoskodás, főleg a férfiak esetében még nem létezett ennyire, mint napjainkban – senki nincs, aki megfelelő támaszt nyújtana ennek a férfinek, magában tartja. Elfojtva. Bízva abban, hogy az idő majd segít és halványít a rémképeken. De nem ez történik. Így más megoldást keres.
Többnyire az alkoholt, és innen már nincs megállás. Az alkohol ugyan segít egy pillanatra feledni, de rombol is. Az alkohol miatt előbújhat a dühe, amit eddig kontrollált, és ez a düh előbb vagy utóbb, de megtalálja a családot. A gyerekeket. Ezek a gyerekek ebben a dühben és elfojtásban nőnek fel. Olykor elhanyagolva, mert a felnőtt a saját démonaival küzd, nem tud, nem képes odafigyelni a gyereke igényeire. Máris öröklődött a trauma.
A gyerek úgy nő fel, hogy nincs önbizalma, feleslegesnek, szerethetetlennek és értéktelennek érzi magát. És keres valamit, ami elmulasztja ezt az érzést. Valamit, ami nagy valószínűséggel az egyetlen ilyen örömforrása lesz. Valamit, ami függőséget eredményez majd. És a kör így megy tovább, míg valaki azt nem mondja, hogy állj! Velem itt véget ér. De ez a valaki már generációk traumáit cipeli a hátán. Olyan traumákat, melyeket nem ő élt át. Olyan traumákat, melyekről sokszor nem is tud, és csak családállítás során bukkannak elő és adnak választ az évek óta folyamatosan feltett kérdésekre.
A generációs traumák megbújnak függőség, elhanyagoltság, depresszió, kapcsolati problémák, társfüggés vagy épp az elkötelezettségtől való félelem mögött. De meggyógyíthatjuk magunkat. Ezáltal pedig megtörjük a kört, hogy az utánunk jövő generációnak már ne kelljen cipelnie ezeket a terheket.
HOGYAN GYÓGYÍTHATÓ A GENERÁCIÓS TRAUMA ÉS MIK A JELEI?
A generációs trauma, bár komolyan befolyásolja az életünket, nem kell elfogadnunk. Tehetünk ellene, hogy meggyógyítsuk magunkat.
MINTÁK
Az egyik legfontosabb lépcsőfoka a generációs traumák gyógyításának, amikor felismerjük a családban megbúvó rossz, diszfunkcionális mintákat. Ha a nagyi megvetően beszél a gyerekével, az a gyerek, vagyis a mi szülőnk talán bele sem gondol, de ugyanazokkal a szavakkal nevelt minket. Hiába érzi, hogy fáj neki, amikor ezt hallja, mégis gondolkodás nélkül adja tovább a gyerekeinek. Ha ezek a gyerekek, vagyis mi észrevesszük, hogy ez nem jó út, akkor már látjuk is, mik azok a negatív örökségek, melyeket magában hordoz a családunk. És azáltal, hogy mi nem így beszélünk a létező vagy majdani gyerekeinkkel – sőt, senkivel – máris tettünk azért, hogy megszakadjon a trauma köre.
TERÁPIA
A generációs traumák kezelése nehéz feladat és nem árt szakemberhez is fordulni vele. Terápiás körülmények között olyan kérdések is előjöhetnek, amelyekre magunktól nem találnánk rá, viszont elengedhetetlenek a gyógyuláshoz. De a szakember abban is a támaszunk lehet a generációs traumák leküzdésében, hogy megtanítson minket, hogyan álljunk talpra. A gyógyulás ugyanis nem egyszerű és nem könnyű, de esély a boldog élethez.
ÚJ KÉPESSÉGEK
Ha olyan családban növünk fel, amelyben generációkon át öröklődik a trauma, a negatív viselkedés és a lelki problémák, szinte észre sem vesszük, milyen romboló tevékenységeket végzünk. Ilyen esetben ezek lesznek a „természetes” dolgok, a megszokott rutin, miközben a „normális” tűnik számunkra idegennek. Amikor felfedezzük ezeket a téves berögződéseket, a diszfunkcionális mintákat, akkor hirtelen észrevesszük magunkon is. És rájövünk, hogy nem tetszik. Ez már egy lépés a gyógyulás felé. Ha érezzük, mikor vesszük magunkra az „ők” személyiségét a sajátunk helyett, ha megtanulunk határokat szabni, ha önmagunkat tesszük a prioritás élére és merünk segítséget kérni, máris a gyógyulás felé irányítjuk magunkat. A régi, önszabotáló és romboló megküzdési mechanizmusokat felváltják az egészséges életet támogató megoldások.
KITAKARÍTASZ
Nehéz beismerni, de előfordul, gyakrabban mint hinnénk, hogy a saját rokonaink a mérgezőek. Bármennyire is fáj, ez sajnos így van. A generációs traumák sokszor azért maradnak fenn, mert beleesünk abba a hibába, hogy elnézünk dolgokat a másiknak. A szőnyeg alá seperjük a problémákat, elrejtjük, ha fáj egy-egy beszólás. Mindezt annak a téves meggyőződésnek a következményeként, hogy a családban minden megengedett.
Amint először meglátod, mennyire mérgezően hatnak rád, elkezded kitakarítani az életedből a nem odaillő személyeket. Nemet mondasz bármiféle mérgező vagy bántalmazó kapcsolatra. Mindez a saját javadat szolgálj, ezt sose feledd!
A generációs traumák átszövik az életünket, alakítják kapcsolatainkat és a jövőnket, és nem utolsó sorban elválaszt önmagunktól. De ha elég bátrak vagyunk a mélybe merülni és megtalálni a válaszokat és meghozni néhány igazán kemény döntést, akkor meggyógyíthatjuk a lelkünk és végre szabadon, terhek nélkül élhetünk.
